Tinédzser volt, amikor ismerőseivel kalózkazettákon neonáci dalokat hallgatott. Hamarosan a helyi skinheadekhez csatlakozott, és belépett a MIÉP-be. Azt követően, hogy kezet emelt édesanyjára és bőrfejű barátaival azon morfondíroztak: miként kellene kinyírni a zsidókat és a cigányokat, egyszer csak megtért. A békési Kis István ma már istentiszteleteket tart és az Evangéliumi Pünkösdi Közösség cigánymissziójában dolgozik; saját élettörténetével igyekszik a romákat „Isten útjára” téríteni

 

A 44-es főútról letérve Murony felől érünk Békésre. A belváros felé jobbra hatalmas, többszárnyú épület. Hajdan kosárfonó volt, legutóbb diszkó. A sárga színű téglaberakásos épület elé reklámtáblát szúrtak a földbe. A fehér alapra pirossal ráírták: „KEGYELEM Gyülekezet. Megnyitó: nov. 7-én.” A rendezvényen állítólag zsúfolásig megtelt az épület.

Odabent találkozunk Kis Istvánnal, a gyülekezet vezetőségi tagjával. Tőle tudjuk, az ingatlant immár a gyülekezet bérli. Korábban a város másik végében, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Országos Cigánymissziójának irodájában tartották az istentiszteleteket. Azt a helyiséget kinőtték. Az új épületben van kávézó, biliárdasztal, a gyerekterem átalakítás alatt, az istentiszteletnek külön terme van. Ebben 130 új, piros szék, velük szemközt aprócska, piros szőnyeggel fedett színpad. Rajta mikrofonok, hangszerek, dobfelszerelés, gitár, elektromos zongora.

Kis István itt tart vasárnaponként istentiszteleteket, ő vezeti a zenekart, amelyikben maga is énekel. Keresztény dalokat játszanak, rockosan.

– Még nem vagyok avatott lelkipásztor – szögezi le a 31 éves férfi. – Elhívásom már van, de Isten még nem erősítette meg, hogy az legyek.

Egy teológiai főiskolán elvégzett három évet.

– Többet kell tudnom, mint azok, akiket a gyülekezetbe hívok. A gyülekezetről azt mondja:

– Kegyelemből van üdvösség, ezért lett kegyelem a nevünk. Nem tartozunk semmilyen felekezethez, függetlenek vagyunk.

Miután megtért, évekig a baptistákhoz járt, egy éve tartozik a Kegyelemhez.

– Ott templomias a hangulat, az nem érdekli annyira az embereket. Itt szabadabb a légkör – indokolja a váltást. – Lehet dobolni, gitározni.

Akárcsak a gyülekezet alapítója és vezetőségének több tagja, Kis István is főállásban az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Országos Cigánymissziójában dolgozik misszionáriusként. Fiataloknak tart Bibliakört, romákkal foglalkozik. Járják az országot, ahova szükséges, segítséget visznek.

Úgy véli, a romák legnagyobb gondja a munkanélküliség.

– Ha olyanokhoz megyünk, akik nem hívők, csak néznek, mit akarunk – avat a tapasztalataiba. – Az evangéliummal nyerjük meg őket, hogy meg kell térni.

Kinek miből, mert minden ember bűnös, a cigány, a magyar, ezért kell megtérni, ez ingyen van. Azt látom, ha megtérnek, felhagynak a bűnökkel, szakítanak a játékgépezéssel, az italozással, nem verik a feleségüket, megváltozik a gondolkodásuk, és jobbak lesznek az életkörülményeik. El ső sor ban nem Békésen segítjük a romákat, velük nincs gond. Szegények, de nem putrikban élnek, és sokan tartoznak valamilyen felekezethez. Ott segítünk, ahol nagy a baj, országszerte és a határon túl.

Isten humorérzékének tudja be, hogy romák közé vezetett az útja. Különböző rendezvényeket is tartanak, ezeken István biztosítja a zenét, és elmeséli életét, megtérése történetét. Azt: hogyan lett fajgyűlölőből romákat segítő keresztény.

Békésen nőtt fel, ahogyan fogalmaz, pogány családban. A kilencvenes évek elején, kamaszkorában került kapcsolatba a skinheadekkel. Barátaitól kapott kalózkazettákon hallgatta a rasszista szövegeket éneklő zenekarokat. A Magozott Cseresznye és az Egészséges Fejbőr volt a kedvence.

Külföldi neonáci zenekarokat is gyakran hallgatott, majd megtetszett neki a skinheaddivat. Surranóban járt, bomberdzsekit vett hozzá, aztán a hungarizmus is érdekelni kezdte, Szálasit olvasgatott. A MIÉP-et érezte a legközelebb a hungarista eszmékhez, ezért lépett a szebb napokat látott párt békési szervezetébe.

– A cigányokat meg a zsidókat okoltam mindenért. A cigányokat azért, mert felélik az ország vagyonát, munka nélkül kapják a segélyt. A zsidókkal az volt a bajom, hogy kézben tartják a pénzügyi dolgokat. Ezt hittem. Néha verekedésbe is keveredett a romákkal. Ekkorra befejezte iskoláit, kitanulta a cukrászszakmát, és szüleivel – akik aztán elváltak – sörözőt nyitottak. Bár azt nem írta ki az ajtóra, hogy cigányokat nem szolgálunk ki, romák aligha jártak oda.

– Ha kellett, az üzlet rovására is éreztettem: a roma vendégeket nem szeretem. Elég volt, ha rám néztek, tudták, gyűlölöm őket. Annyira felsőbbrendűnek éreztem magam, hogy lenéztem a nálunk ivó vendégeket is, és ez már valóban a söröző kárára ment. Édesanyja mindezt nem nézte jó szemmel.

– Sok konfliktusunk volt, hol elköltöztem tőle, hol visszamentem. Ám amikor egy veszekedés odáig fajult, hogy kezet emeltem rá, nagyot csalódtam magamban. Ez akkoriban volt, mikor már annyira elhatalmasodott rajta a gyűlölet, hogy már-már ölni is képes lett volna.

– Skinhead társaimmal arról beszélgettünk, miként kellene kinyírni a romákat és zsidókat. Mikor barátnőjével szakítottak, és nővérével is megromlott a kapcsolata, mert az zsidó családnál talált munkát, rájött: a benne lévő gyűlölet eltaszítja szeretteit.

– Épp egy holokauszttagadó filmet néztem és Szálasi életrajzát olvastam, amikor a nővérem bejött hozzám. Mondtam neki: nem is igaz a holokauszt. Erre ő: Pista, ha egy ember hal meg, az is baj. Azt is mondta: bűnös vagyok. És ez a mondat elkezdett bennem dolgozni, noha nem értettem, miért vagyok bűnös, ha dolgozom, és saját családra vágyom.

A fiatalember ekkorra már azt is látta, nem egységes az idegengyűlölő mozgalom:

– Egymást is verték a skinheadek. Nővére, aki szintén megtért és miszszionáriusként dolgozott, egy nap azt kérdezte tőle: „Ha Istent megismerhetnéd személyesen, érdekelne-e?” Hozzátette: „Isten mindenkit szeret, de mert bűnös vagy, meg kell térned, be kell fogadni Jézust a szívedbe.” István ma úgy emlékszik, ezek a mondatok jelentették a fordulópontot az életében. Olvasni kezdte a Bibliát, fokozatosan veszett ki belőle a gyűlölet. Mígnem úgy érezte, válaszút elé érkezett: vagy hívő lesz, vagy marad világi. Végül az előbbit választotta, s 22 évesen a békési baptistákhoz került. Félve lépett be a gyülekezetbe, megjelenése miatt sokáig úgy hitte, nem való templomba. A gyülekezet azonban hamar befogadta, rendszeresen járt az istentiszteletekre, énekelni is ott kezdett. István megtérésének bőrfejű társai nem örültek.

– Egyikük azt mondta: „elment az eszed, bekattantál”. Egy ideig tartottam velük a kapcsolatot, elmeséltem nekik mire jöttem rá, bűn gyűlölni másokat, és azt is, hogy Isten megbocsátotta a bűneimet. Végül árulónak neveztek. Azóta nem láttam őket. Neonáci múltjára tetoválásai ma is emlékeztetnek. Jobb keze mutatóujjának egyik percén piros színű halott giliszta. Azt mondja, nincs jelentősége, akkor került az ujjára, amikor pókokat, honfoglaló lovas magyarokat tetováltatott magára. Egyik karjára rovásírással azt is bevésette: mindig az igazságot szolgáltam.

– Ezt Szálasi mondta a perében, és nagyon megtetszett! Ez még azelőtt volt, hogy a hungarista könyveket a Bibliára cserélte. Ma egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy Békés egyik körforgalmában hatalmas zászlórúdon Árpád-sávos lobogó leng.

– Szerencsére a Jobbik nem került be a városvezetésbe – mondja. Veszélyesnek tartja őket.

– A fajgyűlölet megtéveszti az embereket. Ma elfogadom, amit a Biblia tanít: Isten kiválasztott népe a zsidóság, és abban is biztos vagyok, volt holokauszt. Az ezt tagadó videót és könyveit kidobta. Politikával amúgy nem foglalkozik. Szerinte az igazság egyetlen személy, Jézus. Róla szól kedvenc dalának refrénje, így hangzik: „Jézus, te vagy minden álmom, éjszakám és nappalom / te vagy igaz szó a számban, az én hajnalcsillagom”. Megtérése után otthagyta a családi sörözőt is, úgy találta: nem jó itatni az embereket. Visszatért eredeti szakmájához, volt cukrász, majd szupermarketben és kábelgyárban is dolgozott, mígnem a Mégis Van Remény Egyesület felkérte, a békési zsinagóga kávézójában szolgáljon fel. Ekkor már működött Békésen a cigánymisszió, és vezetője, Durkó Albert odahívta. Magával vitte Istvánt egy putrisorra. Korábban nem volt szoros kapcsolata a cigányokkal.

– Megdöbbentett a szegénység. Ekkor azt éreztem: tartozom a romáknak azzal, hogy elmondjam, van kiút, Istennek hatalma van, hogy az ember életét megváltoztassa. A sajátját hozza példaként. Családi kapcsolatai rendbe jöttek, megnősült, gyereke van.

– Hogyan fogadják a romák a történetét? – kérdezem. – Általában örülnek. Hálát adnak, hogy megtértem.

– Édesanyja most mit gondol?

– Nagyon örül. Neki mindegy volt, mi lesz, csak ne legyek gyűlölködő. Apukám azt mondja: nem vagyok rossz helyen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!