Az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer feladása nem kötelező kelléke az IMF-hiteltárgyalásoknak, de a fenntartása esetén csak újabb adókkal, vagy fájdalmas megszorításokkal lehetne betömni a költségvetési lyukakat.

 
Christine Lagarde IMF-vezér: hozza vagy viszi?

A korábban még keménykedő magyar miniszterelnök a héten igyekezett jó arcot vágni a José Manuel Barrosóval megbeszélt találkozójához, s békülékeny hangnemben, sikeresen tárgyalt az Európai Bizottság elnökével. Amit Andor László magyar uniós biztos úgy értékelt, hogy „elindult egy feszültséggel és problémákkal halmozott időszak lezárása”. De a héten a Wall Street Journal, a vezető amerikai gazdasági napilap is interjút közölt Orbán Viktorral, s ebben kiemelte, hogy a kormányfő „felhagy a harcias retorikával”. Tegnap az Economist is úgy értékelte: a kormányfő meghátrált. Ez a hátraarc azonban korántsem jelenti azt, hogy a kormány már túl lenne a hiteltárgyalásokat előkészítő szakasz nehezén. Ráadásul egyre dagadó álvita nehezíti a tisztánlátást a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő hitelmegállapodás ügyében.

„Képtelenség!” – mondta állítólag az egykulcsos adórendszer megváltoztatásáról Orbán Viktor a kormányülésén, és Kósa Lajos Fidesz-alelnök szerint is csak akkor változtatnának az egykulcsos adón, „ha az ég egybeérne a földdel”. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter még a népességnövekedést is összefüggésbe hozta az egykulcsos rendszerrel. Ezek szerint az IMF a magyar népesség egészséges újratermelődését fenyegeti?

Álvita kezdődött, nem is túl magas színvonalon. A valutaalap országjelentése ugyan megállapítja, hogy az egykulcsos adó bevezetése negatívan érinti a lakosságot és a növekedési kilátásokat, ám aligha gondolhatjuk ebből, hogy a tárgyalások formális feltételéről van szó. Annál is kevésbé, mert Romániában is egykulcsos az adórendszer, mégis részesei egy IMF- hitelprogramnak. A Nemzetközi Valuta­alap szakértői tehát nem valamiféle elvi megfontolásból bírálták az egykulcsos rendszert, hanem a költségvetésből emiatt kieső 400 milliárd forintnyi bevétel miatt.

Az IMF szakértői ugyanis rendkívül bizalmatlanok a költségvetési hiánycélok teljesítését illetően. Úgy vélik, ebben az évben 3,9 százalék lehet a GDP-arányos hiány, míg jövőre 4,1 százalék, mi­­közben a kormány az idén 3 százalékot, a jövő évben pedig 2,5 százalékot tervez. Magya­­rán 2012-ben közel 300 milliárdos betömendő lyukat látnak a valutaalap szakértői, 2013-ban pedig több mint 400 milliárdosat. Amit ugyan csökkenthetne a meglóduló növekedés, azonban az IMF ebben a tekintetben kifejezetten optimistának mondható, hiszen 0,3 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak – ezzel szemben a londoni székhelyű EBRD másfél százalékos visszaeséssel kalkulál, a piaci elemzők pedig ennél is mélyebb recessziót prognosztizálnak. Más szóval, a lyuk lehet nagyobb, ha rosszul alakulnak a dolgok, de abban nem nagyon reménykedhetünk, hogy az IMF alábecsülte volna gazdaságunk növekedési potenciálját.

Itt kanyarodunk vissza az egykulcsos személyi jövedelemadó kérdéséhez. Ez egy tipikusan jól tervezhető, összegszerűen is viszonylag pontosan kalkulálható adó. Egyetlen jól irányzott intézkedéssel meg lehetne fogni 400 milliárdot. De nem kötelező így eljárni. Láthattuk a múlt évben, hogy a kormány rendkívül kreatív az adóztatást illetően. Akár úgynevezett kisadókkal, mint amilyen a népegészségügyi adó vagy a baleseti adó volt is, kiváltható az szja progresszívvé tétele. Ezzel csupán az a gond, hogy egy kisadó révén elérhető átlagos bevételnövekmény nagyjából 20 milliárd forint. Tucatjával kellene gyártania az Országgyűlésnek a kisadókat az egykulcsos rendszer mindenáron való fenntartása érdekében. A másik út a költségvetési kiadások nyírbálása lehet, akár nyílt leépítésekkel, intézménybezárásokkal, elbocsátásokkal.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!