A fenyegetések napjai

„Tény, hogy az aluljárókban és a forgalmas közlekedési pontokon nincsenek annyian, mint korábban – állítja Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója –, de ez nem azt jelenti, hogy nagy hirtelen megoldást találtak volna a lakhatási nehézségekre. Valószínűleg mozgásban vannak, szétszóródnak és egyenként keresnek maguknak kisebb utcákat, kapualjakat, beugrókat, padokat. Az elmúlt héten szignifikáns változásról nem tudok beszámolni, tehát nem ugrott meg annyira a nálunk kopogtató hajléktalanok száma, mint például akkor szokott, amikor hirtelen mínusz 20 fokra zuhan a hőmérő higanyszála, de a fővárosi menhelyeinket azért közel 100-zal többen vették igénybe, mint október 15-e előtt. Megnyitottuk a lábadozónkat is – ott 5 (tudom, nem nagy szám) nem kórházi ellátást igénylő, de beteg, gyenge embert tudunk ellátni. A törvény ugyanis ugyanúgy sújtja őket is. Teljes ellátást, ápolói szolgálatot biztosítunk számukra. Úgy tudom, hárman már be is költöztek, és ami a legjobb, hogy úgy tűnik, maradnak is. A legtöbben, ha be is mennek a menhelyekre, egy nap után továbbállnak” – meséli Aknai.

Nincs elég hely

Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maa alapítója is úgy látja, hogy mentálisan nagyon mélyen vannak a hajléktalan emberek. Nem azzal kellett volna kezdeni, hogy megtiltják nekik, hogy az utcán tartózkodjanak, hanem azzal, hogy megteremtik a feltételeket a megfelelő ellátó intézmények működtetéséhez. A civil szervezet önkéntesei innovatív módon végeznek segítő munkát: rendezvények után ételt „mentenek” és osztanak ki rászorulóknak, közösen főznek és programokat szerveznek a hajléktalanoknak. Havasi szerint a hajléktalanok közül nagyon sok tartózkodik napközben a szállók, melegedők helyett az utcán, a felszólítások, rendőri intézkedések őket biztosan érintik. „Ha hirtelen mindenki megszállná a napközbeni melegedőket, be se férnének – teszi hozzá már Aknai Zoltán –, hiszen az adott szám, amire kiadják a működési engedélyt, arra vonatkozik, hány embert tud a hely egy nap alatt ellátni. Csak jövés-menésben tud működni egy ilyen intézmény. Képzelje el, mi lenne, ha hirtelen egyszerre akarna 40-50-60 ember megtölteni egy amúgy 35 fős melegedőt. Bezsúfolnák őket, és együtt néznék a plafont?” – érzékelteti a helyzet abszurditását a Menhely Alapítvány igazgatója.

A BBM önkéntesei is a számok miatt aggódnak: legalább 80-100 embert értek el eddig naponta, ennyi embernek sikerült például ingyen ételt adományozni, azonban nem tudni, hogy miképpen találják majd meg a rászorulókat, ha a belvárosban, a frekventált helyeken már nem tartózkodhatnak. „Az biztos, hogy ha a téli időszakból indulunk ki, akkor kijelenthető, hogy a szállásokon nincs mindig elegendő hely – mondja Havasi Zoltán. – Sok hajléktalan pedig attól is fél, hogy ellopják a holmijait, ezért nem megy szállásra. Gyakori ellenérv még, hogy néhány helyen ágyi poloskák tanyáznak a fekvőhelyeken, de olyan prózai oka is van az utcán maradásnak, hogy akár egy évbe is beletelhet, mire egyes jobb átmeneti szállókba bekerülhet valaki.”

A BBM egy közérthető, az új szabályokat tartalmazó kiadványt készített, ezzel próbálja segíteni az utcán élőket. „Mikor kiosztottuk ezeket, volt, aki elsírta magát, hiszen a szállóra nem mer bemenni, az utcán nem maradhat, ott is félnie kell, így teljesen tehetetlen. Más azt mondta, úgysem lesz belőle semmi, de látszott, hogy nagyon bántja a büszkeségét” – fejti ki Havasi.

Az Utcajogász segít

A Város Mindenkié csoport testvérszervezete, az Utcajogász Egyesület egyik jogi szakembere szerint egyelőre a fenyegetések napjait éljük. Bár az elmúlt hetekben rengeteg szórólapot eljuttattak az utcán élőkhöz, melyben arról biztosították őket, hogy lényegében bármilyen ellenük irányuló eljárásban számíthatnak a szakmai segítségükre, egyelőre csak az eddig egyetlen budapesti előállítás miatt kellett hallatni a hangjukat. A 61 éves, öt hónapja az utcán élő hajléktalan nő másfél nap alatt „gyűjtötte be” a négy rendőri figyelmeztetést – csütörtökön, kicsivel dél után vitték be a Gyorskocsi utcába. Kutyája menhelyre került, a holmijait pedig elkobozták. A keddi gödöllői ügy a jogászokat is meglepte, nem számítottak rá, hogy ilyen gyorsan akcióba lendül a rendőrség, de végül is minden rendőrkapitányság egyénileg dönthet, milyen ütemben érvényesíti a jogait. Miután a korábban mérnökként dolgozó, de a lakását elveszítő gödöllői férfit szabálysértési őrizetbe helyezték, bilincsben vitték a Gödöllői Járásbíróságra, mert „hajléktalankodott”. A férfi a közeli parkban akart aludni – egy padon üldögélt, amikor a rendőrök „tetten érték”. Azért nem akart szállóra menni, mert szerinte ott rendszeresen lopnak, verekedések, konfliktusok vannak. A rendőrség 30 napos elzárást kért a hajléktalanra – aki nagyon rossz fizikai állapotban van –, de az eljáró bírósági titkár csak figyelmeztetésben részesítette, ami az Utcajogász szakembere szerint a legenyhébb büntetés. Persze a 20 ezer forintos szabálysértési költséget így is meg kellene fizetnie, viszont mivel az a törvény értelmében nem váltható át szabadságvesztésre, behajtani meg ugye nem tudják rajta, egyelőre ez is amolyan elvi kategória marad.

El a kezekkel a kunyhóktól

Lapunk kereste az ügyben az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi) és a rendőrséget is. Kérdéseinkre a minisztérium azt válaszolta, hogy „a jogszabályváltozás egyszerre szolgálja a közrend és a hajléktalanok védelmét”. Szerintük minden hajléktalannak jut elegendő hely a szállókon, több mint 19 ezer férőhely biztosított. Ugyanakkor, a civil szervezetek becslése szerint, legalább 30 ezren élnek fedél nélkül.

„Nem a büntetés, hanem a segítségnyújtás a cél: a hajléktalanokat az ellátóhelyeken ágy, fűtött szoba, meleg étel, tisztálkodási lehetőség és egészségügyi ellátás várja” – írta az Emmi. Valószínűleg személyesen soha nem látták ezeket a helyeket a törvényalkotók. Merthogy, leszámítva a kisebb civil szervezetek menedékeit, a fűtött szoba sem mindig fűtött, ágyból egy aprócska helyre be van zsúfolva vagy 10, emeletes fekhely, és ahogyan fentebb is hivatkoztunk rá, sokukban ágyi poloskák tanyáznak. A felkínált szolgáltatások is jócskán hagynak kívánnivalót maguk után, így aki teheti vagy eddig legalábbis tehette, inkább a szabadnak gondolt ég alatt vagy maguk ácsolta kunyhókban húzták meg magukat – ez utóbbiban már majdnem emberi körülmények között. Ám az állam, ahogy az Emmi fogalmaz, „segítségnyújtása” őket is elérte: az elmúlt hetekben több száz szórólapot juttattak el hozzájuk is, hogy október 15-ig el kell hagyniuk az otthonaikat. A Város Mindenkié csoport és az Utcajogász Egyesület szakemberei szerint a szabálysértési törvény vonatkozó része, vagyis az „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése” nem hatalmazza fel a hatóságokat a közterületre vagy a nyilvánosság számára megnyitott magánterületekre épített kunyhókban lakó emberek előállítására – és főleg nem hatalmaz fel bárkit arra, hogy egy szabálysértési eljárás keretei között elbontsák, lerombolják ezeknek az embereknek az otthonait. Úgy tudjuk, hogy a kunyhóban élők jogi helyzetének tisztázása címén a héten már őket is elkezdte vegzálni a hatóság – a Város Mindenkié csoport önkéntesei kidolgozott riadólánccal várják, mikor kell ténylegesen lépniük.

FOTÓ: DRASKOVICS ÁDÁM

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!