„A rabszolga-kereskedők már a spájzban vannak!” – vélekedik egy debreceni harmadéves medika. Gyermekorvos szeretne majd lenni valamikor. Öles plakátokat, szórólapokat lát sok helyütt az egyetemen, a kollégiumokban: mind a „Go West!” sugallója. Nyugat-Európába, elsősorban Németországba, Nagy- Britanniába toboroznak orvosokat, szakképzett betegápolókat – lehetőleg az utóbbiból is diplomásat. De akad olyan cég, amelyik Norvégiába, Svédországba vár közép- és kelet-európai munkaerőt.

 Ő nem szeretne később, 30 éves kora körül – a diploma, a rezidensi időszak, a szakvizsga után – kezdő orvosként külföldön dolgozni, inkább az anyanyelvén gyógyítana. Könnyű neki: fogorvos apja, keramikus anyja már megvették neki azt a másfél szobás lakást, ami „gyorsító” az életkezdéshez. Mások nem ilyen szerencsések. Kezdő diplomásként ügyeletekkel együtt hazavisznek nettó százezret. Abból nem lesz egyhamar lakás.

A munkaerő-közvetítők „Dolgozzon orvosként külföldön!”, „Dolgozzon nővérként külföldön!” ajánlatokkal – vagy inkább felszólításokkal? – bombázzák a magyar ápolót és orvost. No meg a külföldi karrierépítés igazán „versenyképes” fizetéseivel. Az ápolóknak kezdő bérként forintban havi félmilliót, vagy annál is többet kínálnak fel, az orvosoknak végzettségtől függően havi hatszázezret, de akár ennek a dupláját is. Elvárás még a nyelvtudás – ezt fel is mérik –, netán öt év itthoni munkatapasztalat, vagy egy év releváns kinti. A cégek – melyek a megbízóktól kapott jutalékért dolgoznak – teljes körű segítséget nyújtanak a hivatalos dokumentumok megszerzésében, az ügyintézésben. A szolgáltatás a majdani munkavállaló felé teljes mértékben ingyenes. Az ügynökségek alkalmazottai csak annyit tudnak a magyar egészségügyről, hogy kicsik a bérek, ugyanis nem egy olyan intézmény falára kilógatják plakátjaikat, amelyet már évekkel ezelőtt bezártak. Egyik ügynökséghez jövőbeni ápolónőként jelentkezett be e sorok írója, ahol megtudta, elég e-mailben az önéletrajzot elküldeni, a többi aztán megy már magától, cirka 2-3 hónap múlva már utazni is lehet, mondjuk egy nem is túl távoli, a hazától 670 kilométernyire lévő bajor rehabilitációs intézménybe, ahol „mindenevők” – vagyis minden szakmára van felvétel. Mint közölték: csak az utazást kell fizetni… A toborzó cég amúgy budapesti irodáján kívül két másik nagy egyetemi városban, Pécsett és Szegeden is dolgozik, de van fiókja Nyíregyházán és Zalaegerszegen is.

Ma már szinte nincs olyan területe az egészségügynek, melyet ne fenyegetne szakemberhiány. Tavaly 1614-en kérték a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolásokat az Egészségügyi En ge - délyezési és Közigazgatási Hivatalnál, többek közt a jó hírnévről, idén az első félévben 753-an. Közülük 451 orvos, 68 fogorvos, 22 gyógyszerész, 145 ápolónő és szülésznő, s 67 egyéb képesítésű, így masszőr vagy gyógytornász. A szellemi hungarikumként ismert fővárosi Pető Intézet, ahol a mozgássérült gyerekek konduktorait oktatják, évek óta szakember- kincsesbányája a brit szigeteknek. Az idén meghirdetett orvosgyakornoki álláshelyeknek mindössze a felére akadt jelentkező – olvasható ki a szakorvosjelölteket képviselő Magyar Rezidensszövetség (MRSZ) nemrég elkészült anyagából. A mélyrepülés most kezdődött el: a csaknem 800 helyre mindössze 377 gyakornok jelentkezett, a létszámba ráadásul tucatnyi korábban végzett orvos is beleszámít. Üresen maradtak olyan állások is, mint a sztárszakmának számító szülészet és sebészet.

A budapesti Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjében is lehet találkozni a szórólapokkal. Ide nem csak gyakorlatra, de vizsgákra, szigorlatokra is csapatokban járnak az orvostanhallgatók. A „nyóckeres” Tömő utcai kollégium főigazgatója, Godó Ferenc is hall időnként arról, hogy állásajánlatok láthatók a koleszban. Arról is van tudomásuk, hogy a megkeresett diákoknak, a majdani szakápolóknak a nyelvtanulását is fizetik, akiknek csak egy dolguk van: ha megszárad a pecsét az oklevelükön, villámgyorsan szedjék a sátorfájukat…

Papp Magor, az MRSZ elnöke szerint – ő maga háziorvosi szakvizsgára készül, még cirka másfél éve van hátra addig – egyre aggasztóbb a külföldi munkaerőtoborzók, vagy megbízottaik tevékenysége, a szövetség is iszonyatosan sok megkeresést kap tőlük olykor komoly ellentétélezést felajánlva, hogy vegyenek részt a közvetítésben reklámozóként, ám ők nem vállalják fel, mert úgy érzik, másra szerződtek. Papp doktor optimista: sokéves huzavona után még mindig bízik abban, hogy a hazai borítékmentes orvosi életpálya-építés előbb-utóbb talán meg tudja mozdítani a mindmáig meglévő megkövesedett rendszert, s nem a külföldön való munkavállalás lesz az egyéni, ámbár tömeges megoldás. Mint elmondta, az idén 700 orvos végzett, s számításaik szerint még e létszám fele sem kezdi meg a szakorvosi felkészülését, sokan PhD-zni mennek, jelentős részük viszont pályaelhagyóként gyógyszer-, gyógyászati segédeszközügynök lesz vagy külföldre távozik.

Három éve készítettek egy felmérést az orvosi karokon. Kiderült, hogy a hallgatók 68 százaléka a munkafeltételek, az egészségügyben dúló szervezetlenség és pénzhiány, a rettentően alacsony közszolgálati fizetések és a számukra megalázóként ható paraszolvencia miatt külföldön, Nyugat-Európában helyezkedne el. Erre pedig bőven van lehetőség: a német kórházakból, rendelőintézetekből jelenleg több mint ötezer szakorvos hiányzik, ugyanis a német egészségügyiek Angliába, Amerikába mennek el dolgozni. Már ma is több mint háromezer magyar szakorvos dolgozik külföldön, s évi 800 tervezi távozását. Ez utóbbi szám pedig éppen százzal több, mint amennyi az idén a hippokratészi esküt leteszi.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!