- Szíriában és Irakban alig néhány állatkerti állat élte túl a háborút
- Mindent felfaltak, ami élt és mozgott
- 23 állat élte meg a háború végét a 2500-as állományból
Három oroszlánt, két tigrist, két medvét és két hiénát menekítettek ki a szíriai Aleppóból nemrég – ez a kilenc állat maradt életben az elhagyott Alim asz-Szahar állatkertben hatévnyi polgárháború után. Most egy török rehabilitációs központba pihennek, ahol alapos orvosi vizsgálaton esnek át. Csak ezután keresnek nekik új lakóhelyet a világ valamelyik békés állatkertjében. Az aleppói állatkert – persze csak a körülményekhez képest – még jó túlélési aránnyal büszkélkedhet, hiszen az iraki Moszul városának állatparkjában mindössze két állat – egy medve és egy oroszlán – vészelte át az Iszlám Állam pusztítását.
Mindent ettek
A közel-keleti dúlásban a legtöbb állattal becsapódó bombák és lövedékek végeztek – vélhetően azért, mert nem hosszú évekig húzódó háborúról volt szó. Ahol sok-sok hónapja dühöngött a harc és kiéheztek a nagyvárosok, ott az állatkertek lakóinak legnagyobb része az élelemre vadászók gyomrában végezte. Így történt ez Berlinben (lásd keretes írásunkat), és így esett Budapesten is. „Az emberek nem válogattak. Elvittek és megettek mindent, a ragadozók kivételével. Megették a papagájokat és a struccokat, a pelikánokat és a zebrákat, ritka szarvasokat és a lámákat” – emlékezett vissza Nádler Herbert, az állatkert igazgatója a Képes Figyelő 1946-os, 20. számában. Az akvárium üvegeit puskatussal törték be, s a kiömlő tengervízből összefogdosott halakat vitték el megenni.
„Volt négy amerikai és három európai bölényünk. Ritkaságok. Az európai bölények darabját tízezer dollárért vettük, ezeket a hét-nyolc mázsás állatokat itt trancsírozták fel az emberek, és vitték haza a bölénypecsenyét, hogy megfőzzék vagy kisüssék az óvóhelyen.” (És hogy az igazgató nem túlzott, azt az állatkert mellett lévő Gundel étterem tulajdonosa, Gundel Imre a családról szóló visszaemlékezésében megerősíti: „Ettünk pörköltet bölény húsából meg lámából”.)
És Nádler Herbert panaszának még mindig nincs vége: „Hat tevénk közül megsütöttek és megfőztek ötöt (…) pecsenye lett az antilopokból, a ritkaságszámba menő szomáli juhainkból, eltűnt harminc díszfácánunk.”
Se tengeri hal, se déligyümölcs
És azért csak ennyit prédált el Budapest 800 ezres éhező lakossága, mert nem akadt több: a harcok erősen megtizedelték a világhírű állatkert állományát. Amint az orosz csapatok körbefogták Budapestet, azonnal (1944. december 13-án) becsapódott egy gránát a takarmányraktárba – így szinte lehetetlenné vált az állatok táplálása.
Pedig előtte sem volt könnyű feladat, az állatok 1941-ben megismerték a nélkülözést: egyrészt – mivel sok dolgozót behívtak – nem akadt elég ember, aki ellássa őket, másrészt a jegyrendszer bevezetése az alapvető élelmiszerek beszerzését is megnehezítette, hát még a luxustermékekét. Ilyennek minősült a fókák és pingvinek által igényelt tengeri hal vagy az egzotikus jószágok déligyümölcsszükséglete.
És ezen a gondon az sem segített, hogy az állatkert megpróbálta maga megtermelni a szükséges táplálékot. (Nádler Herbert utasítására az állatkert területének egyes részeit, köztük egy teniszpályát is felszántották, hogy ott takarmánynövényeket termeljenek.)
Sokat rontott a helyzeten, hogyha ennivaló akadt is, gyakorta életveszélyes volt célba juttatni – több gondozó akkor vesztette életét, amikor megpróbálta.
Pusztulás és halál
Csodával határos módon a szeptember 17-i bombázás nem követelt sem emberi, sem állati áldozatot, pedig ez volt Budapest történetének leghosszabb, négyórás légiriadója, amikor az amerikai légierő 209 gépe vette célba Rákosrendező vágányait és összesen 486 tonnányi bombát dobtak le. De ez csak „egynapi haladék” volt: légicsapásban vesztett oda egy matuzsálemi korú kondorkeselyű (egyébként ez az állat volt a park jelképe), aztán a front elérte a parkot, az állatok egy része közvetlenül a fegyverek, golyók, robbanások, repeszek, illetve a légnyomás és a tűz miatt pusztult el. A fából épült Bölényházra például gyújtóbomba esett, az állatok többsége bennégett. A szintén találatot kapott Zsiráfház lakói is mind elpusztultak, és Sziám, a legendás elefánt halálát is a légnyomás okozta. A háborús megpróbáltatásokat és a fővárosi „vadászokat” egy víziló, egy elefánt, egy zebra, egy teve, egy papagáj, néhány majom és madár, valamint egy pónicsikó (épp az ostrom alatt született) élte túl. A „háborús túlélők” e kicsiny csapatával nyitotta meg 1945. május elsején – történetében harmadszor
– kapuit újra az állatkert.
Voltak olyan állatok,
amelyekkel nem golyó és nem éhség végzett, hanem a meleg hiánya. A harcokban a fűtés is nehézségeket okozott. A betört ablakokon, kiszakadt ajtókon és a falakon ütött réseken keresztül jeges szél fújta át az állatházakat, közben pedig alig volt mivel fűteni, sok helyen a kazán is tönkrement. A Pálmaházban lakó krokodilok a januári jeges hidegben egyszerűen belefagytak a medencéjükbe.
Zsidók rejteke
Modern „Noé bárkájaként” is emlegetik a lengyel főváros állatkertjét, ahol zsidók százai találtak menedéket a II. világháború borzalmai közepette. Tavasszal Menedék címmel a magyar mozikban is vetítették a varsói állatkert igazgatójáról készült filmet: Jan Zabinski mintegy 200 zsidót csempészett ki a gettóból, hogy az állatkertben, illetve az annak területén lévő házában rejtse el őket, miközben igyekezett a túlélést jelentő papírokat szerezni nekik. Sokan az üres állatketrecekben bújtak meg, mivel a nagyragadozókat el kellett pusztítani, nehogy a bombatámadások miatt megrongálódott helyükről kiszökjenek a városba. A befogadottakat – anonimitásuk megőrzése érdekében – állatneveken szólították. Zabinski és felesége is túlélte a háborút, és 1968-ban a Jad Vasem Intézettől megkapta a Világ Igaza kitüntetést.
Goebbels és a krokodilok
„Egy bombatámadás még mindig jobb, mint a bolsevizmus” – diktálta titkárának Joseph Goebbels náci propagandaminiszter 1943. november 27-én, miután a brit királyi légierő pusztító csapást mért a birodalmi fővárosra. Ám a frappáns hasonlat nem vigasztalta a kibombázott berlinieket, még kevésbé az állatkert lakóit. Békeidőben a világhírű Zoo éppen a századik születésnapjára készült volna, de csak üszkös romok maradtak belőle. A rémhírekre fogékony közhangulatban hamar elterjedt, hogy szökött krokodilok beúsztak a város csatornáiba, és emberekre vadásznak. Ez nem volt igaz, a hüllők megfagytak volna a jéghideg vízben, egyébként is végzett velük a légnyomás, majd levest főztek belőlük, azt ették a romeltakarítók napokig. A túlélő törpevízilovakat a szomszédos pályaudvar férfivécéjébe költöztették, mert ott egy picit melegebb volt. A háború végére az állatkert 3715 állatából csupán 91 maradt meg. A két legismertebb túlélő Siam, az elefántbika, és Suse, a nőstény csimpánz volt. Ők lettek az újranyitott állatkert sztárjai: a túlélést jelképezték.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!