A kormány idén végleg felszámolta a felsőoktatási intézmények autonómiáját Ez az év az újabb korlátozásokról szólt a felsőoktatásban: a miniszter miután tavaly bevezette a kancelláriarendszert, idén már az egyetemi szakindítást is kormányzati jóváhagyáshoz kötötte. Mindez abból a dokumentumból derül ki, amelyben a felsőoktatási kormányzat értékelte ez évi teljesítményét, és amivel mi a Magyar Rektori Konferencia elnökét szembesítettük.

Az Orbán-kormány végigviszi azt, amit 2011-ben elindított: az állam bekebelezi a felsőoktatást. Pedig már ma is alig akad olyan érdemi döntés, amelyet az elméletileg autonóm egyetemek a kormányzat jóváhagyása nélkül meghozhatnának. Az autonómia megvonásának mértéke a felsőoktatási rendszer átalakításának elmúlt egy évéről szóló minisztériumi háttérbeszélgetés során vált világossá. Az amúgy oldott hangulatú találkozóra a tárca olyan összefoglalót készített az újságíróknak, amelyben feltüntetik, hogy melyek a már meghozott és melyek a még csak tervezett intézkedések.

A meglépett intézkedések közül az egyik legdurvább: a kormány dönt arról, hogy milyen szakot indíthatnak az egyetemek.

Eddig a szaklétesítés a tudományos autonómia körében meghozott szakmai döntés volt, ez még annak ellenére is igaz volt, hogy a folyamat korábban is konfliktusos volt. Az egyetem elhatározta, hogy milyen szakot szeretne indítani, ha a Magyar Akkreditációs Bizottság jóváhagyta, majd az Oktatási Hivatal regisztrálta.

Mostantól csak akkor indulhat el egy szak, ha azt a miniszter jogszabályba foglalja. Ezzel gyakorlatilag megkapta az utolsó döfést az egyetemi autonómia. Igaz, ennek már megvolt az előjele akkor, amikor szakracionalizálás címén a kormány rendeletben szüntetett meg általa valamilyen okból feleslegesnek tartott, ám korábban akkreditált szakokat.

17 ezerből 59: pipa

A szétosztott dokumentumban zöld pipával jelölték azokat a programokat, amelyeket már befejezettnek tekintenek, homokórával pedig a még folyamatban lévő átalakításokat (lásd a mellékelt ábrát keretben).

A felsőoktatási államtitkárság jelentésének központjában a duális képzés elindítása áll. Ez olyan gyakorlatorientált oktatási formát jelent, amelynek keretében a vállalati szektor és a felsőoktatási intézmény együtt képzi a hallgatót. E téren valóban vannak eredmények, igaz, messze nem akkorák, amekkora sikerekről a kormány beszél. Érdekes módon az összefoglalóban található diagramok is ezt bizonyítják. Nézzük a legsikeresebb intézményeket! Az idei tanévben a közel 17 ezer hallgatóval rendelkező Budapesti Gazdasági Főiskolán körülbelül 59 duális hallgató tanul, a Nyugat-magyarországi Egyetemen – ahova nagyságrendileg 15 ezren járnak – már eléri a 70-et a duális képzésben tanulók száma. Ezek alapján, annyi biztosan kijelenthető, hogy még nem indult be ez a rendszer igazán.

Tartósan alacsony fizetés: pipa

Az egyik legneuralgikusabb pont az oktatói bérek emelése. A kormány eldöntötte: a költségvetés terhére három lépcsőben (15+5+5 százalék) emeli 2018-ig az oktatói béreket. A nem oktatói-kutatói munkakörben dolgozók fizetésemelését viszont az intézményeknek maguknak kell kigazdálkodniuk. Mint ismert, az Oktatói Hálózat petícióban tiltakozott az emelés mértéke és módja ellen is, a tiltakozáshoz pedig a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete is csatlakozott. (A petíciót lapzártánkkor 2013-an írták alá.) Álláspontjuk szerint az emelés mértéke és módja sem megfelelő. A kormány az egyetemi tanársegédek bérét 2018-ra bruttó 222 ezer forintra emeli, az adjunktusokét bruttó 277 ezerre, az egyetemi docensekét bruttó 388 ezerre. Nem szükséges nettót számolni ahhoz, hogy lássuk, ezzel az emeléssel is messze elmaradnak a felsőoktatási bérek a versenyképes fizetésektől.

Az oktatói bérek emelése az oktatás és kutatás színvonalának emeléséhez elengedhetetlen lenne. Az alacsony fizetések miatt ugyanis az oktatók kénytelenek vállalkozásokban dolgozni, piaci munkával kiegészíteni a bérüket, így alig jut idejük a kutatásra. Az államtitkár jól ismeri ezt a helyzetet, ezért beszél gyakran arról, hogy a bértábla alapján megszerezhető fizetés „garantált illetmény”, amihez az oktatók számtalan más forrásból tudnak kiegészítő jövedelemre szert tenni. Csak hát a cél éppen az lenne, hogy ne kelljen az oktatóknak ilyen másod- és harmadállásokat vállalniuk, hanem jó színvonalon meg tudjanak élni a keresetükből. A pályakezdő oktatók (tanársegédek, adjunktusok) 2018-ra tervezett bére is messze elmarad attól, amiből családot tudnának alapítani, otthont tudnának teremteni. Nemzetközi tapasztalatok szerint a tehetséges fiatalok zömmel akkor lépnek az oktatói pályára, ha az elérhető fizetésből meg tudnak élni. Általános vélemény az ágazatban, hogy a tervezett emelés kevés ahhoz, hogy a legjobbaknak vonzó legyen.

Kevesebb szegény gyerek: pipa

Az állam beavatkozik a ponthatárok alakításába is, és nem csak azzal, hogy a felsőoktatásba lépési minimumot 280 pontra emeli. Palkovics László által prezentált összefoglalóból kiderül az is, hogy az Oktatási Hivatal bizonyos szakok esetében önkényesen állapít meg a 280 pontnál magasabb belépési küszöböt. Míg korábban „csak” 16 szak esetében határozott meg az állam önkényesen a minimumponttól eltérő alsó határt (jellemzően a miniszterelnök által nem kedvelt jogász-, közgazdászképzésekben), ezt a gyakorlatát a kormány már 41 szakra terjeszti ki. Az, hogy nem a hallgatói jelentkezések és az intézmények kapacitása alapján alakul ki a minimumpont, hanem egy hivatal állapítja azt meg, szintén súlyosan sérti az intézmények és a hallgatók autonómiáját.

A belépési feltétel 280 pontra emelése pedig megszegi azt az ígéretet, amelyet a magyar kormány tett Brüsszel felé azért, hogy a 2014–2020-as fejlesztési forrásokat lehívhassa.

Az ígéret úgy szólt, hogy meg kell könnyíteni a felsőoktatásba lépést azoknak a hátrányos helyzetű csoportoknak, amelyeknek alacsony az arányuk a diplomások körében. Jellemzően ilyenek a szegénységben élő gyerekek: a pontszám emelése számukra egyértelműen azt jelenti, hogy elérhetetlenné válik a felsőoktatás számukra.

Ezt a folyamatot a kormány a gimnáziumi férőhelyek szűkítésével is erősíti.

A háttérbeszélgetésen a sajtónak szétosztott dokumentumban zöld pipával jelölték azokat a programokat, amelyeket már befejezettnek tekintenek, homokórával pedig a még folyamatban lévő átalakításokat

 

„2018-ban sem lesz versenyképes bére az oktatóknak”
Az Orbán-kormány sem az előző, sem a jelenlegi ciklusban nem volt képes megalkotni a felsőoktatási intézmények finanszírozási rendeletét, ami alapján az egyetemek objektív kritériumok szerint gazdálkodhatnak. Ez a mulasztás szándékosnak tűnik. A kormány így tudja megosztani az ágazat szereplőit. Ha ugyanis a miniszter egyedi alkukkal, „kézből eteti” a kiszolgáltatott rektorokat, akkor várhatóan nem fognak élesebb kritikát megfogalmazni a felsőoktatás helyzete miatt és nem fognak egységesen fellépni a kormány ellen.
Mennyire érzi úgy, hogy az egyetemi autonómiát a kormány felszámolta Magyarországon? – kérdeztük a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnökétől. „Az egyetemi autonómia mindig is speciális értelmezést kapott, elsősorban az oktatás-kutatás területére vonatkozott. Az egyetem legfontosabb döntési fóruma a szenátus volt, de ma már minden itt hozott döntést jóvá kell hagynia a kancellárnak, ez talán a legfájóbb az új szabályozásban” – fogalmaz Bódis József. Szerinte az egyetemi autonómia kérdése olyan, amiért a rektoroknak egységesen kellene kiállniuk. „De az MRK tagjai között sokan pragmatikusak” – magyarázza, utalva az intézmények költségvetési kiszolgáltatottságára.
Arra a kérdésre, hogy elégségesnek tartja-e a 2018-ig tervezett béremelést, Bódis József azt válaszolta:
„A Felsőoktatási Kerekasztalon az volt a kialakult vélemény, hogy az adjunktusok és tanársegédek bére nagyot emelkedjen, a docenseké és a professzoroké pedig semmit. Én ezt elleneztem, szerintem a tanársegédek és adjunktusok nagyobb volumenű béremelkedése mellett a docensekét és professzorokét is érezhetően emelni kellett volna. A kormányülésen viszont az a koncepció futott be, hogy minden kategóriában legyen emelés, de kisebb mértékű. Ennek az lett az eredménye, hogy 2018-ban sem lesz igazán versenyképes bére az oktatóknak, ami nem jó üzenet a felsőoktatásban dolgozóknak – fejti ki, hozzátéve: – azt halljuk, hogy a költségvetés jó állapotban van, a gazdaság jól teljesít, remélem, akkor lesz forrás nagyobb volumenű béremelésre. A jelenlegi emelés nem elég.” Bódis József a pontszámemeléssel kapcsolatban azt mondja, az igazi baj, hogy a közoktatás nem készíti fel megfelelően a tanulókat a növekvő követelményekre. „Már az idei pontszámemelésen is látszott, hogy jelentős hallgatói köröket tartott távol. Talán be kellene vezetni egy nulladik évfolyamot, mert megfelelő felkészítés híján értékes diákok nem tudnak bejutni az egyetemre” – fűzi hozzá. Azt azonban leszögezi: úgy tudja, 280 pontnál egy időre megáll a kormány. Azzal kapcsolatban, hogy most már nemcsak 16, hanem 41 szak esetén veszi el az állam az egyetemektől a jogot, hogy megállapítsák a ponthatárt, az egyeztetésekre utalva annyit mond: „küszködünk, nem túl nagy sikerrel, csak bizonyos korrekciókat sikerül elérni”.
„Ígéretet kaptunk arra, hogy az MRK által felismert problémák megoldására programot alkothatunk. Ezzel az elnökség jövő év elején kész is lesz” – összegezte a kilátásokat.



Miből él az oktató?
MUNKATÁRSUNKTÓL
„Nekem nem fáj, ki mennyit visz haza ezen az egyetem. Nyilván fura, hogy egy volt tanítványom tanársegédként majdnem annyit fog keresni, mint én, de attól az én helyzetem nem fog változni, ha elirigylem tőle” – mondta lapunknak az egyik neves budapesti intézmény oktatója, Balázs. „Az egykori egyetemi csoporttársaim milliókat keresnek havonta, mert az üzleti szférában helyezkedtek el. Tudatosan választottam az oktatói pályát, túl vagyok azon, hogy mások keresetével hasonlítsam össze az enyémet” – állítja a legmagasabb beosztásban, egyetemi tanárként dolgozó professzor. Ő „nem a pénzért csinálja”, csak egy intézményben tanít, mert ha összevissza rohangálna, nem jutna idő a gyerekeire. Más bevételi forrása nincs.
Nincs ilyen békés véleményen adjunktus kollégája, Péter, aki szerint már az is „nevetséges volt, hogy egy doktori iskolás ösztöndíja 100 ezer forint ösztöndíjat kapott, míg az oktatók másfél-kétszer ennyit”. Ugyanis a PhD-hallgatóknak minimális tanítási kötelezettségei vannak, míg az egyetem állományában lévő tanárainak fokozattól függően 4-7 kurzust kell vinniük (minél alacsonyabb a fokozat, annál többet). Neki papír szerint csak 5 tárgyat kellett volna tartania, ehhez képest 12-t tanított ebben a félévben, mert a tanszék nem tud elég oktatót megfizetni. „Egy amerikai kollégám egyszer meghallotta, mennyit keresek. Mondta is, hogy mennyire alacsony a heti bérünk. Nem akarta aztán elhinni, hogy ezt egy hónapra kapjuk – meséli Péter. – Eddig csak ők röhögtek rajtunk, de most már a szlovákok is, mert ott is rendezték a béreket.”
Ennél is méltatlanabb az óraadók helyzete, akik havonta 10-20 ezer forintot kapnak egy kurzusért. Egy adott szakterület legnagyobb magyarországi szakértője korábban két kurzust is tartott azon a tanszéken, ahol Péter is dolgozik. Hiába voltak az előadásai „telt házasak”, vagyis annyira élvezetesek, hogy a diákok többsége rendszeresen bejárt rá (ami nagy szó az egyetemeken). Három éve úgy döntött, csak az egyiket folytatja, ami szorosan kapcsolódik a kutatásaihoz, mert azt „séróból is lenyomja”. A másikat, ami csak érintőlegesen vág egybe a szakterületével, és komolyan kellett rá készülnie, hogy megőrizze a magas színvonalat, leadta. „Ezért az aprópénzért nem éri meg nekem” – mondja. Vannak aztán olyan oktatók is, akik mindent elvállalnak, hogy meg tudjanak élni: más egyetemeken is órákat tartanak, bedolgoznak kutatóintézetekhez vagy vállalkozást visznek. Így aztán nem véletlen, hogy az ő óráikon a fél kurzust PhD-hallgatók tartják, akik jobb esetben lelkiismeretesen felkészülnek a tanár könyvéből, de mélyebb összefüggéseiben már nem látják át a dolgot. Talán ennél is nagyobb probléma, hogy a sok munkáért kevés bért elve kontraszelekciót okoz a pályán. Azaz olyan szakmákban, ahol már a pályakezdők is az egyetemi tanárok fizetésének kétszeresét vihetik haza, csak elvétve maradnak tanítani a legtehetségesebb szakemberek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!