Gazdasági érdekeik alapján megegyezésre juthatnak az INA nagytulajdonosai, a MOL és a horvát állam. De a józan észt felülírhatja a politikai kalkulus.
Egyre szaftosabb botrányokat produkál az INA olajtársaság két nagyrészvényese, a 49,1 százalékot birtokló MOL és a 44,84 százalékot tulajdonló horvát állam: INA-ék már „rendőrt hívtak” (lásd keretes írásunkat). Olyan ez, mint egy rossz házasság, ahol a feleket összeláncolja a közös vagyon. Egyfelől, a válságévek alatt gyengélkedő finomítói üzletág miatt a MOL számára kulcsfontosságú az INA kutatási tevékenysége és a kitermelési ágazata, hiszen a magyar cég épp a horvát tulajdona révén lett a közelmúltban komoly olajtermelő. Másfelől az INA finomítói köztudottan felújításra szorulnak, s a két nagy tulajdonos közül csak a MOL képes a társaságba invesztálni; a horvát állam nem költheti erre tulajdoni arányában az adófizetők pénzét. Természetesen örökös vita tárgya a nyereségfelosztás is, amennyiben a horvát állam az osztalékban érdekelt, ami költségvetési bevétel, míg a MOL a még menthető finomítók korszerűsítését, a többinek pedig a bezárását erőlteti. A finomítók bezárása azonban nagyon érzékeny téma a 23 százalékos munkanélküliséggel küzdő Horvátországban.
Régi vitatéma a felek között a horvátországi árkompenzáció miatt veszteséges gázüzletág sorsa is. A zágrábi kormány már 2009-ben szerződésben kötelezte magát, hogy átveszi az INA gázüzletágát, ám erre mostanáig sem került sor. Az EU-ba frissen belépett és rögtön túlzottdeficit-eljárással megfenyegetett Horvátország nyilván minél későbbi időpontban venné át a gázüzletet. Néhány héttel ezelőtt a MOL már perrel fenyegette meg Horvátországot, az elmúlt években a gázár miatt elszenvedett, körülbelül 80 milliárd forintos veszteség miatt. Különös ellenszenvvel viseltet a MOL irányítási jogai iránt a zágrábi politikai osztály. Amióta ugyanis a magyarok beültek az INA menedzsmentjébe, jelentősen csökkent a politikai kádereknek, pártklienseknek kiosztható állások száma a horvát nemzeti olajcégben. Tetten érhető ez a szempont a mostani nyilatkozatok hátterében is: például Slavko Linic pénzügyminiszter, a MOL irányítási jogait legélesebben támadó zágrábi kormánytag korábban sikertelenül aspirált az INA egyik felügyelőbizottsági székére. De a MOL–INA vita egyébként kitűnő alkalom a horvát kormánynak a pénzszórásra is. Címlapos hír volt pénteken, hogy csaknem 400 millió forintot fizetnek „tanácsadóknak”, hogy a horvát fél felkészült legyen a magyarokkal folytatott tárgyalásokon.
Gazdasági szempontok alapján az INA két nagyrészvényesének közös az érdeke, s az eldurvult tulajdonosi vita vége nem lehet más csak megegyezés. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a politikai szempontokat: Horvátországban tíz éve kampánytéma az INA. Nálunk a napokban lett politikai ügy a vitából, amikor Orbán Viktor miniszterelnök a magyar állam mintegy 25 százalékos MOL-részesedésére hivatkozva kilátásba helyezte az INApakett esetleges értékesítését. Vagyis már mindkét fél megfenyegette a másikat azzal, hogy eladja a maga részesedését, miközben egyik érintett félnek sem érdeke az, hogy a MOL kiszálljon: a horvátok nehezen találnának új partnert a cég fejlesztésére, a MOL-nak pedig egyértelmű veszteség lenne az INA elvesztése. Azonban a közép-európai olajpiacon jelenleg csak az orosz cégeknek van annyi szabad pénzeszköze, hogy megvegyék az INA felét, ami napi áron 3,75 milliárd dollár. Tehát a magyarok az oroszokkal fenyegetik a horvátokat és viszont. Ennek csak valami nyakatekert politikai kampány kalkulusban lehet értelme; még emlékezhetünk, milyen hisztéria övezte Zágrábban az INA privatizációjakor az oroszok intenzív érdeklődését. De az sem volt olyan régen, amikor Orbán kerül, amibe kerül alapon visszavásároltatta az orosz Szurgutnyeftyegáztól a MOL negyedét.
Hernádi Zsolt itt biztonságban van
Bár pénteken az előírt formában is megérkezett az angol nyelvű elfogatóparancs Budapestre, a magyar hatóságok nem kötelesek őrizetbe venni Hernádi Zsoltot – nyilatkozta lapunknak Valki László. A nemzetközi jogász elmondta: az európai elfogatóparancsot csak akkor kell végrehajtani, ha a parancs kibocsátásának a feltételei fennállnak. Mivel Magyarországon az ügyészség 2012 elején nem állapított meg bűncselekményt, hiába akarja ugyanebben az ügyben Horvátország gyanúsítottként kihallgatni Hernádit; az illetékes Fővárosi Törvényszék már nem rendelné el őrizetbe vételét, és valószínűleg nem hozna olyan döntést sem, hogy a „gyanúsítottat” átadnák Horvátországnak. Így pedig a rendőrség nem köteles keresni őt, és akkor sem kell őrizetbe vennie, ha éppen egy közúti ellenőrzéskor igazoltatja. Jelenleg az egyetlen hely, ahol Hernádi biztonságban érezheti magát, az Magyarország, s vélhetően itt is fog tartózkodni, mert az Interpol által kiadott körözés a világ 190 országába jutott el; gyakorlatilag Észak-Koreát és még néhány kivételt leszámítva mindenütt érvényes. Így a MOL-vezér ki van téve annak a veszélynek, hogy külföldön bárhol, akár már a nemzetközi repülőtéren is őrizetbe vehetik és megindítják vele szemben a kiadatási eljárást. Más országokban természetesen figyelembe vehetik a magyar ügyészség említett határozatát, de ez csak utólag derül ki – mondta Valki László. Kérdésünkre, hogy Horvátország visszatáncolhat-e, azt válaszolta: mivel azért fenyegetnek büntetőeljárással a horvátok, hogy visszaszerezhessék az INA feletti menedzsmentjogokat, feltételezhető, hogy ha ebben a tekintetben kompromisszum születik, visszavonják az elfogatóparancsot és a körözést. Hogy Hernádi mennyire fontos a magyar államnak, azt az is jelzi, hogy vadonatúj magáncége 3 milliárd forintos, a mikrocégek tőkehelyzetét javító alap kezelését nyerték el az NFÜ pályázatán.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!