A hír rövid és látszólag pusztán katonapolitikai jelentőségű: kihajózott a brit flotta legújabb egysége, a HMS Queen Elizabeth Portsmouthból, hogy az Egyesült Államokban fedélzetére vegye az amerikai fejlesztésű F–35-ös vadászbombázóit. Szerencsés utat, mondhatnánk, mi abban a különös, hogy őfelsége flottája újabb egységgel gazdagodott? Elég sok.

 

A brit hadiflottát már hosszú ideje minimális szinten tartják, a gazdasági problémák, válságok miatt: jelenleg, ha a HMS Queen Elizabethtel nem számolunk, 13 tengeralattjáró, majdnem három repülőgép-hordozó, 3 partraszálló-hordozó, 8 romboló és 17 fregatt alkotja. De hogyan lehet a repülőgéphordozók száma majdnem három?

A helyzet úgy alakult ki, hogy a Queen Elisabeth (és még épülő testvérhajója, a Prince of Wales) hihetetlen összegbe került, az előirányzott költségvetést több mint kétszeresen lépték túl eddig, és még egy darabig ömleni fog kifele a pénz az ablakon. Ezért a Királyi Haditengerészet gondolt egy nagyot, és szó szerint eladta a korábbi zászlóshajóját, a HMS Ocean helikopterhordozót Brazíliának. Kaptak is érte 84 millió fontot, ami csodálatos összeg, de ne feledjük, hogy a két új repülőgép-hordozó eddig 6,2 milliárd fontba került, és még nincsenek a fedélzetükön az amerikai vadászgépek! Azoknak darabja százmillió font. A britek már 48-at vettek az F–35B-ből, és még 98- at terveznek venni. Az annyi, mint… 14,6 milliárd font pluszban, szóval, ha az esetleges kerettúllépéseket is számításba vesszük, a flotta feltámadása olyan 25 milliárd jó angol fontjába kerül majd Nagy-Britanniának.

Nagyobb a parlamentnél

És hogy megéri-e ez a fejlesztés? Katonai szempontból mindenképpen. Annak idején a falklandi háborút a könnyű repülőgép-hordozók nyerték meg, ugyanis ezekről nem csak helikopterek, de a helyből felszálló Harrier vadászgépek is indulhattak, és így sikerült biztosítani a brit légifölényt Dover fehér szikláitól sok ezer kilométerre. A két új hordozó hadrendbe állásával maga a flotta is magasabb kategóriába kerül – Britannia újból képes lesz csapást mérni szükség esetén a bolygó bármely pontján esetleges ellenségeire. Ha ugyan lesznek, mert pillanatnyilag nem sokat tudnánk mondani.

A HMS Queen Elizabeth 65 ezer tonnás, 280 méter hosszú, nagyobb, mint a brit parlament épülete. Ez a valaha épített legnagyobb brit hadihajó. Valóban a flotta ékköve lesz, bár ténylegesen szolgálatba állni csak 2021-ben fog. A szolgálati idejét, amint testvérhajójáét is, ötven évre tervezik.

Nincs fapados verzió

Ez bizony impozáns, de gazdaságilag nagyon nem éri meg ez a flottafejlesztés a Brexit utáni Britanniának. Mint említettük, körülbelül 25 milliárd fontba fog kerülni pusztán a „vas”, tehát a két hajó és a rajtuk szolgáló harci repülőgépek. David Richards, a brit haderő volt vezérkari főnöke szerint a két hajó üzemeltetése a brit hadsereg egészét tönkre fogja tenni, ugyanis temérdek pénzt kell majd átcsoportosítani az üzemeltetésükre. Egyelőre a védelmi minisztérium még azt sem tudja, mennyibe fog ez kerülni évente, de öszszehasonlítási alapul szolgálhat, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének egy hasonló méretű (valamivel nagyobb) Nimitz-osztályú hordozójának éves fenntartása százmillió dollárba kerül.

Ráadásul a gépeken sem tudnak spórolni, mondjuk úgy, hogy egy olcsóbb típust választanak. Az új hordozókat ugyanis kifejezetten a rámpa segítségével felszálló és függőlegesen landoló F–35B-re tervezték, nincs rajtuk sem katapult, sem fékezőkábel-rendszer. Más gép nem is nagyon tud leszállni rajtuk, a Harriereket leszámítva.

Járulékos terhek

Kellene egyébként a hordozók védelmére egy teljes flotta is, mert a meglévő egységek egy komoly konfliktus esetén édeskeveset érnének. A brit haditengerészet így képtelen lesz megvédeni a fenyegetésektől a saját hordozóit, tehát azok csak szövetséges segítséggel fognak tudni hajózni. A kormány nemzetbiztonsági tanácsadója, Sir Mark Sedwill már így is azt nyilatkozta a parlamenti képviselőknek, hogy a hajók egy nagyobb nemzetközi flotta részeként működhetnének. Mondjuk az amerikai haditengerészettel közösen.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a két hordozó nem nukleáris meghajtású, helyette két nagy gázturbinás és négy dízelmotor hajtja őket. A hatótávolságuk ezért össze sem mérhető az amerikai atommeghajtású egységekével: kell melléjük állandóan egy-két tanker, az utántöltés miatt. És persze legénység is kéne rájuk.

Mindent összevetve elmondhatjuk: a Királyi Haditengerészet két új egysége hatalmas, méregdrága, ám hasznot csak nemzetközi összefogás esetén fog hajtani.

Isten óvja Angliát!– a flottának ugyanis ez a védelmi feladat gondot okozna a közeljövőben.

FOTÓ: BEN STANSALL, AFP

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!