Molnár Zsolt elnökségi tag, a párt meghatározó politikusa merőben más szövetségi politikát képzel el, mint Botka László, a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. Miután Molnár nyilvánosságra hozta elképzeléseit, Botka árulónak titulálta, méghozzá olyan árulónak, aki a Fidesz érdekeit szolgálja. A miniszterelnök-jelölt megtehette ezt, hiszen Molnár egy – ha általánosságban is fogalmazó, de – a kongresszus által jóváhagyott elvtől tért el.
Mielőtt a részletek következnének, érdemes egy alapvetést tisztázni. Noha kívülről úgy tűnhet, hogy Molnár a többi ellenzéki párttal való összefogást sürgeti, Botka viszont semmiképp nem akar szövetségeket, erről szó sincs. A miniszterelnök-jelölt tartja magát ahhoz a korábbi mondásához, hogy mindenkivel hajlandó együttműködni, természetesen a DK-val is, de Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke nem feszíthet egy közös lista élén, mivel kulcsszerepe volt abban, hogy a választók „szinte felmorzsolták az MSZP-t” 2010-ben. Azaz Botka egy Gyurcsány-mentes összefogást akar, Molnár pedig integrálná a DK-elnököt a választási konglomerátumba. Azaz a véleménykülönbség Gyurcsány Ferenc.
Tény, Molnár nem titkolta meggyőződését, együttműködési ideáit az elnökségnek is megküldte, a testület múlt kedden tervezte napirendre venni. Csakhogy az anyagot Molnár aznap a sajtóban is publikálta – válaszképpen árulózta le a 168 Órának adott interjújában Botka. A miniszterelnök-jelölt reakciójában egymásra rétegződtek az elvárások és a keserűségek. Egyrészt a tagság azt várta tőle, hogy vessen véget a kibeszélésnek – erre csak akkor lehet reális esély, ha felmutat egy „vezéráldozatot”. Másrészt maga is ígérte, hogy aki továbbra is fúrja a sajtóban, azt a nyilvánosság előtt rángatja meg. Harmadrészt erősen frusztrálhatja, hogy az MSZP támogatottsága (lásd grafikonjainkat) nem nő, ahogy az ő népszerűsége sem, sőt. Negyedrészt pedig szintén csalódást jelenthet számára, hogy az utóbbi egy-másfél hónapban a központi pártapparátus lényegében semmit nem tett azért, hogy végrehajtsa a kongresszus és az Országos Választási Bizottság kéréseit (az országgyűlési választásokig ez a testület irányítja a pártot, és Botka vezeti).
Ezeket a tényeket egyébként Molnár is ismerte, így joggal feltételezhette, hogy Botka visszacsap. A kérdés csak az volt, miképp teszi ezt.
Mivel a miniszterelnök-jelölt magára vette az árulózás feladatát, és azt ígérte, hogy Molnár mozgásait nem hagyja annyiban, így személyesen neki kell kiszorítani/eljelentékteleníteni párttársát. Ha erről előre egyeztetett a pártban, akkor ez megoldható „kollektív kirekesztéssel”. Ha nem tette, akkor nincs sok mozgástere. Ugyanis nem lenne célszerű egy hosszú hónapokig tartó etikai/ fegyelmi eljárást indítani ellene, hiszen így ősz végéig az MSZP belharcairól cikkezne a sajtó. Szintén kevés az esély arra, hogy Botka lemondassa az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöki posztjáról – márpedig Molnár médiasúlyának jó részét ez a pozíció adja. Azaz, csak akkor léphet fel sikerrel, amennyiben ez ügyben mögé sorakozik fel a párt többsége – ha nem, az komoly presztízsveszteség.
Joggal merül fel a kérdés, hogyha két szövetségi rendszer versenyez, akkor miért olyan fontos Molnárnak, hogy a Gyurcsánnyal dúsított verzió nyerjen. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert a DK kitartóan ragaszkodik vezéréhez, magyarán nincs szövetség nélküle – Molnár interpretációjában semmiképp. Márpedig az elnökségi tag szerint Budapest csak a DK segítségével nyerhető, és ez több nagyvárosra is igaz. A pártban keringő másik értelmezés viszont arról szól, miszerint több pártvezető felismerte: az, hogy a kongresszus felhatalmazása alapján Botka nevezheti meg az egyéni választókerületek indulóit, illetve oszthatja el a listás helyeket, azt eredményezi, hogy az eddigi prominensek nem tudnak parlamenti helyet biztosítani csókosaiknak, sőt nekik sem jár automatikusan mandátum. Éppen ezért egyszerűbb Gyurcsánnyal megállapodni a helyek elosztásáról.
Persze ennek az összeesküvés-elméletnek van egy szépséghibája. Nevezetesen az, hogy amíg Botka van, addig nincs Gyurcsány. Ám a pártnyelvek szerint ennek a problémának az áthidalására is készült forgatókönyv. Lényege: ha szeptember végéig nem változik érdemben az MSZP támogatottsága, akkor egy nagyon erős belső pánikhelyzetet lehet előállítani.
Ebben a feszült szituációban tehetne Gyurcsány együttműködési javaslatot, aminek egyik pontja szerint ő félreáll, és cserébe annyit kér, hogy az MSZP álljon be egy külsős miniszterelnök-jelölt mögé. (Bár szóltak erről hírek, ez nem Karácsony Gergely lenne.) Amennyiben az MSZP rábólint erre a konstrukcióra, kezdődhetne is a helyosztás.
Egyelőre nem tudni, a két elmélet közül melyik az igaz. Az viszont biztos, hogyha Botka valami okból elmenne – különösen, ha azzal a mondással, hogy az MSZP elitje áruló –, akkor a szocialista párt ott a helyszínen beborult. Ugyanis ha Botka nincs, rögvest értelmezhetővé válik az Új Pólus (ami a 2010 után született pártok – különböző szintű – szövetségét jelenti, gerincét az LMP és a Momentum adhatná).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!