Vajon hogyan súrlódik egy artistalány? Mekkora szőnyeget kellene venni a manézsba? A Fővárosi Nagycirkuszban a varázslat az előadás után is folytatódik.
Légtornászok repkednek a levegőben, artisták a fizika törvényeit meghazudtolva pörögnek a rúdon, elefántok és lovak elképesztő fegyelmezettséggel hajtanak végre mutatványokat a méreteikhez képest szűkösnek tűnő manézsban, Kubából érkezett lányok a hajuknál felfüggesztve végeznek gyakorlatokat a magasban. A bűvész mutatványait szájtátva figyelik a gyerekek, hangosan nevetnek a konferanszié viccein és izgalmukban felállva sikoltoznak egy veszélyesebb mutatvány láttán.
A cirkusz csodája, a sejtelmes fényekkel, füsttel, ragyogó jelmezekkel, hajlékony és bátor artistákkal ma is székhez szegez gyereket és felnőttet egyaránt. Aztán a csoda egyszer csak véget ér, fel kell állni, és ott kell hagyni ezt a misztikus világot, ami továbbra is megfejthetetlen titok marad a gyerekeknek. De nem a Fővárosi Nagycirkuszban, ahol már több mint egy éve az iskolai osztályoknak lehetőségük van az előadás után bemenni a manézsba és a varázslat részeseivé válni, miközben észrevétlenül tanulnak valamit a világról. Az állatokat, artistákat és bűvészeket pedagógusok követik a színen.
Kaland a fénykirály birodalmában
A Csodagömb című előadás után alsós iskolások népesítik be a porondot, hogy Gizi néni vezetésével elkalandozzanak Fénykirály birodalmában, ahol próbatételek során kell helytállniuk. Boldizsár Gizi tanító, művésztanár és múzeumpedagógus ottjártunkkor háromosztálynyi apróságot von be a gazdag király történetébe, akinek palotájában minden szobában 99 gyertya ég, mégis sötétség van. A szolgáló kicsiny házában csak egyetlen gyertya pislákol, mégis fény és melegség sugárzik odabentről.
Kalandjaik végére a gyerekek megértik: a szolgáló kunyhóját a szeretet tölti meg fénnyel, az irigy és magányos király hiába is próbálná elrontani az örömüket.
Közben, a próbatételek során csapatokba rendeződve különböző méretű labdákkal, karikákkal, lufikkal ügyességi feladatokat oldanak meg. Olyanokat, amelyekhez muszáj együttműködniük, csakúgy, mint a cirkuszi artistáknak az előadás során. Már attól is izgatottak, hogy azon a helyen lehetnek, ahol kis idővel korábban a művészek mutatták be produkcióikat. A különleges helyzet miatti izgatottság habitustól függően némelyik gyerekből elfogódottságot vált ki, másokból apró „showmant” csinál, de kétségtelen, hogy élvezik a helyzetet.
„Igyekeztem olyan ügyességi játékokat választani, amelyek mindegyike kapcsolódik a gömb motívumhoz, a keretmese pedig egy advent idején fontos témát járt körül. A karácsony közeledtével is fontos beszélni a szeretet erejéről, az egymásra figyelés fontosságáról” – mondja Boldizsár Gizi, aki szerint a beavatottság érzése, az élmény adja a rendhagyó cirkuszpedagógiai órák különlegességét. „Nagyon vonz ebben az egészben, hogy a gyerekek egészen más környezetben vannak, mint az iskolában. Beléphetnek a manézsba, az előadás csodája nem szakad meg, így olyan dolgokat tapasztalhatnak, tanulhatnak meg, amit más környezetben nem biztos, hogy megértenének és megjegyeznének.”
A Lúdas Matyi előadás után például a tanárnő a felelősségteljes állattartást választotta a rendhagyó óra témájául. Bár az iskolai tananyag alapján már sokat tudnak az állatokról az alsósok, de a cirkuszban több művészeti ág összekapcsolásával, játékosan találkozhatnak a témával és beszélgethetnek arról: mekkora felelősség, ha egy kisállat rájuk van bízva. De úgy tűnik, a cirkuszban szinte minden téma „elfér” a természettudománytól az etikáig – hiszen a csapatmunka, az egymásra figyelés, egymás segítése mind olyan értékek, amelyek a cirkuszi környezetben fokozottan megjelennek.
Mit bír el a porond?
„A célunk az volt, hogy a gyerekek kimozdulhassanak a négy fal közül, de a cirkuszi élmény mégse csak a passzív szórakozásról szóljon. Az iskolában egy helyben ülve sokszor nehezebb megérteni, hogy a tanultaknak mi a gyakorlati jelentősége. Ezt már sokan felismerték, és egyre több olyan oktatási kezdeményezés van, ami próbálja lebontani a hagyományos kereteket” – meséli Kardos Kata a rendhagyó tanórák cirkuszpedagógiai koordinátora.
Azt mondja, bár a múzeumpedagógia képviselői már jó ideje dolgoznak azon, hogy közel hozzák a művészetet, a múzeumi élményt a gyerekekhez, hasonló cirkuszi kezdeményezésre külföldön sincs példa.
A cirkusz egyes országokban beszűrődik a tantermekbe – jellemzően a zsonglőrködés, egyensúly-feladatok jelennek meg az iskolákban, hiszen az ilyen típusú gyakorlatoknak komoly szerepe lehet a mozgásfejlesztésben, koordinációban.
Az azonban egyedülálló, hogy az iskola „menjen be” a cirkuszba. Előkép hiányában a cirkusz szakembereinek és az ötletre fogékony pedagógusoknak maguknak kellett kitalálni, mit bír el a porond.
„Még most is folyamatosan keressük a kapcsolódási pontokat az iskolával és a tananyaggal. Az elején pedagógusokat kértünk meg arra, hogy ötleteljenek: nekik mi jut eszükbe a cirkuszról. A szaktanárok, akiknek van egy erős érdeklődési körük, és jártasak a saját tantárgyukban, egy előadást látva azonnal elkezdenek a saját területükre asszociálni, meglátják azokat az elemeket, amelyek az ő témájukhoz kapcsolódnak. Ma már egy egészen komoly pedagóguscsapat vesz részt a rendhagyó órákban” – mesél a kezdetekről Kardos Kata. A legmeglepőbb talán az volt, amikor informatikaórának adott otthont a porond, mert egy tanárnőnek éppen az tűnt fel: mennyi technikai eszköznek kell ahhoz összhangban működnie, hogy az előadás zavartalanul folyjon le. „Nem gondoltam volna, hogy egy cirkuszi előadásról valakinek éppen ez fog eszébe jutni. Ebből is látszik, hogy gyakorlatilag bármilyen tantermi téma köthető valamilyen formában a cirkuszhoz, csak egy kis kreativitásra van szükség” – teszi hozzá Kata.
Kombinatorikától a drogprevencióig
Tévedés lenne azt gondolni, hogy a cirkusz varázsa csak a kicsikre van hatással, tartanak különleges tanórákat felsősöknek, sőt gimnazistáknak is. Az alsó tagozatosoknál nem egy konkrét tantárgyat helyeznek az óra középpontjába, a játékos komplex foglalkozásokon énekelnek, számolnak, és a gyerekek érzelmeire is hatni szeretnének.
A nagyobbaknál már jöhetnek a tantárgyakhoz konkrétabban köthető programok, sőt a manézsban volt már érettségire felkészítő matematikaóra, ahol a kombinatorika tételt vették át a kamaszokkal.
Fizikából például a súrlódásról „tanulhattak” a gimnazisták. „Könnyebb megértenie egy 16 éves fiúnak az ezzel kapcsolatos törvényszerűségeket, ha mindezt egy artistalány produkciója alapján magyarázzák el neki, mint ha felírnak egy képletet a táblára. Az iskolában sok olyan információval találkoznak, aminek az adott pillanatban nem látják az értelmét és a gyakorlati jelentőségét.
A kör területszámításának haszna viszont azonnal egyértelmű lesz, ha azt kell megmondani: mekkora szőnyegre lenne szükség, ha be szeretnék fedni a porondot.
Így pedig sokkal könnyebben boldogulnak majd akkor is, ha egy dolgozatban, a papír fölött kell ugyanezt kiszámolni. A képlet innentől egy megélt élményhez kapcsolódik” – mondja Kardos Kata, aki úgy gondolja: a cirkuszban egészen komoly dolgokról is beszélni lehet. Így a szeptemberben bemutatott Rómeó és Júlia – amely az artistaképzősök vizsgaelőadása volt – alkalmat adott arra is, hogy a drogprevencióról beszélgessenek a gyerekekkel. De az első előadás utáni órát például éppen a néhány hete elhunyt Kállay Géza irodalomtörténész tartotta, és megfordult a manézsban Nádasdy Ádám költő, műfordító is mint Shakespeare munkásságát jól ismerő szakértő.
Mindemellett a rendhagyó óráknak van még egy bevallott célja: hogy a gyerekek megértsék és megszeressék a cirkuszművészetet, ami Kata szerint nem egyszerűen szórakoztatás, hanem egy olyan művészeti ág, amelyben (a tantárgyak kategóriáiban gondolkodva) ugyanolyan fontos az etika, mint a fizika. „Ahhoz, hogy ezt a művészetet értő és értékelő társadalomban éljünk, először a gyerekeket kell megszólítani” – mondja. A Gizi néni óráján részt vevő gyerekek lelkesedését elnézve, őket már biztosan nem kell meggyőzni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!