Előétel 30 ezerért

Évről évre súlyos természetkárosítást okoznak az illegális olasz vadászok, akik védett madarak tömegeit pusztítják el. A héten két olasz autóból 717 fürj, erdei pityer, füzike, mezei poszáta, sárga billegető és guvat teteme került elő. A 32 millió forint értékű fekete áru drága és különleges csemegeként került volna olasz tányérokra. „Szerencsére” a madarakat nem Magyarországon lőtték le – a hírekben szereplő állatok többségét Szerbiában és Romániában ölik meg, s a határállomásokon vagy azok közelében kapják el az Olaszország felé tartó vadászokat a magyar hatóságok.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint 2008-ban 15, 2009-ben 6, 2010-ben 2, 2011-ben 3, tavaly 1, idén eddig 3 madártetem-csempészés történt – ezek egyenként milliós-tízmilliós kárt jelentettek. Bár nincs nyilvántartás az elkövetők állampolgárságáról, annyit lehet tudni, hogy „túlnyomóan nyugat-európaiak”. Szakemberek szerint ez annak köszönhető, hogy a 2001-es Békés megyei eset óta már nem mernek nálunk vadászni az olaszok. Akkor 40 különböző, védett és nemzetközileg is szigorúan védett fajhoz tartozó 11 ezer 771 madár tetemét találták meg. A kár akkori áron 300 millió forint volt. A felháborodáson túl diplomáciai botrány is lett az ügyből, 2005-ben pedig 8 embert (3 olasz vadászt és magyar segítőiket) ítélt 1 év 5 hónaptól 3 év 4 hónapig terjedő letöltendő börtönbüntetésre és 15 millió forintos kártérítés megfizetésére a bíróság. „Azóta a magyar vadászatra jogosultak tanultak az ügyből és többé nem mentek bele, hogy illegális vadászatot szervezzenek olaszoknak, és ők védett fajokra lőjenek” – mondta lapunknak Pechtol János, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára.

A külföldiek – évente mintegy 25 ezren – csak hatósági engedéllyel vadászhatnak nálunk, s az említett eset után a korábbi ötezerről a felére csökkent itt az olasz vadászok száma. A mediterrán országban egyébként nagy a madárvadászat hagyománya, s az olaszok Magyarországon is elsősorban apróvadakra mennek: a nyúl mellett fácánra, vadkacsára és a szabadon lőhető balkáni gerlére, örvös galambra. A Magyar Madártani Egyesület munkatársa szerint a legnagyobb madárvonulási utakon élő népek sok ezer év alatt hozzászoktak, hogy a felettük átrepülő madártömegből még a szegények is tudnak szerezni maguknak húst. A gond az, hogy a természeti környezet változása gyorsabb, mint a társadalmi szokásoké – mondta Orbán Zoltán. A feketepiacra szállítók olyan helyeken vadásznak, ahol még nem túl szigorú a természetvédelem. 10-15 éve hazánkat rabolták végig, most délebbre – a volt Jugoszlávia területén, Romániában és Bulgáriában – folytatják. És ha ott is jön majd a szigorítás, akkor a Közel-Kelet és Közép-Ázsia következik, ahol ugyancsak nagy a madármozgás. Az olaszok általában lövik a madarakat, de igazán profi módszerekkel, csali sípokkal, madárhangeszközökkel, trükkökkel is élnek, amik a magyar vadászati kultúrában vagy régen kihaltak, vagy soha nem is voltak meg. Ezért tudnak befogni, elejteni nagy madártömeget – magyarázta a szakember.

Gianni Annoni, a népszerű pesti étterem-tulajdonos azt mondja: nála semmiképp nem készülhetne a konyhán védett madár, pedig amúgy ő is szereti a galambot, ami része az észak-itáliai, Bergamo környéki konyhának. Az olasz vendéglátóhelyeken minden vásárlásról számlának is kell lennie, ezért ott is csak a szabályok megszegésével, illegálisan kerülhetne védett madár terítékre, az étlapon sem tüntetnék fel, így nem is lehet pontosan tudni, mennyibe kerül egy ilyen étel. Ha valahol, akkor leginkább otthon készítik és fogyasztják el; talán még zártkörű rendezvényeken lehet különleges és nem épp olcsó csemege. Gianni úgy tippeli: a sült tengelicék egy adagja, ami legfeljebb 2-3 aprócska madárból állhat, a galamb árának a jó tízszerese lehet. Vagyis legalább 100 euró.

Vesszük, mert tilos

Medvetalp, kígyóbőr táska, húsevő növények – a közös bennük az, hogy előszeretettel vesszük meg őket. Pedig nem lenne szabad. Nincs olyan hét – de talán olyan nap sincs – amikor a világ valamelyik pontján ne kapnának el egy illegális állatcsempészt. De amíg van kereslet, addig megéri kockáztatni is.

A medvetalp Kínában igazi ínyenc fogás, a konyhák éke. A bundások más testrészei a hagyományos kínai orvoslás alapkellékei – az epéjükből kinyert anyaggal például emésztési zavarokat, aranyeret, kötőhártya-gyulladást is lehet kezelni. Az epe lecsapolásához szűk ketrecekben, a létezéshez sem elegendő táplálékkal ellátva, állandó fájdalmakkal járó, borzalmas körülmények közt tartják a medvéket. Ha a talpukra van szükség, egyszerűen csak lelövik őket. Az, hogy az elefántok száma az elmúlt évtizedekben tizedére csökkent, már senkit sem lep meg. Agyarukból hamutartó, váza, ékszer készül. A krokodiloknak mára nem csak a bőrüket kell félteniük, de az is veszélyezteti őket, hogy sokan egyre szívesebben tartják őket házi kedvencként. Az étkezési célból halomra ölt, védett madarak fejét gyakran levágják a csempészek, hogy ne lehessen felismerni őket. És a húsevő növények? Sokan közülük már a kipusztulás szélén állnak, mivel egzotikus voltukból kifolyólag – főként a nyolcvanas-kilencvenes években – tömegesen hurcolták őket el természetes élőhelyükről.

Szabályozás természetesen van – ez a CITIES, más néven Washingtoni egyezmény, amelyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. 35 ezer faj – köztük állatok és növények – védelmét biztosítaná az illegális kereskedelemmel szemben. „Ne vedd, védd!” – ezzel a mottóval igyekeznek felhívni az emberek figyelmét arra, hogy csak a kereslet szabhatja meg a kínálatot. A legjobb természetesen az lenne, ha senki sem venne többé semmilyen, illegális forrásból származó terméket. De hogyan lehetne bármilyen egyezményt szembeállítani az 5000 éves kínai orvoslás hagyományaival, a görög kisteknősök után áhítozó gyerekek igényeivel vagy éppen a fürjrajongó olasz konyha ínyenceivel? (D.-H. N.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!