Egy tucatnyi üres kézre való munícióval vág neki Varga Mihály a végeláthatatlan IMF-tárgyalások következő fordulójának.
Sok múlik az IMF–EU delegáció humorérzékén. Hogy vajon elhiszik-e a magyar kormánynak, hogy most akkor majd több adót fognak beszedni anélkül, hogy érdemben változtatnak az adórendszer? Beveszik-e, hogy mostantól majd mind lehívjuk azokat az európai forrásokat, amelyeknek több mint egyharmadát hagytuk eddig felhasználatlanul? Vajon el fogadják-e annak a kormánynak az ígéretét a bürokrácia további csökkentésére, amelyik elődjénél nagyobb politikai apparátust működtet, viszont más helyeken már a működőképességet sem képes fenntartani? Hihető-e, hogy gyorsul a gazdaság, amikor történelmi mélyponton a beruházás?
Továbbra sem látszik ugyanis semmiféle politikai elszánás a kormányban az IMFmegállapodásra. Az amerikai és európai kötvényvásárlás okán előállt piaci jó hangulat és a nyomában keletkezett kis forinterősödés már megint kis levegőhöz jutatta a magyar kormányt. Elegendő levegőhöz ahhoz, hogy tovább húzza az időt az IMF-tárgyalásokon.
Innen nézve akár könnyűnek is tűnhet Varga Mihály tárca nélküli miniszter dolga, aki olyan tárgyalásokért felelős, amelyeken nem akar megállapodni a kormánya. Csakhogy mostanában Varga egyrészt egyedül kénytelen magyarázni a magyar gazdaságpolitika bizonyítványát és ebben bizony könnyű hibázni. A héten azt találta mondani, hogy a növekedés majd a belső fogyasztástól fog beindulni Magyarországon, a belső fogyasztást pedig az hajtja majd, hogy „előbb-utóbb mindenkinek elromlik a hűtőszekrénye”, nos, ez a mondat hamar az internet sztárjává tette a minisztert. De nem könnyű a dolog akkor sem, ha neki legalább a látszatot fenn kell tartani, vagyis úgy kell csinálnia, mintha meg akarnánk állapodni az IMF-fel. Ennek jegyében tegnap óvatos mondatokban beszélt arról a levélről, amelyet a kormány még szerdán elküldött Brüsszelbe és Washingtonba, az EU-nak és az IMF-nek. Ez a levél azonban még nem az a levél, erre mi még hitelt nem kapunk. A rend ugyanis, minden ezzel ellenkező kormányzati kommunikációval szemben az, hogy a hitelt igénylő ország tesz egyoldalú vál lalásokat (letter of undertaking, azaz vállalási nyilatkozatnak nevezett dokumentum formájában), amelyeket az IMF kormányzótanácsa elfogad, és ezzel hagyja jóvá a hitel nyújtását. Ez a levél azonban csak egyfajta vá lasz az IMF–EU delegáció felvetéseire. Varga Mihály arról határozottan beszélt, hogy mit nem vállal a kormány: a nyugdíj- vagy családipótlék-csökkentést például kizárja a kormány, miként korábbi nyilatkozatokból kiderült: az egykulcsos adórendszer átgondolására sem hajlandó a kormányfő. Hogy mit vállal a kormány, arról már jóval ködösebbek a tárca nélküli miniszter mondatai. Bürokrácia-csökkentésről beszél, a szociális támogatások célzottabbá tételéről, az uniós pénzek felhasználásának és az adóbeszedés hatékonyságának javításáról. Szerinte ezek elegendőek lesznek egy novemberi IMF-megállapodás és a 12-15 milliárd eurós hitel felvételéhez.
Varga Mihály a hogyanról nem beszél, de egyes részletek ettől függetlenül kiszivárogtak. A bürokrácia-csökkentés például azt jelenti, hogy 6-8 ezer állást szüntetnének meg a minisztériumokban, a kormányhivatalokban és a különböző háttérintézményekben. A Népszabadság szerint mindez érintené az oktatási, a nyugdíj-biztosítási, a közlekedési, a honvédelmi hivatalokat, de az egészségügyi intézményeket is, állítólag még az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megszüntetése is szóba került. Csakhogy ez az, amit a mindenkori kormányok meg szoktak ígérni, ám a teljesítés eddig sem sikerült túl fényesre.
Ráadásul az igazgatás már most is jelentős problémákkal küzd, nem véletlenül nyilatkozott úgy a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának alelnöke, hogy „egyszerűbb lenne becsukni a boltot”.
A szociális ellátás „célzottabbá tétele” takarhatja azt a kormányzati tervet is, hogy ezentúl kölcsönként kapnák a segélyt a legszegényebbek. A Népszava szerint januártól csak az kaphat az önkormányzattól segítséget, akinek egy főre jutó jövedelme legalább a nyugdíjminimum 130 százaléka, azaz 37 ezer 50 forint. Összevonnák a különböző jogcímen utalt segélyeket is, hogy ki és milyen címen kap segélyt, helyben döntenék el. A kormany.hu oldalon olvasható szakmai anyag szerint a támogatást kamatmentes kölcsön formájában is adhatják majd a rászorultaknak, vagyis visszafizetést is kérhetnek az önkormányzatok. Mindezzel szakemberek szerint tízmilliárdos megtakarítás valóban elérhető, de csak a legszegényebbek kárára.
Varga Mihály elismerte azt is, hogy komoly vita van az IMF és a kormány között az úgynevezett Munkahelyvédelmi Akcióterv kapcsán. A véleménykülönbség alapja az volt Varga szerint, hogy a Nemzetközi Valutaalap váltig állította: az intézkedésektől semmilyen pluszbevételt nem várható, vagyis ha csomag nem hoz megtérülést a költségvetésnek, akkor egy 300 milliárd forintos lyuk keletkezik a büdzsében. „Én ezt nem tartom reálisnak, kizártnak tartom, hogy ez a program valamilyen módon ne tudna visszacsatolódni a költségvetésbe” – tette hozzá a tárgyalásokat vezető tárca nélküli miniszter a rádióinterjúban. Varga Mihály megerősítette, hogy mindezek ellenére a kormány kitart elképzelése mellett, mert a kabinet szerint ez a program szükséges a magyar gazdaság növekedésének stabilizálásához. Nem szólva arról, hogy a miniszterelnöknek is szívügye.
Azt Varga Mihály is elismeri: az IMF-megállapodás pozitív hatást gyakorolna a recesszióba süllyedt magyar gazdaságra. A miniszter szerint már a megállapodás másnapján hatással lesz a magyarországi befektetésekre a pozitív hangulati változás. Úgy fogalmazott: az elmúlt hónapokban, a külföldi sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy húzódik a tárgyalás, hogy Magyarország még nem állapodott meg. „Ha van megállapodás, attól kezdve a hírek is pozitívabbak lehetnek, mivel a valutaalap bizonyos piaci szereplők számára garanciát jelent, hogy ebben az országban simábban történnek a gazdaságpolitikai döntések” – mondta.
Erre már csak azért is szükség van, mert a magyar gazdaságot egy különösen nagy veszély, a stagfláció fenyegeti. Az infláció és a stagnálás szavakból összevont kifejezés a hetvenes évek „amerikai találmánya”, akkor az olajválság produkált olyan paradox helyzetet, hogy az emelkedő árak gazdasági visszaeséssel párosultak. Rendesen ugyanis a gazdaság felpörgése fűti az inflációt. Nos, a stagfláció azért veszélyes gazdaságpolitikai szituáció, mert ilyenkor hatástalanok a megszokott jegybanki eszközök. A kamatemelés, mely az inflációt fékezi, csak még jobban mélyíti a recessziót, míg ellenben a gazdaságélénkítőnek szánt kamatcsökkentés tovább gerjeszti az áremelkedést. Ez a csapdahelyzet akár egy évtizedre is megkötözhet egy országot. Nálunk legutóbb a kilencvenes években fenyegetett a stagfláció réme, akkor az európai növekedés és a tőkebeáramlás segítette Magyar ország kikapaszkodását a kátyúból. Most azonban az uniós válság és a tőke elszivárgása nehezíti a gazdaságpolitikai feladványt. Varga Mihály nem véletlenül próbálta meg a jegybankra tolni, de legalábbis megosztani az MNB-vel a növekedés beindítása kapcsán viselt felelősséget.
Figyelemreméltó momentuma a hétnek, hogy Kövér László is megszólalt az IMF-tárgyalások ügyében. A visszafogottságáról kevéssé ismert fideszes házelnök azt közölte: politikai feltételekről szó sem lehet. Pedig egyes hírek szerint az IMF-nél keményebb tárgyalónak tartott EU-nak igenis lehetnek politikai feltételei. Ezt szorgalmazza állítólag az Európai Bizottság alelnöke, Vivienne Reading. Nem mellesleg a héten a német külügyminiszter is hangsúlyosan szólt arról: az EU demokratikus normái ellen vétő tagállamokkal szemben gazdasági szankciókat kell alkalmazni. Brüsszelben nem kétséges, hogy ennek az üzenetnek két elsődleges címzettje van: Románia és Magyarország.
Az IMF tehát minden eddigi megnyilatkozása alapján teljes gazdaságpolitikai fordulatot vár, az EU pedig politikai változásokat akar a magyar kormánytól. Hajlandóság egyelőre egyikre sem mutatkozik, és bizonyosan nem is fog addig, amíg a tőlünk független piaci folyamatok szinten tartják a forint árfolyamát és az államkötvények hozamát. A kormány ilyen környezetben a megállapodás látszatának fenntartásával húzhatja tovább az időt. Novemberben ünnepelhetjük ennek az IMF-sagának az egyéves fordulóját. Aligha kétséges, lesz ebből második évad is.
Az MSZP szerint a gazdasági növekedést nem a háztartási berendezések cseréjével, hanem a kormány cseréjével lehet elérni. Török Zsolt, az ellenzéki párt szóvivője Varga Mihály tárca nélküli miniszternek a fogyasztás élénkítésére vonatkozó nyilatkozatára utalva szombati sajtótájékoztatóján azt mondta: nagy bajban van Magyarország, ha a kormány a hűtők, tévék és mosógépek elromlásától várja a növekedést. Álláspontja szerint nem a berendezések, hanem a kormány cseréje indítaná meg a gazdasági növekedést. Az MSZP álláspontja szerint a növekedéshez befektetőbarát politika, járulékcsökkentés és többkulcsos adórendszer szükséges. Török felszólította a kormányt, hogy „elhibázott gazdaságpolitikájának árát” ne a nyugdíjasokkal és az alacsony jövedelműekkel fizettesse meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!