Magyarországon kétszázezerre tehető azok száma, akik valamilyen gyógyszerfüggésben szenvednek – dobott nemrég újabb követ az állóvízbe Zacher Gábor toxikológus, aki ezzel ismét a figyelem középpontjába emelte az évtizedek óta létező, mégis kevéssé „kibeszélt” problémát, a gyógyszerfüggőséget. Pedig az általa emlegetett szám jóval alacsonyabb, mint amit bizonyos kutatások és az addiktológusok emlegetnek. A magyarok marokszámra eszik a függőséget okozó pirulákat.
Néhány éve, 2014-ben a Generali Biztosító alapítványának elemzése arról szólt, hogy minden ötödik magyar szed nyugtatót és minden tizedik antidepresszánsokkal él. Utóbbi felmérés számaihoz közelít Szemelyácz János főorvos, addiktológus becslése is. A szakember szerint csaknem egymillió magyar lehet gyógyszerfüggő, vagyis annyian vannak, mint az alkoholisták. Ráadásul a reklámok, valamint a háziorvosok, továbbá maguknak a betegeknek a hozzáállása miatt ez a szám csak növekszik. A fiatalok körében az EU-s átlagot meghaladó arányban vannak a gyógyszerfüggők, a felnőttek között pedig főleg a nők érintettek. A legtöbb gyógyszerfüggő antidepresszáns gyógyszereket, nyugtatókat, altatókat és fájdalomcsillapítókat szed. Ezekre már akár hat hét folyamatos használat után rá lehet szokni, így gyorsan kialakul a fizikai és ezzel együtt a pszichés függőség. Mégis, miért írják fel a háziorvosok és a pszichiáterek szinte azonnal receptre ezeket a gyógyszereket, és miért szedik be őket fenntartás nélkül a betegek? Szemelyácz János szerint azért, mert ez mindenkinek a legkényelmesebb és a leggyorsabb megoldásnak tűnik a szorongásos, stresszes panaszokra, pedig a nyugtatók, altatók és fájdalomcsillapítók szedése nem oldja meg a panaszok kiváltó okait, csak a tüneteket tompítja, miközben egy még veszélyesebb betegségbe, a gyógyszerfüggőségbe hajszolja a beteget.
Amikor egy háziorvosnak öt perce van egy betegre, aki természetesen azonnali megoldást akar a panaszaira, a legegyszerűbb felírni neki valamilyen gyógyszert, nem nagyon tud mást tenni. Hiszen a pszichiátriai szakrendelések telítettek (800 pszichiáter „maradt” mostanra az országban), ingyenes pszichoterápia lényegében nem létezik, a magánrendelések viszont rendkívül drágák.
Benzodiazepin a sláger
„Tele van a tévé olyan reklámokkal, amik azonnali megoldásként kínálják a stresszoldó készítményeket és fájdalomcsillapítókat, a fiatalok pedig már gyerekkoruktól megszokták a vitaminokat és táplálékkiegészítők szedését” – mondja Szemelyácz János. Mindez oda vezet, hogy a nikotin- vagy alkoholfüggőségnél „társadalmilag sokkal elfogadottabb” gyógyszerfüggőség egyre nagyobb méreteket ölt. Míg 30-40 évvel a barbiturát hatóanyagú gyógyszerek voltak a „slágerek”, majd a Noxyron altató, mostanában a benzodiazepin vegyületre épülő nyugtatók, altatók és szorongáscsökkentők, mint a Xanax, a Frontin, a Rivotril, vagy a legfrissebben megjelent és „gyors népszerűséget szerző” Rilex.
A szakember szerint a benzodiazepin alapú gyógyszereknél, ha hat hét alatt sem javul a beteg állapota, érdemes más terápiás megoldást keresni, megelőzve a rászokást. Míg a gyógyszerfüggőség kialakulásához ugyanis viszonylag egyszerű és gyors – másfél hónapos – út vezet, addig a leszokás rögösebb és hosszabb: csak a fizikai elvonási tünetek elmúlása egy-két hónapig tart az adagok folyamatos csökkentése mellett, a pszichikai függőség megszüntetése, illetve a gyógyszerszedéshez vezető alapbetegség valódi kezelése pedig még ennél is hosszabb időt vesz igénybe.
Hashajtó és orrcsepp is
Meglepő gyógyszercsoportoknál is előfordul, sőt tömegesnek tekinthető a rászokás. Több tízezren lehetnek például azok, akik hashajtó nélkül képtelenek élni. Gyakran az alakjukkal elégedetlen, testképzavarban szenvedő nők szoknak rá a hashajtók használatára, és sokan vannak olyanok is, akik „életmódi korrekcióra” használják a székletfogó és -serkentő szereket, akár váltogatva azokat – mondja Komáromi Zoltán háziorvos.
A szakember szerint ez nagyon veszélyes lehet, például akár elfedhetik ezzel a vastagbéldaganat tüneteit, amik alapján a háziorvos időben felismerhetné a betegséget, a pácienst pedig még időben megműthetnék. Komáromi is elismerte, hogy még az olyan, ártalmatlannak tűnő, recept nélkül kapható dologra is rá lehet szokni, mint egy orrcsepp vagy orrspray, mert ezek is okozhatnak függőséget – Zacher Gábor az említett nyilatkozatában szintén említette a jelenséget.
Ezért sem ajánlják az orvosok, hogy egy-két hétnél tovább alkalmazza a beteg az orrspray-ket és -cseppeket. Az utóbbi két szercsoport szabadforgalmú, azaz a készítmények recept nélkül kaphatók. Ha a kiváltásukkor a patikában elkérnék a beteg TAJ-kártyáját és rögzítenék a vásárlást, akkor a háziorvos az OEP-rendszerébe belépve az ismételten hasi panaszokra vagy orrdugulásra panaszkodó betegnél gyanakodhatna a gyógyszerfüggőségre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!