Beütött a krach, a Moody’s hitelminősítő bóvliba vágta országunkat, de a kormány részéről egyelőre nem tapasztalható a kijózanodás, csak a szokásos spekulációs paranoia és az obligát növekedési kényszer. Nem látják, vagy nem akarják látni, hogy ebbe most bele is bukhatnak. Igaz, akár megússzák, akár kisöpri őket a válság, annak árát velünk fizettetik meg.
A Moody’s összetörte a gitárt, az S&P pedig a pultot támasztja, de a „retrobuli” már megkezdődött a magyar piacon – fogalmazott kesernyés humorral Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője, emlékeztetve, 1996-ban, még a Bokros-csomag utórezgéseként került ennyire mélyre a magyar állampapírok megítélése. Hogy mi is történt? Csütörtökön egy fokozattal visszavágta, s az úgynevezett Ba1 kategóriába sorolta hazánkat a Moody’s hitelminősítő. Ezzel a befektetésre nem ajánlott kategóriába, vagyis a sokat emlegetett bóvliba került az ország. A forint látványosan gyengülni kezdett az euróval, a dollárral és a svájci frankkal szemben, míg az állampapírpiacon megugrottak a hozamok, vagyis mostantól egyre magasabb felárat kell fizetnünk a hitelezőknek.
Ez még nem a világvége, de azért egy lépéssel közelebb kerültünk hozzá – mondta Samu János, a Concorde vezető elemzője, szintén emlékeztetve: két másik nagy nemzetközi hitelminősítő, az S&P és a Fitch egyelőre lebegteti a döntését. Azt jelezték, hogy kivárják az IMF-tárgyalásokat. Ennyiben tehát most a kormány, vagy ha úgy jobban tetszik, a magyar gazdaságpolitika térfelén pattog a labda. Hiteles intézkedéscsomag, s az IMF képviselőivel való megállapodás lehet a kulcsa annak, hogy elkerüljük a többes leminősítést.
A leminősítés önmagában nem volt meglepő, de váratlan momentum, hogy épp az egyébként „kényelmes” Moody’s lépett elsőként, s arra is oda kell figyelni, hogy továbbra is negatív a kilátás, vagyis kerülhetünk még lejjebb is. A magyar papírok (részvények, kötvények) tudatos és tömeges eladása még nem várható az alapkezelők részéről. Egyrészt a jelenlegi helyzetben nem olyan könnyű kis veszteséggel megszabadulni a magyar állampapíroktól, másfelől, a szabálykövető amerikai nyugdíjalapok és nyugat-európai biztosítók úgy működnek, hogy akkor kell eladniuk egy adott papírt, ha azt legalább két hitelminősítő sorolta bóvliba. És ugye, mi még csak egynél tartunk.
A nemzetgazdasági miniszter továbbra is görcsösen ragaszkodik növekedési víziójához, s úgy véli: az EU válsága ellenére is átlag feletti növekedéssel lehet legyűrni a nehézségeket. Azt is megtudtuk, hogy a költségvetés benyújtásakor 1-2 százalék közötti növekedésben bíztak, s hogy 0,5 százalékos növekedésig „golyóálló” a költségvetés. Szerinte a Németország számára prognosztizált 0,5-1 százalékos növekedés Magyarország számára is elérhető jövőre. Kérdésekre válaszolva azt is elmondta, hogy az IMF-tárgyalások révén a kormány nem hitelkeretet akar lehívni, hanem pénzügyi védőhálót szeretne csak felmutatni, mondván, sikeresen finanszírozzuk magunkat a pénzügyi piacokról és ez nem változhat a jövőben sem.
A nemzetgazdasági miniszter látásmódja néhány kérdést azért felvet. Például, hogy mi lesz a 0,5 százalékig „golyóálló” költségvetéssel, ha jövőre mégis beköszönt itthon a recesszió. Erre figyelmeztet hetek óta Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője, aki úgy véli: 2012-ben a GDP mínusz(!) 1,5 százalékos változást mutathat. Az is kérdéses, hogy milyen IMF-védőhálóra gondol a nemzetgazdasági miniszter, ilyet ugyanis nem nagyon árulnak a valutaalap „boltjában”. Ott különféle hitelkeretek vannak. A nagyok számára félre tett „rugalmas csomagból” egy bóvli bélyeggel ellátott ország biztos nem kaphat. Az úgynevezett PCL-csomagot, amelyre még esélyesek voltunk, két nappal az IMF-kérelem előtt megszüntette a valutaalap. Helyette egy PLL-csomag született, amely a gyorsan fejlődőeket segítené. Az sem fordulhat meg a magyar kormány fejében , hogy a recesszióba hajló gazdaságunkkal erre pályázzunk. Maradt tehát a Stand By, tehát a készenléti keret épp az, amiből 3 nap alatt 20 milliárd eurónyit szerzett meg a Gyurcsány-kormány.
A bajok most következnek. A nyugati elemzők igen problematikusnak tartják, hogyha egy ország durván egyoldalúan felmond egy hitelmegállapodást, kitessékeli az IMF-szakértőket, akkor másfél év után a legkisebb esélye is legyen, hogy a felbontott csomagban foglaltaknál jobb feltételeket tudna magának kiharcolni. Ha ez így lenne, semmi értelme nem lenne, hogy az IMF hosszú távú megállapodásokat kössön.
Van tehát a kormánynak 2-3 hete, hogy elemezze az IMF eddigi feltételeit, abbahagyja a „mi gazdaságpolitikánkba nem szólhat be senki” szólam hangoztatását és asztalra tegyen egy olyan tervet, mely eléri tárgyalópartnerei ingerküszöbét. Nem lesz könnyű. Bár ma még a miniszterelnök és jobbkeze úgy tűnik, komolyan gondolja, hogy a valutaalappal meg kell állapodni, számba kell venni az egyezség belpolitikai hatását is. Mert az IMF egészen biztos, nem adja a nevét az eddigi gazdaságpolitikához, több mint kérdés, hogy a kormányzásra 8 évig készülő Fidesz két hét alatt tud-e majd 180 fokos gazdasági fordulatot venni. Félő, ehhez egy gyorsnaszád sem elegendő.
Magyarország leminősítése azt bizonyítja, hogy keményen megbüntetik a piacokon a fősodortól eltérő gazdaságpolitikát – áll a liberális Der Standard jegyzetében. Ausztriában – írta a szerző –, egyoldalú kép gyökerezett meg: Orbán Viktor nacionalista, aki a piac szabályaira való tekintet és jogi korlátok nélkül cselekszik. Gazdaságpolitikáját – tette hozzá – katasztrofálisan kommunikálta, de sok dologban igaza volt.” A devizahitel-előtörlesztési törvénnyel Magyarország eddig elsőként próbált meg kezelni egy súlyos problémát. Hogy az eljárás jogsértő-e, azt a bíróságoknak kell eldönteniük. Az akciót mégis rosszul hajtották végre, mert „rajtaütöttek” a bankokon – vélekedett a szerző. A vezető osztrák konzervatív napilap, a Die Presse szerint a leminősítés nagy politikai károkat okozhat a kormánynak. „Közvélemény-kutatások szerint a Fidesz már most, mintegy másfél évvel a kormány hivatalba lépése után mintegy 1,8 millió szavazót veszített.”
Bécsi keltezésű tudósításban számolt be a Frankfurter Allgemeine Zeitung szombati számában arról, hogy a Moody’s hitelminősítő intézet megvonta a befektetési ajánlású magyar besorolást. A konzervatív német napilapban Michaela Seiser, az újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója az írás alcímében kiemelte, hogy a Moody’s kételkedik a kormány konszolidációs politikájában.
Mivel jár a leminősítés?
A részvénypiacon már megindult az eladási hullám. A legnagyobb nyomás hagyományosan az OTP-re nehezedik, mert a külföldi befektetők ezt a papírt ismerik, magyarán, ha nekünk jól megy, veszik az OTP-t, ha rosszul megy, akkor adják.
A kötvénypiacon várhatóan meredekebb lesz a már két hónapja tartó hozamemelkedés, vagyis egyre nagyobb kockázati felárat kell fizetni a hitelezőknek. Emellett felgyorsul a tőkekivonás, csökken a külföldiek kezében lévő 3763 milliárd forintos állomány. A tengerentúli nyugdíjalapok és más szolid alapkezelők sorra távoznak a piacról, s a helyüket kockázatkereső kínai és a közel-keleti alapok veszik át.
A forint lassan két hónapja gyengül az euróval és a dollárral szemben. Az EUR/HUF kurzus könnyen 320 fölé lendülhet.
Kamatemelés jöhet
Londoni elemzők szerint a leminősítéssel gyakorlatilag eldőlt, hogy a Monetáris Tanács kedden esedékes ülésén emelnie kell a jelenleg 6 százalékos kamaton a Magyar Nemzeti Banknak. Ez siralmas helyzetbe hozhatja a forinthiteleseket is. A végtörlesztéshez ma 11-12 százalék között lehet forinthitelt kapni, ám, ha a 6 százalékos jegybanki alapkamat az év végéig 7 százalékig emelkedik, ez a szám akár 14-15 százalékig is nőhet.
Belebukhat a kormány!
A kormány bukásához vezethet, ha nem jön össze az IMF-megállapodás – vélekedett Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője. Mint mondta, Berlusconi olasz és Papandreu görög kormányfő bukása is hetek alatt zajlott le, anélkül, hogy erre bárki komolyan számított volna pár hónappal korábban. Szerinte most kettős nyomás nehezedik a kormányra: a közvélemény-kutatások szerint folyamatosan erodálódik a kormánypártok népszerűsége, miközben a piacok kemény gazdaságpolitikai lépéseket várnak. Márpedig az első kormányzati reakciók arra utaltak, hogy a nagyon egyértelmű piaci jelzések ellenére sem fogták fel a helyzet súlyosságát. Ezt a vélekedést erősíti a végtörlesztést ösztönző céges adókedvezmény meghirdetése és a kilakoltatási moratórium felújítása is. Ezek az intézkedések ugyanis a hazai bankrendszer pozícióit gyengítik. Továbbra sem látni tehát a kijózanodás jeleit. Szerinte veszélyes játékot sejtet az IMF-tárgyalások több hónapos menetrendje is. Emlékezhetünk, hogy 2008-ban, hasonlóan nehéz helyzetben, az akkori magyar kormány lényegében napok alatt egyezségre jutott az IMF képviselőivel. A több hónaposra tervezett tárgyalások Törökország három évvel ezelőtti taktikájára emlékeztetik a piacokat és a hitelminősítőket.
Hírfej
Fogjuk a hasunkat!
A miniszterelnök rötyög. Laza és vicces, pont, ahogy azt a helyzet megkívánja. Hiszen, ahol Matolcsy is feltűnik, ott a felhőtlen szórakozás garantált mostanság.
Ilyenkor, bóvliság idején, különösen fontos, hogy őrizzük meg humorérzékünket. Mert a humor, az jól áll a mi miniszterelnökünknek. Ezt onnan tudjuk, hogy ezt állította róla egy fideszes képviselőtársa. Előtte, mondjuk, hosszan fejtegette az Index kamerája előtt, hogy a „gazdasági szabadságharc” jelzős szerkezetét csak a gaz ellenzék és a sajtó találta ki, hiszen az mégiscsak egy megveszekedett marhaság, majd amikor szembesítették vele, hogy ez a nyelvpolitikai innováció Orbáné, akkor mondta: jól áll neki a humor.
Pénteken a közgazdászokkal tartott találkozón bizonyította is, hogy őrülten jól áll neki. Először hátba veregette az OTP Alapkezelő vezetőjét és megkérdezte tőle, áll-e még az OTP. Áll – mondta az zavartan. Biztos nincs humorérzéke, azért. Azokban a percekben olyan hét- százalékos esésben voltak a bank papírjai a tőzsdén, Orbán kormányzása másfél éve alatt meg elveszítette értékének több mint felét. A poén mégis ült, hiszen a miniszterelnökkel együtt nevetett szóvivője és gazdasági minisztere, és ők humor dolgában igazi szaktekintélynek számítanak: rajtuk röhög a fél ország. Érti a tréfát a Moddy’s is: mára leminősítette az OTP-t.
Aki ennyire szellemes, annak egy poén nem poén, ugyebár. Orbán mikor leült az asztalához, ránézett az akkurátusan odahelyezett grafikonra, ami a forint árfolyamának mozgását ábrázolta, és teteje kis híján kilógott a papírról (akkor úgy 315 körül járt az euróhoz képest), nevetve megkérdezte: ez most jó vagy rossz? Ekkor már könnynek kell csordulnia, Matolcsy és Szijjártó nevettek is mellette hangosan.
Így mulatnak bóvliország urai. Mi meg bízni már csak abban tudunk, hogy ez az egész csak vicc.
-j-
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
