Csak a cirkuszból értenek - Feltűnt Földi Judit: a felcsúti kisvasút üzemeltetői kezdhetnek aggódni

Először akkor hallottam róla, amikor egy vasárnap reggel akkora zajt csapott Orbán Győző portája előtt, hogy még a saját párttársai is megfeddték: ezt azért nem kellett volna. Azzal védekezett, hogy ő nem idősebb Orbán házánál, hanem a cége telephelye előtt tiltakozott a gánti hulladékfeldolgozó építése ellen.

Arról ő nem tehet, hogy a GántKő Kft. éppen arra az ingatlanra van bejelentve, ahol a miniszterelnök édesapja lakik. Később odaláncolta magát a Fehérvárra tervezett Hóman-szobor talapzatához. Úgy tűnik, Földi Judit megjelenése bárhol elég a sikerhez: a hulladéklerakó sem épült meg és a szoborból sem lett semmi.

Ha ez valóban így van, a felcsúti kisvasút üzemeltetői kezdhetnek aggódni. A Demokratikus Koalíció aktivistája másodmagával ráfeküdt a sínre május 1-jén, hogy megakadályozza az első hivatalos szerelvény indulását. Azért csak az első hivatalosét, mert a zártkörű átadásról lemaradt.

Még sírtam is

„A központból szóltak hetekkel ezelőtt, hogy hamarosan átadják a kisvasutat, ha van kedvem, találjak ki valami akciót” – meséli, amikor Székesfehérváron, egy cukrászdában összefutunk. (Na jó, ez némi csúsztatás: azért mentünk abba a cukrászdába, mert ott akartunk találkozni Judittal. És azért éppen ott, mert ennek a cukrászdának ő a vezetője.) „Nem nagyon kellett győzködni, az egészet nagyon felháborítónak tartottam és tartom ma is. Milliárdokat kiadni a miniszterelnök gyerekkori álmára akkor, amikor a kórházak és az iskolák ilyen állapotban vannak! Mondtam, csináltatok egy molinót.” „Hobbivasút helyett oktatásra és egészségügyre költsék a pénzünket!” – állt rajta a szöveg. Az is a sajátja, elvégre, ha ő fizeti, akkor azt írhat rá, amit akar, nemdebár?

„Néhány kollégámmal elmentünk Felcsútra, akkurátusan lemértük a sínek közti távolságot, mindent elterveztünk.” Csak azt nem tudták kitalálni, mikor lesz az átadás. Senki nem mondhatott egy szót sem, pedig mindent megpróbáltak.

Teljes volt a hírzárlat.

Aztán jött a füles, hogy a miniszterelnök szombaton Felcsúton lesz. Már majdnem elindultak, amikor szóltak nekik, hogy csak a focimeccs miatt jön, akció lefújva. „Este láttam az interneten, hogy nagy titokban átadták a vasutat. Teljesen kész voltam. Még sírtam is.” Még szerencse, hogy alapvetően optimista beállítottságú, és meggyőzte magát, hogy a másnap is pont olyan jó lesz, hiszen „hivatalosan” csak akkor indul el a vasút. „Nagy titokban utaztunk Felcsútra, még anyukámnak se szóltam, nem akartam, hogy infarktust kapjon anyák napján.”

Felénk se néztek

Hatan mentek, korán reggel. Úgy tervezték, hogy húsz másodperc elég lesz a molinóhoz és a sínre fekvéshez.

„Mondtam a többieknek, hogy mindent nagyon pontosan kell csinálnunk, mert két perc alatt úgyis elvisznek.” (Csak zárójelben: a pártközpontban megpróbálták lebeszélni Juditot az akcióról, mondván, nem tudják megvédeni, ha bármi történik. Mondta: érti, de saját felelősségére megcsinálja.)

Eljött az idő. Molinó ki, ők meg – Judit és Kovács Viktória keszthelyi önkormányzati képviselő – a sínekre le. Eltelt a két perc, semmi.

Aztán újabb kettő. „Harmincöt percig feküdtünk ott, mint két talpfa. Már rég forgatott a Hír Tv, akik színes május elsejei anyagért jöttek Felcsútra, de semmi. Tíz perc múlva odajött a vonat vezetője, hogy ő nem akar elütni minket, ugyan, álljunk már fel a sínről. Mondtam neki, hogy mit képzel, amikor a kórházban a gyerekosztályon nincs pelenka, itt meg luxusvasút épül, én ugyan fel nem állok.” Nem tudni, hogy a politikai agitáció vagy a józan ész hatott, mindenesetre a vonat nem indult el. Addigra már országos hír lettek. Mire a rendőrök megérkeztek, már mindketten elég rosszul érezték magukat. „Ott feküdtem, remegtem, mint a nyárfalevél, és csak arra tudtam gondolni, milyen büszke lett volna rám az apukám, ha megéri.”

A többi már – ahogy mondani szokták – történelem. A rendőrök szakszerűen lerángatták őket a sínekről, felvették az adataikat, és szabálysértési eljárást indítottak ellenük. A kisvasút pedig vidáman elindult Alcsút irányába.

Egy balos Jeanne d’Arc

„1982-ben születtem, falun nőttem fel, a Mezőföldön. Sokat vigyázott rám a nagyanyám. Ő és a nagypapám is meggyőződéses baloldali emberek voltak, azt hiszem, inkább kommunisták. Nagyanyám szilvásgombócot főzött nekem, és mesélt a régi szép időkről – avat be Judit a korai politikai eszmélésébe. – Égetnivaló gyerek voltam, nemigen bírtak velem. Ma talán hiperaktívnak neveznének.” A balos nagymamától egy fontos dolgot megtanult: csak akkor lesz belőle valaki, ha rendesen jár iskolába. Megfogadta: tanult, amíg lehetett. Esze lett volna hozzá, de a szüleinek pénzük nem volt, így egyetem helyett beállt fagyis lánynak egy fehérvári cukrászdába. Albérletben lakott, és heti hat napot dolgozott. Amikor már éppen kezdett volna kidőlni, szóltak, hogy megüresedett egy műszakvezetői poszt. Teljes állású cukrászdás lett, innen kapaszkodott fel az üzletvezetőségig. Ma már ő a főnök. Közben elvégezte az egyetemet, pénzügyi és számviteli szakon. Mindig érdekelték a számok.

Politizálni 2013-ban kezdett.

„Azt mondtam magamnak: vagy elmegyek ebből az országból, vagy beszállok.” Körülnézett a pártpiacon, és megtalálta magának a DK-t.

„A szabadelvűség és a 30 százalékos női kvóta fogott meg. Na meg az őszödi beszéd. Ilyen őszinte dumát politikustól még nem hallottam.” Interneten jelentkezett, belépett a kicsinyke helyi szervezetbe. Azonnal akcióba lendült: vagy egy mázsa narancsot szerzett a piacon egy ismerősétől, vett egy Mikulás-ruhát, és gyerekeknek osztogatta december 6-án. A felnőtteknek meg szórólapokat. Nem bírta, hogy a helyi elnök szinte semmit nem csinál, inkább elindult a posztjáért. És megnyerte. Egy évvel később már a helyi szervezet elnöke. Példaképe Hillary Clinton – „minden beszédét elolvasom, egyszerűen imádom” – és Jeanne d’Arc. Szerinte utóbbi is biztosan odafeküdt volna a sínre, tán még oda is láncolja magát.

Az egy kupleráj

2014-ben listáról bejutott a városi képviselő-testületbe. Igyekszik jóban lenni mindenkivel. „Szinte semmi nincs, amiben egyetértenék a Fidesszel, de ettől még a polgármester éppúgy kapucsínózik nálam, mint ahogy én is ebédelek olyan helyen, aminek a tulajdonosa jobboldali. A felcsúti akciónk után kaptam SMS-t fideszestől is, hogy gratulál, mert ami itt megy, azt már ők is nehezen nyelik le.”

Mindent szenvedéllyel csinál.
Amit nem szeret: csalódni az emberekben.

„A Hóman-szobor egy skandalum volt. Példaképnek állítani valakit, aki embereket küldött a halálba, az botrány. Amikor a tüntetést szerveztem, elmentem a városi zsidó hitközséghez, és mondtam, mire készülök. Mit gondol, eljöttek a tüntetésre? Nem. Féltek. De hogy mitől?”

Pedig kellemetlenséget könnyen okozhatnak Földi Juditnak is, bármikor bekopoghat a cukrászdába egy adóellenőr vagy egy ÁNTSZes. „De én nem félek. Amikor csinálok valamit, soha nem valaki ellen, hanem egy ügy mellett teszem. Kár, hogy a szép szó nem használ. Egy cikk vagy egy beszéd a közgyűlésben a kutyát sem érdekli. Itt csak a cirkuszból értenek.” Most arra készül, hogy segédápolóként legalább két hónapot lehúzzon a megyei kórházban. Aztán egy iskolában is dolgozna oktatási asszisztensként. Már be is adta a jelentkezését. Azt mondja, meg akarja ismerni belülről a nővérek és a pedagógusok munkáját. Ha már kiáll értük. Hogy a hirtelen jött ismertségét kamatoztatná- e az országos politikában? Semmiképpen sem. „Azt a kuplerájt én biztosan nem bírnám ki.”
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!