Vagy fél évvel ezelőtt, amikor egy interjúban a közelgő haláláról beszélt, sokan azt mondták: csak az új magzatvédő vitaminját reklámozza. Pedig ha valaki, aki pontosan tudta, mennyi ideje van még hátra, az éppen ő volt. Szépszámú kritikusa állította: nem volt kiemelkedő genetikus, viszont kitűnő üzletember és kommunikátor. A „szakma” mindig előkelő távolságtartással viseltetett iránta: gyanús volt a sikeressége, a népszerűsége és mindaz, amit végső soron elért. Tipikus magyar pályakép.
Nem tisztünk eldönteni, mekkora tudós volt Czeizel Endre, sem azt, hogy népszerűsége mögött mennyi volt a tudás és mekkora szerepe volt mindebben a hetvenes években általa indított ismeretterjesztő tévésorozatoknak.
„Megértem az ellendrukkereket, hiszen az irigység természetes emberi tulajdonság. Én mindig elismertem, hogy a televíziónak sokat köszönhetek, egy-egy műsor után jóval többen kerestek fel, mint előtte” – mondta a Szabad Földnek 2007-ben. Nem azt vitatták – ezzel nehéz is lett volna vitába szállni –, hogy ő beszélt először a médiában a genetika szerepéről az örökletes betegségek kiszűrésében, az ő nevéhez fűződött a Kóroki Monitor és a családi életre nevelés iskolai programja. De szívesebben beszéltek a „béranyaperről”, amelynek következtében romba dőlt szinte minden, amit évek alatt felépített.
Mire véget ért a per, már senki sem az eredményekről beszélt, inkább a gyermekkereskedő genetikusról, aki pénzért közvetített kismamákat az Egyesült Államokba. (A bíróság egyébként nem talált bizonyítékot arra, hogy pénzt fogadott volna el a közvetítésért.) Sokszor mesélte, hogy a kilencvenes évek elején szóba került a neve a Nobel-díjra jelöltek között a magzati rendellenességek feltérképezése terén végzett munkájáért. Ma már tudjuk, nem terjesztették fel a díjra. Hogy ebben mekkora szerepe volt az itthon enyhén szólva is ellentmondásos szakmai megítélésének (értsd: kik és milyen módon lobbiztak ellene és mellette), nem tudjuk. Tény, a körülötte folyó hercehurca a padlóra küldte. De felállt. Dolgozott, írt egészen az utolsó hónapokig. „Az életemben a legmaradandóbbak a nemzetközileg elismert kutatási eredményeim, és az, hogy 35 ezer egészséges kisbaba világra jöttében segédkeztem orvosként” – mondta egy tavalyi interjúban.
Egész életét a nyilvánosság előtt élte, és – nagyon úgy fest – halála is a bulvárlapok címlapjára került. Szenzációként tálalják, hogy végakarata szerint az urnájába temetik a DNS-mintáját. Pedig sosem csinált titkot belőle, hogy a hamvak helyett értelmesebbnek tartaná ezt a temetkezési módot. Hiszen genetikus volt. Egyszer megkérdezték tőle, szerinte mi az élet értelme. „A küldetéstudatunk – válaszolta. – Ami a genetikai tervrajzunkban benne van. Mindegy, hogy ez a Jóisten vagy a DNS adománya, annak meg kell felelnünk, mert van szabad akaratunk. A maximumot ki kell hozni azokból a lehetőségekből, amiket magunkban hordozunk.”
Czeizel Endre búcsúztatása – információink szerint – szeptember 11-én lesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!