Tologatja a kisautót, gügyögve átöleli a macit, totyogva ágaskodik a mosogatópultnál, odakucorodik az ölünkbe. Ha fáj valamije vagy akar valamit, többnyire sír. Állandóan figyel, mérlegel, utánozva kipróbál. Megkülönböztetett bánásmódot és figyelmet igényelnek a beszélni még nem tudó legkisebb gyerekek, de már maguk is hihetetlen gyorsan eltanulják, hogyan különböztessék meg egyik embert a másiktól. Ami aztán előítéletként jelenhet meg felnőttkorukban.

Pető Réka és a kis tudatos eszközhasználók - Fotó: Ferenczy Dávid

- – Kép 1/4

„Ezeregy asszimilációs politika bukott meg már azon, hogy a társadalom egyik csoportját meg akarta szerettetni a másikkal, anélkül, hogy megpróbálta volna egyáltalán megmutatni, miben térnek el kulturálisan” – mondja dr. Király Ildikó pszichológus, az ELTE Kognitív Pszichológia Tanszékének vezetője.

Többek között éppen a különböző társas csoportokban való gondolkodás kialakulásának megmutatására alkalmasak az általa 8 éve alapított Babalabor kognitív vizsgálatai. Furcsa ezt így hallani, hiszen elsőre nehéz kapcsolatba hozni a játékok között tipegő, 3 éves kor alatti gyerekeket a különféle társadalmi csoportokat szétválasztó előítéletekkel. Amelyek alapjait a kognitív pszichológia képes feltárni a fejlődési szakaszok vizsgálatával. Olyan információkat gyűjtenek a gyerekek beszédet megelőző korszakából, ami lehetővé teszi, hogy megértsük a felnőttek társas érintkezésének működését.

„Ez az az időszak, amikor még megfigyelhetjük és tesztelhetjük, melyek azok a képességek, amik akár a születésig visszavezethetők vagy amelyeket már a szocializáció során sajátították el a gyerekek – mondja Oláh Kata, a Babalabor vezető kutatója. – A felnőtteknél már nagyon sok egyéb kulturális hatás telepszik rá az alapfolyamatokra, nem mérhetőek ezek a viselkedési formák.” Mert például egy kisgyerek soha nem tesz különbséget ember és ember között a bőrszín alapján. Érzékelni, persze, érzékeli a másságot, de nem viselkedik csak ezért másként az eltérő bőrszínű társával, 6-7 éves koráig biztosan nem. Ezt már egyéb kulturális információk hatására teszi meg – mert a rá nagyban ható felnőttek ezt mondták, mert ezt látta tőlük.


Ésszerű válogatás

Egy felnőtt fázósan takaróba csavarja magát, és mivel kezei foglaltak, a fejét használja egy lámpa felkapcsolására. Csak egy példa az egyszerű kísérletek közül, amelyik rávilágíthat, hogy már a 14 hónapos gyerekek sem vakon utánozzák a felnőtteket, hanem nagyon is szelektálnak a cselekedet hatékonysága, valamint a cselekvő személye alapján. Mert már ekkor sem mindegy, hogy ki az, akitől elfogadjuk az útmutatást, mit hogyan kell tennünk! Ha a lámpagyújtó illető a mi körünkbe tartozik, hajlamosabbak vagyunk az ő mozdulatait követni, semmint azét, aki nem „a mi nyelvünket beszéli”.

„A klasszikus szociálpszichológia az előítéleteink kialakulását a személyiségünk formálódásához köti, amikor a saját csoportunk felértékelése a saját értékeink fennmaradását szolgálja, és mindez érzelmi alapokon nyugszik. Ennek az identitásnak a fenntartásához van szükségünk arra, hogy magunkat és csoportunkat pozitívan értékeljük. Ez a pozitívum pedig csak akkor látszik, ha kontrasztba van állítva, ezért leértékelünk egy másik csoportot – emlékeztet a tanszékvezető docens, ám rögtön hozzá is teszi: – Van azonban ennél egy elemibb megismerésből adódó ok is. Mivel a kisbaba tanulási eszközei korlátozottak, nem képes mindent egyedül felfedezni.

Sokkal gyorsabban és mélyebben megteheti, ha segítenek neki. Ez pedig érzékennyé teszi arra, hogy szétválassza, ki az, aki a számára szükséges tudással bír, ki az, aki nem.” A kutatócsoport azt állítja, a társas környezetbeli válogatásnak ez a kulcsa: a hasznos információkeresési motiváció kiváltotta érzékenység a megbízható tudás képviselőjének kiválasztására. Ahogy egy 4-6 hónapos csecsemő hallás után megtanulja a zajok közül kiszűrni a szülei nyelvének hangjait – és anyanyelveként „azonosítja” –, úgy válogat és tesz különbséget a tárgyak és a kulturális szokások között is: a környezetéből mindig azt a tudásforrást használja fel, ami a leghatékonyabbá teszi őt magát is.


Mindennapi tapasztalat

Az előítéletesség más kisebbségi csoportokkal szemben (nemzeti, kulturális, vallási, bőrszínbeli stb. különbségtétel) mindenki számára kézzelfogható – mutat rá Király Ildikó. Eredetének ismerete, tanult jellegének hangsúlyozása azért is különösen lényeges – fűzi hozzá –, mert felhasználásának léteznek olyan negatív, visszatetsző vetületei is. (Elég csak a még olyan ártalmatlannak tűnő tinédzseri szlengre gondolni, ami kijelölve a csoport határait, kizárja köreiből az azt nem beszélőt.) „Azért, mert ezek az előítéletek az identitásteremtő képességek mentén nagyon gyorsan automatizálódnak a viselkedésünkben, gondolkodásunkban, még nem kell azt hinnünk róluk, hogy mindig is léteztek” – nyomatékosítja a pszichológus.

Aki kíváncsi, hogyan ismeri meg kisbabája a körülötte lévő világot, milyen kutatások foglalkoznak a kisgyerekek korai fejlődésével, és szívesen részt venne bennük játékos keretek között, látogasson el a www.babalabor.hu oldalra, vagy vegye fel a kapcsolatot az elte.babalabor@gmail.com címen a vizsgálatok vezetőivel. 



Mi jár a baba fejében?
A 18 hónapos Anna vidáman veszi kezébe a játszóházak gazdag kínálatával vetekedő Babalabor polcaira és játszószőnyegére elhelyezett játékokat. Nem tud betelni a sok érdekes építőelemmel, babával, állatkával – gyorsan feloldódik az idegen környezetben. Nagy feladat vár rá, a szomszéd terem függönnyel elválasztott kis fülkéjében kell megnéznie egy rövidke videofilmet – persze az erre szánt egy percet is anyu ölében töltheti. A számítógép kamerája először detektálja a szemmozgását, hogy a doktorandusz Pető Réka vezette, a véletlen és szándékos tárgyhasználat kialakulását vizsgáló teszt során követni tudja majd a szemmozgását, azaz, hogy pontosan mire kapja oda a tekintetét a videót nézve. De Annánál eltörött a mécses, megijedt a „sötétkamrától”, megnyugtatni csak a játéktérben lehet ismét, ott viszont nagyon gyorsan. Mindennapos babalabori eset, talán majd legközelebb. A filmecskén két jól megkülönböztethető doboz és egy banán látható, első körben az egyik doboz véletlenül esik rá a déligyümölcsre, ami aztán meghámozva kerül elő alóla, a második alkalommal tudatos mozdulattal helyezik rá a másik dobozkát, a végeredmény ugyanaz. Amikor harmadjára is meg kell héjától fosztani… na, itt válik érdekessé, hogy merre mozdul el a gyerkőc szeme! Különbséget tud-e már tenni az esetleges és a direkt eszközválasztás között.
A 18 hónapos Csillát nem rémítette meg a térelválasztó, sőt a kísérlet 3. fázisaként a videón látott tárgyakat is kipróbálhatja egy újabb teremben. Nagy örömmel tér vissza a játékokhoz, és csakúgy, mint társai, apró ajándéktárggyal indulhat haza, ráadásul immár fontos alanyaként egy tudományos kutatásnak. Mert a tudatos eszközhasználat kialakulásának ideje, ténye és mikéntje, beépülése cselekvéseinkbe nagyban meghatározza a későbbi reflexióinkat is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!