Magyarországnak érdeke a „több Európa", és ezt másfél éve a magyar kormány is így gondolhatta – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztosa.

 
Andor László

– Az uniós statisztikai hivatal legfrissebb mérései szerint Európa-szerte rekord magasságban a munkanélküliség: az állástalanok száma most már több mint 25 millió. Pedig erre az évre „enyhe recessziót” jósoltak. Ez lenne az a bizonyos enyheség?

– Ez valóban nem az, bár magam nem is használtam soha ezt a kifejezést. Tény, hogy a legtöbb uniós tagországban a gazdasági növekedés stagnál, vagy visszaesőben van, a munkanélküliség pedig igen magas. A fiatalok, tehát a 25 éven aluliak körében helyenként drámai a helyzet.

– Van erre Brüsszelnek megoldása?

– Az általam idén áprilisban előterjesztett Foglalkoztatási Csomag tartalmazza a megoldási javaslatokat, a munkahelyteremtő gazdasági fellendüléshez nélkülözhetetlen foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket. Ennek egyik fontos eleme az úgynevezett humánerőforrás-fejlesztés, ezen belül is az oktatás és a szakképzés. Az európai munkaerőpiacot vizsgálva ugyanis furcsa paradoxonnal szembesülünk: egyfelől elfogadhatatlanul magas a munkanélküliség, legfőképpen a déli periférián, másfelől számos kulcsfontosságú ágazat akut munkaerőhiánnyal küszködik, főleg az északibb országokban.

– Ennek a paradoxonnak Magyarország kárvallottja: csoportosan hagyják el az országot a friss diplomás orvosok, mérnökök és informatikusok.

– Igen, bár ennek a tendenciának az elsődleges oka, hogy ezek a fiatalok nem látják biztosítottnak az itthoni karrierfejlődésüket, és természetesen vannak anyagi megfontolások is. Hasonló folyamatok tapasztalhatóak egyébként Európa számos más országában is. A keleti régiókból sokan nyugat felé veszik az irányt, de jelentősen fellendült a kivándorlás például Írországból, Portugáliából és Spanyolországból is. Az ottani munkavállalók közül sokan az unió centrumországaiban, főleg Németországban keresnek munkát, de egyre többen fordulnak az egykori gyarmatok felé, ahol ráadásul nyelvi akadályaik sincsenek. Mindez persze további munkaerő-piaci egyensúlytalanságokhoz vezethet, ráadásul éppen egy igen nehéz időszakban. A kedvezőtlen demográfiai adottságoknak és a világháború utáni években született, úgynevezett baby boom generáció nyugdíjba vonulásának köszönhetően az idei évtől csökkenni kezd az aktív korú munkavállalók száma Európában. Ezért is kiemelten fontosak a fiatalok és az idősebb korosztály foglalkoztatását elősegítő intézkedések.

– A magyar kormány is munkahelyvédelmi akciótervet hirdetett. Ön hogyan értékeli az intézkedéseket.

– Én még csak javaslatokról tudok, de az már most látszik, hogy a kormány alapvetően a fiskális politika eszközeivel, a munkáltatói adó- és járulékfizetési terhek könnyítésével kívánja elősegíteni a munkahelyek megőrzését és újak létrehozását. Ez egyfelől indokolt, hiszen Magyarországon a munkaerő költsége az uniós átlaghoz képest hagyományosan magas; a tavaly elfogadott adójogszabályoknak köszönhetően ráadásul még tovább is drágult, így mára hazánknál csupán négy uniós tagországban költségesebb a munkaerő. Mindenképpen pozitív a fiatalok, a nők és az idősödő munkavállalók foglalkoztatásának bővítését célzó szándék is. Hasonló intézkedéseket szorgalmaztunk tavaly is, idén is az úgynevezett európai szemeszter keretében.

– Ezek szerint miközben az akcióterv kommunikációját Brüsszel-ellenes kijelentések kísérik, a kormány programjában valójában az EU javaslatai szerepelnek?

– Igen, jelentős részben azt tartalmazza, amit az Európai Bizottság javasolt, de nincs is ezzel semmi baj. Mert az igazi kérdés, hogy az intézkedések a gyakorlatban milyen hatással lesznek az egyes ágazatok munkaerő-megtartási és munkahely-teremtési képességére, különösen azokéra, amelyek a gazdasági növekedést leginkább képesek előmozdítani. A foglalkoztatási költség mellett ugyanis a versenyképességet számos egyéb tényező is befolyásolja. Ilyen például a megfelelően képzett munkaerő, a vállalkozások hitelhez jutása vagy a kiszámítható jogszabályi környezet.

– Ami a kiszámíthatóságot illeti: a jegybank szerint a munkahelyvédelmi program az állam számára bevételkiesést fog eredményezni, és ezáltal rontani fogja a költségvetési egyenleget. Vélhetően ez utóbbit az Európai Bizottság nem helyeselné…

– Májusban a bizottság úgy értékelte, hogy Magyarország idén és jövőre is képes lesz teljesíteni az előírt hiánycélt, bár kétségtelen, hogy akkor még nem lehetett tudni a kormány munkahelyvédelmi programjáról, így annak lehetséges költségvetési vonzatairól sem. Akkor azt javasoltuk a magyar kormánynak, hogy az alacsony jövedelműeket hátrányosan érintő adóztatási formákon változtasson, és az így kieső bevételeit például környezethasználati vagy vagyont terhelő adókon keresztül pótolja.

Úgy tűnik, ezt a javaslatot nem fogadták meg, ráadásul itthon egyre gyakrabban halljuk a kormányoldalról, hogy az Európai Bizottságnak a bankok fontosak, a magyar kormánynak pedig a munkahelyteremtés. Erről mit gondol?

– Ez vagy félreértés, vagy csúsztatás, magam hadd gondoljam inkább félreértésnek. Először is: azokban az országokban ugyanis, ahol tényleg fontos és sikeres a munkahelyteremtés, a kormányok rendszeresen és érdemben konzultálnak a munkavállalókkal. Németországban, az északi országokban, Ausztriában, ahol valódi szociális párbeszéd létezik, ott a válság idején is sikerült megőrizni a munkahelyeket és újakat is teremtettek. A magyar munkavállalói és munkaadói szervezetek visszatérő panasza szerint Magyarországon nem ez a helyzet. Ami pedig a bankokat illeti: Európának működőképes bankrendszerre van szüksége, és ez Magyarországra is vonatkozik. Az Európai Bizottság az elmúlt két és fél évben igen sokat tett azért, hogy egy új, egységesebb és szigorúbb szabályozási környezet jöjjön létre, ami a pénzügyi rendszer jobb működését eredményezheti. Vagyis a bankrendszer nem önmagáért fontos. Úgy kell szabályozni a működését, hogy jól szolgálja a reálgazdaságot és a lakosságot. Talán nem túlzás ezzel szemben azt állítani, hogy a munkahelyteremtés viszont önmagáért is fontos: az a jobb társadalom, amelyik közelebb van a teljes foglalkoztatáshoz; ahol mindenki, aki akar, talál magának megfelelő munkahelyet.

– Ez a válság Brüsszel válsága – mondta nemrég Orbán Viktor. Ön is így látja?

– Amit az unióban látunk és tapasztalunk, lényegét tekintve egy pénzügyi és valutaválság, amelynek megoldását a tagországok egymástól néha nagyon eltérő politikai álláspontjai hátráltatják. Ahhoz, hogy az euró a maga előnyeivel együtt fennmaradhasson, meg kell erősíteni az alapjait, s ebben döntő lépés az ún. fiskális unió létrehozása. Ehhez az eddiginél több bizalom szükséges az unió iránt, amit viszont nehéz felépíteni, ha folyamatosan zajlik a nacionalista hangulatkeltés, és tagállami vezetők saját kudarcaikért Brüsszelre próbálják hárítani a felelősséget.

– Csakhogy a magyar miniszterelnök szerint nem több együttműködés kell Európában, mint a fiskális unió, hanem több nemzetállami megoldás, legyen az akár unortodox…

– Pedig a fiskális unió elsődlegesen a periféria, a kevésbé fejlett tagországok érdeke, akiknek a sikeresebb minták átvételéhez komolyabb anyagi segítségre volna szükségük. Vagyis a több Európa, a szorosabb együttműködés Magyarországnak is eminens érdeke. Hogy másfél éve még a kormány is így gondolhatta, arra bizonyíték a magyar EU-elnökség jelszava: „Erős Európa”. A helyzet nem változott, a válságkezeléshez és a tartós fellendüléshez továbbra is erős Európa kell, ahhoz pedig jobb koordináció és több szolidaritás. Az Európai Bizottság ezen dolgozik.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!