Kevesebb lett a só és a cukor a menzai ételekben, de a gyerekek sokszor éhesen mennek haza az iskolából, mert a közétkeztetők egy része nem tud finomat főzni a jelenlegi szabályok mellett.
Megvonta a három évvel ezelőtt bevezetett „menzareform” mérlegét az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezésegészségügyi Intézet (OGYÉI), a 2015 szeptembere óta kötelezően alkalmazandó közétkeztetési rendelet hatására kevesebb sót és cukrot fogyasztanak a gyerekek. Már ha megeszik, amit eléjük tesznek, korábban ugyanis számos szülő panaszkodott arra lapunknak, hogy a gyerekeik gyakorlatilag éheznek az iskolában vagy az óvodában, mert az „egészségesebb” étel sokszor ehetetlen, a közétkeztető cégek egy része a szigorú szabályozás mellett nem képes ízletes és guszta fogásokat készíteni. „Szerintem ezeket az ételeket olyanok készítik, akik nem tudnak főzni. Ez nem pénzkérdés” – mondja egyikük.
A „menzarendelet” 10 napos ciklusokban határozza meg a különböző élelmiszerek felhasználásának gyakoriságát és szabályozza a nyersanyagok mennyiségét, az alapanyagok minőségét. A gyerekeknek mindennap tejet vagy tejterméket, zöldséget-gyümölcsöt, továbbá gabonaalapú, ezen belül pedig teljes kiőrlésű élelmiszereket kellene kapniuk. Ennek egyre nagyobb arányban tudnak megfelelni az iskolák, de még van hová fejlődni: tavaly az iskolák csaknem háromnegyedében tudtak naponta biztosítani tejet vagy tejtermékeket, és az iskolák több mint felében jutott az asztalra naponta teljes kiőrlésű lisztből készült étel. Friss zöldséget vagy gyümölcsöt naponta az iskolák 82 százalékában kaptak a tanulók. Míg a sótartalom 2013-ban étrendenként 8,6 gramm volt, mára 6,4 grammra csökkent, a hozzáadott cukor mennyisége pedig esetek háromnegyedében a WHO által javasolt szint alatt maradt.
Az OGYÉI fontos és érdekes ténynek tartja, hogy 2013-hoz képest jelentősen, csaknem a kétszeresére nőtt azoknak az általános iskoláknak az aránya, amelyekben igényelték a diétás étkeztetést: ezt 2013-ban még csak minden harmadik intézményben, 2017-ben pedig már az iskolák 85 százalékában meg tudták oldani. Arról viszont nem szól a fáma, hogy miként tudták „megoldani”. „A diétás menü sokszor beazonosíthatatlan, leginkább a moslékra hasonlít, se íze, se bűze” – mondta lapunknak egy anyuka. A fő probléma, hogy a közétkeztető cégek ugyanannyi pénzt kapnak a diétás ételek előállítására, pedig az alapanyagok sok esetben jóval drágábbak. Tavasszal a Közétkeztetők, Élelmezésvezetők Országos Szövetsége elismerte lapunknak, hogy a diétás igények száma oly mértékben növekszik, hogy „azt egyes közétkeztetők sem infrastruktúrában, sem humán erőforrásban nem minden esetben tudnak lekövetni”.
Az intézet felmérése egy olyan problémára is rávilágított, amire szintén rengeteg szülő és gyerek panaszkodik: az ebédre szánt idő nagyon kevés, ezért a gyerekek sokszor kapkodva kénytelenek behabzsolni az ételt. Az iskolába járóknak átlagosan 28 perc alatt kell végezniük az étkezéssel, de 2017-ben volt olyan iskola, ahol 10 perc alatt kellett megebédelniük a gyerekeknek.
FOTÓ: KOMKA PÉTER, MTI
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
