Megvan az aranytartalék, csak éppen senki nem tudja, hogy nyereséges vagy veszteséges ügyletbe pakolta-e a jegybank. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke nem tart ellen az inflációnak – ha lassítaná a termékek drágulását, az MNB kevesebbet vásárolhatna.
Felmorzsolódott a devizatartalék harmada, eltűnt az aranytartalék, azaz nem biztos, hogy a Magyar Nemzeti Bank képes lesz megvédeni a forintot egy válsághelyzetben – ez volt a hét pénzügyi vészhíre. A jegybank sietett cáfolni, ám ez csak részben sikerült.
Abban igaza van a Matolcsy György vezette intézménynek, hogy nem tragédia, miszerint a devizatartalék az utóbbi években 34 milliárd euróról mintegy 24 milliárdra apadt – azaz mintegy 3200 milliárd forinttal csökkent.
Ugyanis az úgynevezett rövid lejáratú külső adósság mintegy 19 milliárd euró, magyarán, ha valami váratlan esemény miatt beszakadnának a piacok, és minden külföldi befektető egyszerre adná el a magyar állampapírjait, vagy éppen a magyar kormány válna teljesen fizetésképtelenné, a jegybank akkor is képes lenne megakadályozni az államcsődöt.
Ez egyébként abszurd feltételezés. Abban viszont csak részben van igaza a jegybanknak, hogy nem kell megmondania, hova tette ezt a több mint 3200 milliárdot. Mert a nagyobbik része különböző devizakötvényekben feküdt, ezeket az MNB egyszerűen nem újította meg. Ám vélhetően ebből finanszírozta a különböző jegybanki alapítványokra költött mintegy 300 milliárd forintot is – e summa eredetéről/sorsáról viszont köteles lenne leszámolni. Hasonló a probléma mintegy három tonna arannyal is. Az önmagában nem baj, hogy az MNB csereügyletre használta fel.
Az viszont komoly gond, hogy ennek a megállapodásnak a részletei nem ismertek. Az arany önmagában nem hoz hasznot, áll a páncélteremben, tárolása, őrzése költséggel jár. Így akár helytálló is lehet az a döntés, hogy az MNB fedezetként használja. A szisztéma lényege: a jegybank – a mindenkori árfolyamon – adott időre devizára cseréli a nemesfémet, és az így szerzett pénz után járó kamat az MNB-t gazdagítja. Persze az, hogy ilyen csereügyletek létrejöhetnek, azt feltételezi: az arany mégis hozhat hasznot. A képlet egyszerű: aki kölcsönveszi az aranyat és devizát ad érte cserébe, azt feltételezi, hogy a nemesfém ára tempósan emelkedik, azaz a kamat megfizetése után is jól jár. Ez világos. A kérdés az, hogyha az arany ennyire jól megy, akkor az MNB-nek miért nem éri meg a nemesfém árának izmosodására spekulálni. De megfordítva is jogos a felvetés: ha az arany ára például gyengül, az milyen pluszterheket jelent a jegybanknak, hiszen adott értékű nemesfémet ígért a csereügylethez, azaz az értékcsökkenést neki kell állnia. Magyarán az üzlet veszteséges is lehet – talán nem véletlen, hogy a jegybank hallgat.
Az viszont biztos, hogy Matolcsy csúcsra akarja járatni a jegybank hozamát (2015-ben 95 milliárd volt), hogy egyrészt kormányzati elképzeléseket, másrészt MNB-s vásárlásokat finanszírozhasson. Annak ellenére, hogy a jegybanki törvény tilt minden üzleti tevékenységet, az MNB egyetlen feladatául gyakorlatilag a forint vásárlóértékének megőrzését teszi. Ennek viszont a Matolcsy György által irányított intézmény nem biztos, hogy eleget tesz.
Jövőre már markáns inflációval számolnak a piaci elemzők: az általános pénzromlás mértékét 2,6 százalékra várják, a vásárlói kosárra vetített (értsd: a mindennapi szükségleteket sújtó) infláció pedig ennél is durvább lesz. A folyamatnak az MNB kamatemeléssel tarthatna ellen, de valószínűleg nem teszi. Ugyan tankönyvi tétel szerint az árstabilitás csak 3 százalék fölötti pénzromlás esetén van veszélyben (azaz ekkor jöhet érdemi drágulás), de tekintve, hogy Magyarország fő kereskedelmi partnerei a nyugat-európai országok, és ezekben 1 százalék alatt van az infláció, a 2,6 százalékos hazai pénzromlás érdemben gyengítheti a forintot. Ez pedig azt jelenti, hogy az alapvető fogyasztási cikkek még inkább drágulnak. A jegybankot azonban mindez nem hatja meg: ugyanis azon keres mintegy évi 100 milliárdot, mert a gyenge forintra játszik.
Vagyonok parkolóban
Világvége hangulatban „zsákolják” az aranyat a befektetők. Pontosabban, aranyhoz kötött tőzsdei termékeket vásárolnak, az arany árának növekedésére „fogadva”. Az ok: túltolták tavaly a biciklit a részvénypiacokon, s karácsonykor sokan kivették a pénzüket, nehogy beragadjanak, ha visszacsúszik a piac. Ilyenkor a pénz a helyét keresi. És nem könnyű jó döntést hozni. Bár az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatemeléseket ígért erre az évre, ami majd felértékeli az Amerikai Egyesült Államok kötvényeit, de még korai lenne állampapírokat vásárolni. Főként most, hogy Donald Trump beiktatása tartja izgalomban a piacot. Az új amerikai elnök már első sajtótájékoztatóján is tudott olyat mondani, ami mélybe lökte a gyógyszercégek részvényeit. Ezért most sokan az aranypiacon nyitott pozíciókban „parkoltatják” a vagyonukat.
8000 tonna
arannyal az Amerikai Egyesült Államok a világ jegybanki nemesfémtartalék-rekordere, az MNB 60 tonna arannyal volt a csúcson az 1980-as évek elején.
Még a nyolcvanas években is szokásszerű volt,
hogy két ünnep között behordták a MNB trezorjába a BÁV és az Óra-Ékszer Vállalat aranyát, ezüstjét, platináját, hogy kisebb legyen az év végi elszámoláskor a magyar államadósság nettója. A rendszerváltással azonban a magyar tömbarany-tartalékolás klasszikus korszakának is vége szakadt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!