Egyre különösebb hírek érkeznek a Középső Birodalomból, Kína földjéről: Hszi Csi-ping most már bizonyosan élethosszig tartó egyeduralma ugyan nem vált nyílt maoista diktatúrává és a kapitalista termelési módtól sem fordult el – de bizony egyre több jelét mutatja a személyi kultusznak és a nyílt elnyomásnak, zsarnokságnak. A napokban például digitalizálták a besúgást is.
A cenzúra eddig sem volt idegen Hszi Csin-ping országától, a vezetők kritikájának tilalma sem, azonban a mostani intézkedésre nem volt példa a Nagy Proletár Kulturális Forradalom óta.
A nagy Kína olyan internetes oldalt üzemelt be múlt vasárnap, melyen bárki tehet aláírt vagy névtelen feljelentést bárki ellen, aki szerinte veszélyezteti Kína állambiztonságát, egységét vagy politikai rendszerét. A névvel ellátott feljelentéseket bátorítják, méghozzá pénzjutalommal, mely az eset fontosságától és súlyától függően tízezer jüantól félmillióig terjedhet. De azért a névtelen besúgásoknak is utánajárnak, és főleg a „gyanús külföldiekre” hívják fel a figyelmet.
Kínában nem kellett feltalálni a besúgórendszert, mindig is volt. Ők találták fel, mint a világon majdnem mindent. Mi még a kies sztyeppéken vadásztunk a mormotára (nem vicc: a mormota-, vagyis tarbagán pörkölt mongol nemzeti eledel, és ha a mongolok eszik, ehettük mi is), mikor Kínában már császári besúgóhivatal működött, főeunuchok irányításával. A huszadik században leginkább a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején dívott az „elhajlók” és „reakciós elemek” névtelen feljelentése, vagy a „tacepaó”-nak nevezett faliújságok anonim cikkeiben, vagy „forradalmi tömegbírálat” útján, mely azt jelentette, hogy valaki beköpött valakit a vörösgárdistáknál, azok kimentek hozzá, miszlikbe zúzták a lakását, úgy helybenhagyták, hogy csoda volt, ha túlélte, és ha még tudott mozogni, elvitték meghatározatlan időre egy átnevelő táborba. Meg persze a családját és a szomszédait is.
Ilyen volt a permanens forradalom a gyakorlatban. Azonban ennek a gyakorlatnak véget vetettek Teng Hsziao-ping reformjai, és azoknak köszönhető hosszú távon Kína mostani virágzó állapota is. Kár volna elvetni őket, bár ez Peking belügye.
Hogy visszatérjünk a mába: ez a feljelentőoldal egész ügyes kis fejlesztés, mert szépen végigviszi a felhasználót a szükséges lépéseken ahhoz, hogy szabályszerű feljelentést állítson elő, még a bolond sem tudja elszúrni, szóval ez a digitális aljasság tulajdonképpen a tacepao modern, digitális változata, garantálja a besúgó névtelenségét, pénzzel is jutalmazza, ha a hatóságoknak (és csak nekik) azért mégis megadja a nevét. De miért pont múlt vasárnap vezették be?
Mert akkor volt Kínában a Nemzetbiztonsági Éberség Napja. Sok kínai ünnepet ismerünk – erről mondjuk most hallunk először –, de majdnem biztosak lehetünk benne, hogy nem a Szung-korból származik. A China Daily csodálatos albummal emlékezik meg az alkalomról, a gyönyörű fotókat Hszi Csin-ping-idézetek ékesítik. Igazi maoista gyöngyszem.
Hová vezet mindez? A mostani, teljhatalmú vezetés ugyan tart némi orosz és amerikai kémtevékenységtől és diverziós akcióktól, bár ezeknek nem túl nagy a valószínűsége, de sokkal jobban tart Hszincsiang-Ujgur tartományban a muszlim radikalizmustól, mely valóban létező probléma, és valamiért a Falun Dafa (korábban: Falun Kung) vallási közösséget is fő ellenségének tekinti a kínai állam. Azonban ez a feljelentőrendszer – mely a besúgást minden korábbi módszernél könnyebbé teszi – félő, hogy tömeges letartóztatásokhoz vezet Kínában és a politikai rendszer nyílt diktatúrává merevedik.
Mindezt magyarázhatja, hogy a diktatúrák mindig félnek, éspedig a barátaiktól gyakran jobban, mint az ellenségeiktől. Ugyanis a barátból könnyen lehet ellenség. Egy dologért imádkozhatunk: más államok, más földrészeken ne vegyék át az ötletet.
Könnyen elképzelhető, hogy az újonnan bevezetett feljelentőrendszer tömeges letartóztatásokhoz vezet Kínában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!