Hiteles helyzetek

Kovács Szilvia a harmincas évei elején járó fodrász 2004-ben vett fel egy 5 millió forintos svájci frank alapú hitelt. Hét év alatt havi 40, majd 60 ezer forintjával törlesztett, így tőketartozása 4,8 millióra csökkent. Nem hisz a kormánynak, sem a bankoknak, ezért valószínűleg nem veszi igénybe a 180 forintos kiváltási lehetőséget. „Hitelből törlesztenék hitelt – ennek sincs több értelme. Én nem értek a pénzügyekhez, a bank nyilván ott verne át, ahol tudna, a végén még rosszabbul járnék, mint most” – mondja. Tisztában van azzal, hogy így is szerencsés: akár 100 ezer forintot is ki tudna fizetni, és lakásának értéke jóval meghaladja a tartozás összegét. „A nővéremék kétszer ennyi hitelt vettek fel, a falusi házuk értéke pedig megközelítőleg annyi, mint a mai tartozásuk. Ha rossz döntést hoznak, három gyerekkel kerülnek az utcára” – meséli Szilvia. 

Beváltaná mai 10 millió forintos hitelét Tóth Éva, de csak akkor, ha rögtön el is tudná adni a lakását. A 16-17 millió forintot érő ingatlanért azonban eddig sem verekedtek a vásárlók. A középkorú egyetemi adminisztrátor férjével a férfi szintén hitellel terhelt lakásában él. Az ő korábbi otthonáért az albérlőktől kapott 60 ezer forint már régen nem fedezi az évek alatt 130 ezer forintra emelkedett törlesztőrészletet. „A forinthitel havi részlete sem lenne sokkal alacsonyabb, hiába csökkenne a tőke, és mivel gyereket szeretnénk, ezt sem tudnánk vállalni” – magyarázza. Ha a 10 milliót össze tudnák szedni, akkor más lenne a helyzet, de mivel a vidéki kisvárosban panellakásban élő szülőktől nem számíthatnak segítségre, így a megoldás az lenne, hogy minden ingóságukat pénzzé teszik, és évekre lemondanak minden utazásról, de még a karácsonyról is. „A gyerekvállalás pedig kilátástalan messzeségbe kerülne” – sóhajt fel.

A pillanatnyilag 18 millió forinttal tartozó Németh Tibor racionális döntésnek tartja, hogy 180 forinton kiszálljon a svájci frank hitelből. Már mindent kiszámoltak: ha eladják 25-30 milliót érő lakásukat, legalább 4 millió forintot nyernek. Ráadásul ők jó adósok, így a vállalkozó családfő szerint, ha a saját bankja nem is lesz hajlandó átváltani a hitelét, könnyedén talál olyan bankot, amelyik viszont igen. Tibor biztos abban, hogy soha többé nem lesz saját lakása. „Most 147 ezer forintot fizetünk havonta, a forinthitel részlete 133 ezer lenne. Hiába a saját otthon, ha ennyire drága” – jegyzi meg. Tudom, hogy fehér holló vagyok, de én bizony kihasználom ezt az új végtörlesztési lehetőséget – jelenti ki roppant határozottan Kis J. Ervin, 49 éves független pénzügyi tanácsadó, aki a névjegye szerint még doktorandusz, lobbista és igazságügyi szakértő is. Már a titulusaiból is nyilvánvaló: otthonosan mozog a pénz világában. Akkor miért is verte adósságba magát? Mert neki megérte. – Svájci frank alapú hitelt vettem fel, két hitelből is áll a pakk: az első 8 millió forint volt és most 11 millió, a másik 7 millió volt és most 10 milliónál tart. A hitelből két kisebb lakást vettem, kifejezetten befektetés gyanánt. A lakásokat ugyanis kiadtam bérbe, és azt kell mondanom: nem volt rossz befektetés. Ám két lakás bérleti díjából mégsem jön össze öt év alatt 21 millió – mondom ellenvetésül. Amire Kis úr helyeslően bólint: abból nem is! De abból a pénzből, amit a hitelekkel párhuzamosan befektettem, abból már igen. Egy lakásunk eladása már folyamatban is van, a fennmaradó néhány milliót pedig a hasznot nem hozó értéktárgyaink – autó, motorkerékpár – eladásából teremtjük elő. Magyarán: amit csak lehet, azt pénzzé tesszük. És ha szerencsénk van, akkor nullszaldósan menekülhetünk ki az adósságunkból.

Kiss Tamás egy bankban osztályvezető, így már minden eshetőségre felkészült. „Amikor 150-es árfolyamnál felvettük a pénzt, úgy számoltunk, hogy 180-ig minden további nélkül bírjuk, de még 200-nál is megoldjuk a dolgot. Most havi 220 ezer a törlesztőnk, ez gyakorlatilag a teljes nettó fizetésem. Nekünk ez kényszer: mi biztosan kiváltjuk a 26 milliós hitelt. A forint alapú hitel törlesztőrészlete gyakorlatilag ugyanannyi marad, de 9 millió forintot nyerünk. A lakást eladjuk, de nem rögtön, Várunk másfél-két évet. Az euró úgyis drágul még, sok külföldi jöhet ide vásárolni. Ingatlanokat is” – ismerteti a tervét a kétgyermekes családapa. Hozzáteszi: a jövőben csak és kizárólag bérelni hajlandó. Arra a kérdésre, hogy mit hagy majd a két kisfiúra, azt válaszolja: ami pénze lesz, azt termőföldbe fekteti.

Halász Ildikó könyvelő Budapesten él férjével és két gyermekükkel. 2007 májusában 153 forintos árfolyamon vettek fel 12 millió forintos svájci frank hitelt 26 évre. A havi 58 ezres törlesztőrészlet mára 117 ezerre emelkedett, a tartozásuk pedig 19 millióra rúg. – Mivel közgazdasági végzettségem van, valamennyire értek a pénzügyekhez, kölcsönökhöz, alaposan körbenéztem, majd egy hiteltanácsadóhoz is elmentem, akivel abban maradtunk, hogy a svájci frankkal járunk a „legjobban”. Banki ügyintézővel csak a szerződéskötéskor találkozott. A szerződésben egyoldalas volt a kockázatokról szóló rész, de azt mondták, akár nyereségük is származhat belőle. Tehát belevágtak.

Amiről kevesebb szó esik: a kamat változtatása is nagyon sokat számít. 2007-ben 4,1 százalék volt a kamat, most 5,5. Ildikó érdeklődött is a bankjánál, vajon mi szerint állapítják meg a kamatot. Azt mondták, a svájci jegybank kamata, a bankközi kamatszint és a versenytársak kamatszintje is számít, tehát kézzel fogható indokot nem kapott, az üzletpolitika része a kamat megállapítása. Mára, a 237 forintos árfolyamon majdnem 19 millió a tartozásuk. A kormány végtörlesztési javaslata rajtuk nem segít, ugyanis nincs megtakarításuk és gazdag rokonuk sem. – Arra várunk, hogy a bankok valamilyen mentőcsomagot találjanak ki, vagy a forinthiteleknél csökkenjen a kamat. Addig pedig spórolunk az élelmiszereken, a ruhákon, mindenből az olcsóbbat vesszük és tologatjuk a rezsiszámlákat – kivárnak és reménykednek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!