Eldöntik-e a határontúli magyarok a népszavazást?

Az utóbbi egy hónapban közölt részvételi becslések a 43% (Tárki) és 53% (Závecz Research, Publicus) között szórnak. (A lapunk által megrendelt legfrissebb közvélemény-kutatás adatait lásd a friss VH 16-17. oldalán.)

Figyelemre méltó azonban, hogy a kormány házi közvélemény-kutatói nem közölnek friss adatot.

A Nézőpont utoljára májusban tett közzé becslést, míg a Századvég egyik elemzője szeptember közepén szórakoztatta televíziós hallgatóságát azzal, hogy méréseik szerint érvényes lesz a népszavazás – csak éppen a vonatkozó adatokat felejtették el közölni. Okkal feltételezhetjük: a nagy hallgatás okát minden bizonnyal a kormány számára kevésbé kedvező számok jelentik.

Akárhogyan legyen is, a különböző mérések azt mutatják, hogy a népszavazás egyetlen, izgalmas, nyitott kérdése annak érvényessége. Azaz sikerül-e a Fidesznek az urnák elé csábítani bő négymillió szavazót vagy sem. Ha igen, az könnyen megágyazhat Orbán Viktor újabb választási győzelmének is. Ha nem, a Habony-művek szerint persze az is fényes diadal lesz a nemek várható nagy arányát tekintve, de a valóságban a 2008 óta tartó diadalmenet első megtorpanását jelentheti majd. Annyi azonban bizonyos, hogy a részvétel 50% körülire várható, azaz nagy valószínűséggel szoros lesz a befutó. Akár az is előfordulhat, mint ’89- ben a négyigenes népszavazáskor, azaz, hogy néhány ezer szavazat dönti majd el az érvényességet. Ilyen kiélezett helyzetben pedig minden szavazat számít. Így a határon túli magyaroké is.

Vessünk egy pillantást a múltra. 2014-ben, az országgyűlési választásokra közel 194 ezer határon túli magyar regisztrált. 66%-uk, 128 ezer szavazott, közülük 122 ezren a Fideszre, 3 ezren a Jobbikra, további 3 ezren a teljes magyar ellenzékre, az „Összefogástól” a Munkáspárton át Seres Mária pártjáig. Azaz a határon túli magyar szavazók mintegy 98%-a(!) támogatta a mostani nem-pártokat, a Fideszt és a Jobbikot. Az is megállapítható, hogy a regisztráltak körében közel 5 százalékponttal magasabb volt a részvételi arány, mint a magyarországi illetőségű szavazók esetében. Ha mindezt a jelenre vetítjük, a következőket látjuk. A népszavazási regisztráció lezárulta után közel 275 ezer a regisztráltak száma, tehát további közel 80 ezer állampolgár regisztrált. Ha a mobilizációs többlet megmarad és a pártpreferenciák sem változnak érdemben, azaz arányosan többen mennek el szavazni a határontúli magyar állampolgárok közül, és hasonló arányban választják a Fideszt meg a Jobbikot, mint 2 éve, akkor a hazaiak mellett mintegy 150 ezer további szavazóval érdemes számolni.

Ők fogják tehát eldönteni a népszavazást?

Nos, a válasz az, hogy csak akkor, ha a magyarországi részvétel közel 50%-os, de elmarad attól. Úgy számolhatunk, hogy 49,5%-os magyarországi részvétel fölött a határontúli magyarok részvétele, amennyiben az a 2014-es mintázatot követi, ügydöntő lehet.

Ahhoz azonban, hogy így legyen, mindvégig azt feltételeztük, hogy az újonnan magyar állampolgárságot szerzett honfitársaink ugyanolyan lelkesen mennek szavazni, mint két évvel ezelőtt – amikor is a magas szavazói aktivitás minden bizonnyal a politikai hála kategóriájába tartozott.

Nem tudjuk, hogy ma is így van-e. Az mindenesetre tény, hogy a szavazásra való regisztrálás üteme valamelyest lassult, tehát arányaiban kevesebben regisztráltak a 2014 óta állampolgárságot szerzett honfitársaink, mint korábban. Másfelől az is elképzelhető, hogy az a 80 ezer ember, aki kifejezetten a népszavazás kedvéért regisztrált, elkötelezettebb, aktívabb szavazó. Azt is érdemes továbbá figyelembe venni, hogy a postai úton való szavazás mellett lehetőség van a választóboríték leadására a külképviseleteken, de akár a magyarországi választókerületi székhelyeken is – és ez a lehetőség minden bizonnyal nem kerülte el Kubatov Gábor figyelmét sem.

Röviden tehát az a helyzet, hogy az érvényességi küszöbhöz közeli részvétel esetén könnyen megtörténhet, hogy a külhoni szavazók részvételi kedve lesz a döntő mozzanat. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!