– Merkel vesztett, de magabiztos, az olasz Monti és Hollande francia elnök nyert, Rajoy spanyol miniszterelnök pedig fellélegezhet. A pénzpiacok is jól fogadták a pénteki EU-csúcs nem várt eredményeit. Van ok az elégedettségre?

– Az eredmények szerintem inkább felemásak. Az európai vezetők rövid távon arra tettek kísérletet, hogy helyreállítsák az európai gazdaságpolitikába vetett bizalmat, hosszú távra pedig azt üzenték, hogy egy egészen új európai integráció alap­jait szeretnék lerakni. A legnagyobb eredmény az, hogy a nagy fiskális csomagnak egy fontos eleméről sikerült megállapodni: az európai válságalap – hivatalos nevén Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) – közvetlen szerepvállalásáról a bankok, illetve az államok adósságainak kezelésében.

– Miért lesz kedvezőbb az államok számára, ha az EU közvetlenül a bankoknak nyújt segítséget?

– Görögországot leszámítva az adósságválsággal küszködő európai országok bankválság miatt kerültek nehéz helyzetbe. Jelenleg mindenhol tőkehiánnyal küzdenek a bankok, ezért a „feltőkésítésük” központi kérdés. A döntéssel az európai politikusok megtették az első lépést a fiskális unió felé, melyben az államok közös felelősséget vállalnának az eurózóna tagállamainak és azok bankjainak adósságáért. A későbbiekben elképzelhető a közös eurókötvények kibocsátása.

– Hogyan folytatódhat ez az út?

– Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso csütörtökön nyilvánosságra hozott egy javaslatcsomagot, amelynek négy fő eleme van. Az egyik a bankunió, ami magában foglalná a közös betétbiztosítást és bankfelügyeleti rendszert. A második pont egy közös költségvetési rendszer létrehozása lenne, amely nagyon szigorú szabályokkal járna, és ahhoz, hogy jól működjön, elengedhetetlen lenne a harmadik tényezőként a közös gazdaságpolitika kialakítása is. A negyedik pont pedig a legitimáció kérdése, vagyis az a felismerés, az új kormányzati rendszer nem működhet a nemzetállami intézmények és a tagállamok lakosságának támogatása nélkül. Az intézményrendszer megváltoztatása hosszú távú folyamat, magába foglalhatja az Európai Parlament valódi törvényhozó szerepének megvalósítását, a bizottság kormánnyá változtatását, vagy az Európai Tanács szenátussá alakítását, és hogy az Európai Uniónak legyen egy, a tagállamok polgárai által közvetlenül választott elnöke.

– Van arra esély, hogy Barroso tervezete, vagyis végeredményben a politikai unió megvalósuljon?

– Három feltételnek is teljesülnie kellene hozzá. Egyrészt véget kellene vetni a jelenlegi szuverén adósságválságnak. Ez eddig nem sikerült, és a most megkötött növekedési paktum sem segíthet sokat, mert a gazdaságélénkítésre szánt 120 milliárd euró édeskevés ahhoz, hogy a növekedés valóban meginduljon. Másrészt Németország és az északi államok legfőbb törekvésének érvényesülnie kellene, tehát olyan rendszert kell kiépíteni, ami megakadályozza a válság újratermelődését. A harmadik lépés pedig az lenne, hogy létrehozzák azt a kormányzati rendszert, amely képes a gazdasági uniót működtetni.

– Angela Merkel német kancellár és François Hollande francia elnök elégedettek lehetnek az eredményekkel?

– Hollande győzelemként könyvelheti el a brüsszeli csúcsot, mert a választási programjában meghirdetett elemek lényegében mind megjelentek a mostani megállapodásokban. A tervek gazdaságélénkítő hatása erősen korlátozott, csak hosszabb távon érvényesülnek, ráadásul nehezen lesznek kimutathatók a gazdaságban. Ennek ellenére a növekedési paktummal meg lehet nyugtatni a közvéleményt, és arról is eltereli a figyelmet, hogy a Merkel által erőltetett, nagyobb költségvetési fegyelmet jelentő fiskális paktumot Hollande elfogadta. Hasonlóképpen, taktikai okokból bólinthatott rá a német kancellár arra, hogy az ESM közvetlenül a bajba jutott bankoknak nyújtson kölcsönt. A spanyol és az olasz kormány hiába tartja ezt most sikernek, nyilvánvaló, hogy az ESM nem hitelezhet korlátlanul sem a tagállamoknak, sem pedig a bankjaiknak. A részleteket pedig még nem dolgozták ki.

– Nem volt méltánytalan Görögországgal és Írországgal szemben, hogy az uniós mentőcsomagért cserébe komoly megszorításokat kért Brüsszel, míg a spanyoloknak semmilyen reformot nem kellett végrehajtaniuk, mégis megkapták a 100 milliárd eurós bankmentő csomagot?

– Nem lehet ezeket az országokat egy lapon említeni. Görögországnál az államról terjedt át a válság a bankrendszerre. Az állam az elmúlt évtizedben felelőtlenül gazdálkodott, az országnak komoly versenyképességi problémái vannak, strukturális átalakításra szorul. Az Athénnak szabott feltételek jogosak voltak, hiszen a hatalmas államadósságot csak akkor tudja visszafizetni, ha saját portáján is rendet tesz, és nem alakul ki újra és újra a válságot okozó helyzet. Az ír állam viszont alapvetően belátóan gazdálkodott, a világgazdasági válság elsősorban a rossz hitelekkel terhelt bankrendszert érintette, ezért döntöttek úgy, hatalmas kölcsönnel megmentik a bankokat. Dublinnal szemben is voltak elvárások, azokat jól teljesítette, és a versenyképessége is javult. A spanyol állam is jól teljesített a válság előtt, a GDP-hez viszonyított államadóssága 2007-ben mindössze 36 százalék volt, 2 százalékot meghaladó költségvetési többlete volt, viszont az ingatlanpiaci buborék kipukkadásával az állam ugyanúgy a bankok segítségére sietett. Az államnak tehát elsősorban a segítségnyújtás miatt van szüksége segítségre. Az elhúzódó recesszió, a nagy munkanélküliség a piacok számára egyre kockázatosabbá tette a hitelek nyújtását, ezért fordult most külső segítséghez.

– Magyarországot hogyan érinthetik ezek a változások?

– Mivel Magyarország egyelőre nem tagja az eurózónának, első ránézésre úgy tűnik, csak korlátozottak a hatások, hiszen a mostani döntések, a felvázolt elképzelések elsősorban az eurózóna tagállamaira érvényesek. De ha sikerül létrehozni a fiskális uniót, akkor Magyarországnak elemi érdeke, hogy minél előbb részt vegyen benne, hiszen olyan erős gazdaságpolitikai egység épülhet ki Európában, amelynek napi döntései a tagságtól függetlenül is kihatnának Magyarország életére. Márpedig határozottan előnyösebb a döntéshozók között lenni, érdekeinket közvetlenül érvényesíteni, mint kívülről szemlélni a folyamatokat.

– Milyen lenne, hogyan működne, ha néhány év, vagy évtized múlva létrejönne az Európai Egyesült Államok?

– A föderális Európa a jelenleginél központosítottabb, sok politikaterületet érintő együttműködést jelentene, amelynek szilárd alkotmányos alapokon, legitim intézményeken és jó kormányzati rendszeren kell alapulnia. Jelenleg is vannak közös politikák, de az egyik legnagyobb gond az, hogy miközben megvalósult a közös monetáris politika, a gazdaságpolitikáról nem uniós szinten hoznak döntéseket. De a tagállamok már most lemondtak költségvetési szuverenitásuk egy részéről, és egyre újabb elemek várhatók. Viszont a politikai unióhoz új költségvetési rendszerre is szükség lenne, mert az 1960-as évek politikai érdekviszonyait tükröző, a kiadási oldalon a mezőgazdasági politikát még ma is közel fele arányban tartalmazó költségvetés nem lehet az alapja a jövő Európai Uniójának. A politikai unió megvalósításának feltétele egy olyan transzferuniónak a létrehozása, amely a jólét megfelelő szintű újraelosztását valósítja meg az európai államok között, és kiterjedhet például a kutatás-fejlesztésre, innovációra, fejlesztési politikákra, vagy akár egy valódi közös kül- és biztonságpolitikára.

– Mit jelent ez a gyakorlatban?

– A transzferunióra jó példa az Egyesült Államok: egyes tagállamok meghatározott célokra komoly összegeket utalnak a másiknak, vagyis a gazdagabbak felelősséget vállalnak a szegényebbekért. Emellett a tranzakciós adó lehetne a közös európai költségvetés egyik jelentős bevételi forrása, jelentősen megváltoztatva a jelenlegi tagállami befizetési arányokat. Ezzel együtt a mérleg kiadási oldal is átalakulna, például megújítanák a strukturális alapokat. Szükség lenne a költségvetési főösszeg, az újraelosztási szint jelentős növelésére: a jelenlegi a tagállamok összeadott GDP-jének 1%-át elérő közös költségvetés 10%-ra emelkedne. A rendszernek szilárd alkotmányos alapon kell nyugodnia, azaz új szerződést kell létrehozni. De mindehhez legelőször is az embereket, az unió polgárait kell megkérdezni, hogy akarják-e ezt a nagymértékű átalakítást.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!