A közös felügyelettel Európa a bankunió irányába lépett egyet, de a brüsszeli reformvánszorgás nem állítja meg a tőke menekülését az eurózónából. A svájci bankok hiába büntetik a frankbetéteseket, mégsem tudják feltartóztatni a menedéket keresők tömegeit.
Akár a sors fintorának is tekinthetjük, hogy miközben a brüsszeli csúcson végre megállapodás született a közös európai bankfelügyeletről, amely 2014. március elsején kezdi meg működését, s másfélszáz nagy pénzintézetet fog felügyelni, Svájcban újabb intézkedések születtek a menekülő tőke feltartóztatására. Elgondolkoztató, hogy amikor Pierre Moscovici francia pénzügyminiszter úgy fogalmaz: „lépésről lépésre haladunk az eurózóna válságának megoldása felé”, a Credit Suisse után egy másik svájci bankóriás, az UBS is a negatív kamat, vagyis a betétek után fizetendő illeték bevezetése mellett dönt.
Miről van szó? Pontosan arról, hogy a válságkezelő lépések egyszerűen nem enyhítik az európai közös pénzre nehezedő eladói nyomást. Akinek még pénze van, menekül a zónából, eladja az euróját, s praktikusan svájci frankot vesz helyette. Az alpesi ország gazdaságát meg lassan agyonnyomja az erős frank, ami miatt versenyképtelen minden, ami svájci. Kivéve a banktrezorokat. Ezek oly annyira vonzó menedékhelyek, hogy a vagyonukat mentők tömegeit egyszerűen nem lehet feltartóztatni. Az sem tántorítja el a pénzüket frankra váltókat, hogy a svájci bankok gyakorlatilag már nem fizetnek kamatot a betétek után. Sőt, az említett két nagybank még bünteti is a betéteseit.
Az európai politikusoknak kicsit igyekezniük kéne. Iparkodnak is a maguk módján, de a választókból élnek, ezért kénytelenek a parlamenti ciklusokhoz igazodni. Egészen pőrén megmutatkozott ez a politikai korlát az uniós döntéseket alapvetően meghatározó két állam, Franciaország és Németország tárgyalási taktikáján. Miközben az idén beiktatott François Hollande francia elnök teljes mellszélességgel kiállt az uniós mentőövért kiáltó déli államok ügye mellett, a választásokra készülő Angela Merkel német kancellár olyan óvatosan mozgott, mintha tojásokon lépkedne. Nyilvánvalóan el akarja kerülni az előző francia elnök, Nicolas Sarkozy sorsát, akinek a politikai tőkéjét felemésztette a válságkezelés. Mi másra gondolhatnánk, ha az uniós reformok iránt korábban elkötelezett kancellárasszonynak hirtelen annyira fontosak lesznek a német takarékszövetkezetek, hogy kivonja a közös európai bankfelügyelet hatásköréből a 30 milliárd eurónál kisebb eszközértékű pénzintézeteket. És úgy tesz, mintha egy ilyen bank bedőlése adott esetben nem lehetne az a bizonyos első dominó, ami aztán letarolja az egész játékmezőt.
Ne legyünk pesszimisták! Tényleg fontos lépés az európai bankunió felé a közös bankfelügyelet. A bankunió távoli horizontja pedig azt a szivárványszerű ígéretet hordozza, hogy egyszer majd kikerülhet a kontinens abból az ördögi körből, melyben az államadósságokat finanszírozó magánbankokat adófizetői pénzekből mentik meg a csődtől, további államadósságokat generálva.
Hogy mi lesz addig? Nos, tetszik, nem tetszik, Európa, de az egész fejlett világ is, a jegybankárok kezében van. A brüsszeli csúccsal egy időben prolongálta idei táncrendjét az amerikai Fed. A hatvanas évek táncőrületéről elnevezett, először a Kennedy-adminisztráció által alkalmazott közgazdasági eszköz (Operation Twist) lényegében azt jelenti, hogy a jegybankárok pénzt „nyomtatnak” és azt szétszórják a tőzsde parketteken. A Fed nincs egyedül, társa a pénzcsinálásban az Európai Központi Bank. De az idők végezetéig nem lehet büntetlenül pénzt szórni. Az uniós politikusoknak sincs tehát olyan sok idejük, ha tényleg Európában gondolkodnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!