A gondok óceánja
- Fukusima hat évvel a katasztrófa után is Japán mérgező góca
- Brutális mennyiségű szennyezett vizet engednek az óceánba
Légi felvételekről jól látható, ahogy hatalmas tartályok sorakoznak a fukusimai atomerőmű területén. Ezekben tárolják azt a 770 millió liter vizet, amit a reaktorok hűtésére használtak a katasztrófa óta. 2011.március 11-én földrengés, majd a nyomában szökőár pusztított Japán keleti partvidékén.
A természeti csapásnak legkevesebb 16 ezer halottja volt, és megrongálta az erőművet is, a hűtés leállt, a reaktorok túlhevültek, a hatból háromnak a magja is megolvadt.
A reaktorokból kipumpált szennyezett hűtővizet eleinte kezeletlenül gyűjtötték, később az üzemeltető cég, a Tepco (Tokyo Electric Power Company) megkezdte a veszélyesebb elemek, a cézium és a stroncium szűrését.
A kevésbé szennyező trícium (a hidrogén radioaktív izotópja) kiszűrésére azonban nincs technológia.
Márpedig a felgyülemlett víztömeggel kezdeni kell valamit. A tárolók akadályozzák a bontást, ráadásul veszélyesek: mi van, ha újabb földrengés lesz?
A mentési munkálatokat irányító Kawamura Takasi közölte, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (IAEA) és a hazai felügyelettel konzultálva úgy döntöttek, hogy a vizet a Csendes-óceánba szivattyúzzák.
Véleményük szerint ezzel nem okoznak súlyosabb kárt a természetben, a szennyeződés felhígul. Különben is tríciumos vizet más, köztük nyugati atomerőművekből is engednek a tengerbe – igaz, nagyságrendekkel kisebb mennyiségben. A környezetvédőknek erről más a véleményük, de igazán okos ötlettel ők sem tudtak előállni.
Hová vihetnének ennyi szennyvizet egy szigetországból?
Hogyan? Kinek?
A leghevesebben a halászok tiltakoznak, akik eddig is a katasztrófa kárvallottjai voltak. A baleset óta az Európai Unió és sok ország tiltja a japán hal importját.
Eddig csak a hűtővízről volt szó, pedig korántsem ez a legsúlyosabb gond. A szerencsétlenség után 30–40 évre becsülték a terület teljes megtisztítását. Ez igencsak derűlátó becslés volt, az ütemtervhez képest máris jelentős a csúszás. A feladat „példátlan és majdhogynem felfoghatatlan”, ahogy Shaun Burnie, a Greenpeace környezetvédő szervezet aktivistája fogalmaz.
A legnagyobb bizonytalanságot a megolvadt fűtőelemek sorsa okozza.
A Tepcónak halvány fogalma sincs – szóvivőjének finom megfogalmazásában: „korlátozott ismeretekkel rendelkezik” – arról, hogy milyen állapotban vannak. Távirányítású, kamerákkal és sugárzásmérőkkel felszerelt robotokkal próbálják feltérképezni a terepet a reaktorok belsejében, ahol akkora a sugárdózis (óránként 240–650 sievert), hogy egy belépő embernek percek alatt megbénítaná a központi idegrendszerét.
A 3-as reaktor a legkritikusabb.
Oda múlt szerdán küldték le először a robotot, egy csövön át, hat méter magasan álló víz alá. Az üzemeltető még azt sem döntötte el, milyen módszerrel próbálja kiemelni az elemeket, és 2021 előtt semmiképpen sem kísérli meg a kockázatos műveletet.
Addig még sok szennyvíz lefolyik a Csendes-óceánba, Tokió pedig olimpiát rendez 2020-ban. Abe Sinzo japán miniszterelnök biztosította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy a játékok megrendezését semmi sem veszélyezteti a Fukusimától csupán 240 kilométerre fekvő fővárosban, „a kormány ura a helyzetnek”. Ez a kijelentés nagy jóindulattal is kincstári optimizmusnak mondható.
Hazatérésre szorítják a menekülteket. 150 ezren menekültek el Fukusima környékéről a nukleáris baleset után. Azóta hivatalosan biztonságosnak minősítették a terület nagy részét, de eddig húszezernél is kevesebben mentek haza, a többség vonakodik visszatérni. Pedig a kormány cukorral és ostorral is igyekszik rávenni az embereket: nagy infrastrukturális beruházásokat ígér, az ország távolabbi vidékein maradó menekültektől pedig megvonta az állami segélyeket.
Felelőtlenség? A japán szigetvilág a földkerekség szeizmológiailag egyik legaktívabb részén fekszik, tektonikai lemezek találkozásánál. Mindennaposak a földrengések, az elmúlt egy évben 462 földmozgást észleltek (a napi átlag 1,27).
Neves tudósok, főleg szeizmológusok már régóta figyelmeztetik a tokiói kormányt, hogy ez súlyos kockázat az atomerőművek biztonságára, különösen egy sűrűn lakott, 127 millió lakosú szigetországban.
Az IAEA szakértője 2008-ban, három évvel Fukusima előtt kongatta meg a vészharangot – mindhiába. A Tepco három volt vezetőjét bíróság elé állították vétkes gondatlanság vádjával, perük júniusi nyitányán mindhárman ártatlannak vallották magukat, mondván: akkora cunamira, mint a 2011-es, senki sem számíthatott.
Atomexport Indiába. A japán kormány Hirosima, Nagaszaki és Fukusima után is rendületlenül ragaszkodik az atomenergiához.
A reaktorbaleset utáni független vizsgálat megállapította, állami hatóságok és az energialobbi közösen manipulálták a közvéleményt, hogy elfogadtassák az újabb és újabb erőművek építését. A japánok bizalma azonban megrendült.
Az érdekelt energetikai cégeknek, ha a szigetországban ellehetetlenülnek, mentőöv lehet a közelmúltban aláírt japán–indiai nukleáris együttműködési megállapodás, amelynek keretében egy évtized alatt 20 atomerőmű építésében vehetnek részt külföldön.
Buddhista szerzetesek imádkoznak az áldozatokért Fukusima tartományban, a Csendes-óceán partján, a katasztrófa hatodik évfordulóján
FOTÓ: KOTA KAWASAKI, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!