A heti ügy: Beteg helyzet

Senki se szereti

Tízből hét ember adott már hálapénzt orvosának. Tízből kilenc orvos szerint a hálapénz intézményesülése óriási probléma, ráadásul úgy vélik, emiatt nem túl jó az orvosszakma megítélése. Nyolcan közülük úgy gondolják, ez az egyik kiváltó oka annak is, hogy pályatársaik (és ők maguk is, ha muszáj) elhagyják az országot. Vajon ki lehet söpörni a hálapénzt az egészségügyből?

A kérdésre az egyszerű válasz: nem. A bonyolult válasz pedig: csak fájdalmas módszerekkel és hosszú idő alatt. Tavaly nyáron bombaként robbant a hír, hogy börtön fenyegetheti azokat az orvosokat, akik hálapénzt fogadnak el. Az állam úgy döntött, jogi úton vet véget a borítékokban vándorló pénzek évtizedes gyakorlatának.

Hogy ez mégsem így lett, azt egy kiskapu tette akkor lehetővé: a kórházigazgatók egy tollvonással javíthattak a helyzeten. Ha ugyanis a kórházak belső szabályzata engedi a paraszolvencia elfogadását, akkor az nem vesztegetés. Így végül csak a szálakat sikerült tovább kuszálni.

Előtte vagy utána?

Az a mai napig nem tisztázott kérdés, mi is számít vesztegetésnek. Épp a múlt hónap végén fordult a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) a legfőbb ügyészhez azzal a kérdéssel, hogy vajon az orvosok által előre nem kért, utólag elfogadott hálapénz elfogadása kimeríti-e a vesztegetés tényállását, ugyanis a 2012-ben módosított büntető törvénykönyvnek a hálapénzre is vonatkozó előírása nem fogalmaz ebben a kérdésben egyértelműen. A válaszra még várnak. Idén márciusban pedig többeket már jogerősen is elítéltek hálapénz elfogadásáért.

Az esetek még 2007 és 2008 között történtek. A tíz szülész-nőgyógyászt nem jogerősen 1,5 és 2,4 millió forint közötti pénzbüntetésre kötelezték, egy szülésznő tíz hónap, két évre felfüggesztett szabadságveszést kapott, egy másik szülésznő pedig szintén pénzbüntetést. Mindezt azért, mert előre kértek pénzt a szülések levezetéséért.

Az ilyen esetek azonban még ma is nagyon ritkák. Valójában tehát, hiába a (nem is egészen egyértelmű) szabályozás, a hálapénz továbbra is ott lappang a rendszerben. Nem is kevés: egy számítás szerint csak tavaly több mint 30 milliárd forint vándorolt betegtől orvosig. E nélkül a pénz nélkül az egészségügy valószínűleg összeroppanna.

Hogyan tovább?

Megalázó – mind a betegek, mond az orvosok számára az, hogy a borítékok kézből kézbe vándorolnak. Ennek ellenére adjuk és vesszük a borítékokat. Aki adja, jobb ellátásban reménykedik. Aki kapja, az pedig egy jobb életminőség kényszerét érzi a vállán. Nem véletlen, hogy az orvosok csaknem kétharmada (57 százalék) az alacsony bérek miatt tartja nélkülözhetetlennek a hálapénzt, sőt további 6 százalékuk egyenesen úgy véli, hogy az állam a betegekkel pótoltatja az orvosok fizetését, ami a szakma leértékelődését is mutatja, bár továbbra is a legnagyobb presztízsű szakmák egyike az orvosi.

Hogy mennyire érzik megváltoztathatatlannak a helyzetet maguk az orvosok, azt egy tavalyi felmérés most megjelent eredményei is bizonyítják: minden tizedik doktor szerint a hálapénz az egészségügyi rendszer hibája, de egyben összetartója is, és ennél fogva mindig a rendszer szerves része marad. Ami tulajdonképpen így is van: nem véletlen, hogy a bérezésük időről időre visszatérő kérdés.

Elég lenne a béremelés is?

Az orvosok a maguk részéről már azzal is elégedettek lennének, ha a hálapénzt felváltaná az őket megillető fizetés feltornázása.

A pályakezdők vannak a legszorongatottabb helyzetben: az alapbérük jelenleg körülbelül 140 ezer forint. Véleményük szerint ennek csaknem kétszeresével, nettó 275 ezer forintos fizetéssel már nem lennének rászorulva arra, hogy borítékokat fogadjanak el a betegektől.

Pedig a nagy összegek nem a rezidenseknél „landolnak”, az mindig, mindenhol a nagy tapasztalattal bíró orvosok privilégiuma. Míg egy-egy operálási napon a főorvosok akár milliós pluszpénzt is a zsebükben tudhatnak, ezzel pótolva amúgy is magasabb fizetésüket, addig azt is látni kell, hogy nem egy helyen épp ez az a pénz, ami garantálja (ideig-óráig), hogy megérje idehaza dolgozniuk ahelyett, hogy külföldre vándorolnának a magasabb alapfizetésért. Nem véletlen az sem, a betegek is inkább fizetnek azért, hogy a lehető legtapasztaltabb orvos kezébe kerülhessenek, a legjobb ellátást kaphassák – hiszen az életük a tét. A most megjelent kutatás is ezt bizonyítja: a hálapénzzel élők csaknem kétharmada azért ad borítékot, mert így választhat magának orvost. Ez főként a nőkre, illetve a 46 és 55 év köztiekre igaz.

Emellett a fő motiváció továbbra is a félelem, illetve a kiszolgáltatottság érzete, ám az, hogy a beteg maga választha ssa meg orvosát, a válaszadók 87 százaléka számára volt fontos szempont. A Szinapszis Kft. 2013-as piackutatása szerint felük ezt minden esetben, míg 37 százalék csak „súlyosabb esetekben” tartaná indokoltnak.

Azért elfogadják, még ha kevesebb is

Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, amikor az egészségügy anyagi helyzete, illetve a betegek és orvosaik közt kialakuló viszonyt elemezzük, hogy ötből három beteg akár hajlandó is lenne fizetni azért, hogy hálapénz helyett „hivatalos formában” juttasson pluszpénzt orvosa szolgáltatásaiért. Mindez természetesen az orvosok számára is elfogadhatóbb helyzetet teremthetne – nem véletlen, hogy bevallásuk szerint csak kevesen engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy visszautasítsák a betegek kezéből titkon átvándorló borítékokat.

Tízből csupán egy orvos állította, soha nem fogadna el hálapénzt, míg döntő többségük (81 százalék) bevallotta, hogy igen, de nem minden esetben. Hogy mikor, kitől és mennyit, az többnyire a beteg szociális helyzetétől függ, vagyis, hogy megengedheti-e magának azt, hogy pluszpénzt fizessen orvosának, de a hálapénzt elfogadó orvosok 30 százaléka szerint a betegség jellege határozza meg, hogy elfogadják-e a pénzt. Viszont azt már korábban is érzékelték, hogy egyre kevesebben csúsztatják a zsebükbe a pluszpénzeket.

A 2010-ben megkérdezettek kétharmada (főként háziorvosok) érzékelte úgy, hogy mind a paraszolvenciát adó betegek aránya, mind annak összege csökkent. Ez utóbbi átlagosan 30 százalékkal. De mindez talán nem szokások megváltozása miatt, inkább a gazdasági lejtmenet, a kiürülő pénztárcák függvényeként értelmezhető. Vagyis az orvosok számára egyre sürgetőbb lenne a bérek rendezése, ami nem csak a betegektől elfogadott hálapénz intézményének felszámolást jelenthetné, de azt is, hogy nem kellene a megélhetésükért elvándorolniuk. Az már más kérdés, hogy mennyi is lenne az az összeg, amivel ahhoz kellene megemelni a fizetéseket, hogy minden orvos elégedett legyen. A betegek oldaláról sem egyértelmű a helyzet – azzal, hogy nőnek a bérek, vajon nő a bizalom is az orvosok és a megfelelő minőségű ellátás iránt? Mégiscsak egy sok évtizedes gyakorlatról van szó…

Hogy ténylegesen mi lehet a megoldás?

Rövid távon szinte lehetetlen kezelni a problémát, főleg nem akkor, amikor a kormány jelenleg finoman szólva sem támogatja megfelelő mértékben az egészségügyet. Beszédes adat: jelenleg mintegy 60 milliárd forint a kórházak adósságállománya. Ami azt is jelenti, hogy a közüzemi számlák és egyéb járulékos költségek kifizetése után sok orvosnak várnia kell arra, hogy megkapja a fizetését.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!