Bizonyossá vált, amit eddig csak minden állatbarát és néhány etológus vallott: van jelentősége annak, mit és hogyan mondunk a kutyának. Az ember régi vágya, hogy beszélgetni tudjon négylábú kedvencével, s bár erről még most sincs szó, Andics Attila kutatásvezető mégis fontos és izgalmas felismerésnek tartja a minap közzétett eredményüket: a kutyák agya képes feldolgozni, megkülönböztetni és integrálni a szavak jelentését és hangsúlyát.

 
 
 

A kutyák agya az emberéhez hasonlóan dolgozza fel a beszédet, s mindez már a háziasítás előtt kialakulhatott.

A világon elsőként jutott erre a következtetésre az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportja egy több mint kétéves kutatómunka eredményeként. Az embereknél a szavak jelentésének feldolgozását elsősorban a bal agyfélteke végzi, az intonáció értelmezését pedig a jobb. A mostani kutatásból az derült ki, hogy a kutyák agya is képes erre. Azaz meg tudják különböztetni egymástól az intonálást és a szavak tartalmát. Ahogyan a dicsérő, úgy a szidalmazó hangsúlyt, valamint az ilyen tartalmú szavakat is „megértik”.

A kutatócsoport célja az, hogy új felfedezéseket tegyenek a kutyák agyműködésével kapcsolatban. A világon elsőként végeztek funkcionális mágneses rezonancia- (MRI) vizsgálatot éber, családi kutyákon. Az ebek gazdájukkal együtt vettek részt a kutatásban.

Ez azért volt fontos, mert egy pozitív megerősítésen és szociális tanuláson alapuló módszer segítségével lehetővé vált, hogy a kutyák élvezettel és együttműködően vegyenek részt a mérésekben.


Dicsérő szavak

Tizenhárom ebbel végezték a két évig tartó kutatást és elemzést. A gazdik önként jelentkeztek kutyusaikkal.
A feltétel „csupán” annyi volt, hogy szánjanak időt és energiát a kísérletre; a négylábúakkal például otthon is gyakoroltatni kellett a lehasalást és a hosszú percekig mozdulatlan hason fekvést. Fontos, hogy a kísérletben nem labor-, hanem úgynevezett családi kutyákat vizsgáltak, olyanokat, akik „hétköznapi” életet élnek. Ez ugyanis nem állatkísérlet volt. „A kutyák vidáman és lelkesen vettek részt ebben, érezhetően eleget akartak tenni a feladatnak” – állítja Andics Attila kutatásvezető, etológus. A több hónapos tréningre ugyan több mint húsz eb volt alkalmas, ám végül a 13 legkitartóbb és legügyesebb kutya maradt. Volt köztük border collie, német juhász, golden retriever és kínai kopasz kutya is.

„A próbatesztek során dicsérték az éppen az MRI-gépben fekvő kutyát, így a másik eb is oda vágyott, az ember kedvére akart tenni” – magyarázza a munkafolyamatot Andics Attila. A gép egyébként ugyanolyan, mint amiben embereket is vizsgálnak. A nehézség csupán az volt, hogy az ebeknek teljes mozdulatlanságban kellett feküdniük, nem voltak lekötözve. A fejükön lévő fülhallgatóba (rádiófrekvenciás tekercs) Gácsi Márta, a tréningmódszer kifejlesztője mondott dicsérő szavakat, semleges és dicsérő intonációval, illetve számukra jelentés nélküli szavakat dicsérő és semleges hangsúllyal. Mindezt kétszer hét percig. Mind a tizenhárom kutyánál. Eközben monitoron figyelték agyi aktivitásukat. Az időjárás és az ebek hangulata is befolyással volt arra, hogy a kutyák mennyire tudtak mozdulatlanul feküdni, sőt a kísérletben részt vevő emberek viselkedése is hatott a kutyák állapotára.

Az adatokat utána hónapokig elemezték.
„Azt vizsgáltuk, melyik agyterületek különítik el a jelentéssel bíró szavakat a jelentés nélküliektől, illetve a dicsérő intonációt a nem dicsérőtől. Az az agyterület, amely az örömszerző ingerekre reagál, csak akkor vált aktívvá, ha a kutyák dicsérő jelentésű szavakat hallottak dicsérő intonációval, ha csak a szójelentés vagy csak az intonáció volt dicsérő, akkor nem. Tehát kiderült, nem speciális, csak az emberi agyra jellemző jelenségrőlvan szó” – mondja a kutatásvezető, aki szerint „vélhetőleg minden emlősnél a bal agyféltekében megy végbe a szavak jelentésének feldolgozása, az intonáció értelmezése pedig a jobb agyféltekében. Csak más emlős nem tréningezhető, pedig izgalmas lenne ilyen kísérlet, mondjuk egy rénszarvassal. De egyelőre a kutya a legalkalmasabb ilyesmire, és úgy tűnik, nemcsak az ember legjobb barátja, hanem bizonyos szempontból a legközelebbi rokona is.”

Az eredményről beszámolt az egyik legrangosabb amerikai tudományos hetilap, a Science és az AP hírügynökség is. Az ELTE Etológiai Tanszékén húsz éve végeznek kutyás kísérleteket, tréningmódszerük egyedi. Európában csak az ELTE-n van ilyen labor, a világon talán négy ehhez hasonló működik. A kutatócsoport korábbi kutatásaiban már megállapította, hogy a gondoltnál jobban hasonlít a kutyák agya a mienkéhez abban, ahogyan a hangokat feldolgozzák, illetve ahogyan az érzelmekre reagálnak. Új módszert találtak arra is, hogy egyes hangok mennyi örömteliséget hordoznak a kutyák számára.

Természetesen folytatják ebes felméréseiket: a különböző nyelvtani elemekre, illetve az eltérő személyek beszédének hatására koncentrálnak majd.

A november 19-i kutyakonferenciáig várhatóan előállnak újabb izgalmas eredményekkel. A kutatásvezető szerint ugyanakkor nem várható, hogy a kutyák hamarosan beszélni fognak, és mi sem fogjuk megérteni ugatásukat, ami nem szóképzés, hanem intonációs hangadás. A mostani eredmény tehát nem azt jelenti, hogy a kutyák értenék az emberi beszédet, hanem azt, hogy el tudják különíteni a szó jelentését és az intonációt, a kettőt pedig tudják kombinálni is. Ez a megállapítás az első lépés afelé, hogy megértsük, hogyan értelmezik az ebek az emberi beszédet, ez pedig javíthatja a kutya és az ember közti kommunikációt és együttműködést.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!