A 300 ezer rokkant döntő többsége kikerülhet a rokkantsági ellátásból, mivel egy Matocsy György által jegyzett javaslat szerint megszűnik a jogosultsága annak, akit rehabilitálhatónak minősítenek a szakértők. Márpedig szinte mindenki ilyen.
A jövőben megszűnhet a rokkantsági ellátásban részesülő álláskeresőként való nyilvántartásának lehetősége. A Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter előterjesztésében parlament elé kerülő törvénymódosító javaslat szerint a felülvizsgálati eljárások alapján rokkantsági ellátásban már csak az a személy részesülhet, akinek foglalkoztatása rehabilitációval sem helyreállítható, vagyis nem felel meg a „munkára képes és kész” jogszabályi követelménynek. „A rehabilitációs ellátásban részesülők, akik vonatkozásában a szakvélemények arról szólnak, hogy rehabilitációval viszszavezethetők a munkaerőpiacra, álláskeresőként nem vehetők nyilvántartásba, együttműködniük is a rehabilitációs hatósággal kell. Tekintettel arra is, hogy a rokkantsági ellátásban részesülőre jövedelemkorlátok vonatkoznak, álláskeresőként való nyilvántartása nem indokolt” – áll az előterjesztésben.
„Vagyis nem kaphat rokkantellátást, aki a szakértők szerint rehabilitálható, márpedig az esetek döntő többségében a szakhatósági véleményén szerepel ez a szó. Pár ezren vannak a 300 ezerből olyanok, akiknek egészségügyi állapotát annyira súlyosnak ítélik, hogy fel se merüljön újbóli munkába állása” – mondta lapunknak Demeter Éva, az „Összefogás a korhatár alatti rokkantak emberi jogaiért” csoport vezetője.
„A rokkantak papírjára a legtöbb esetben az is oda van írva, hogy például rehabilitálható ugyan, de komplex rehabilitációja egyéb szempontok miatt nem javasolt. A javaslat alapján ők is elesnek az ellátástól. A rehabilitációs ellátás feleharmada a rokkantsági nyugdíjnak, és szociális ellátásnak minősül, ami amúgy is bármikor csökkenthető, vagy elvonható” – sorolta a gondokat Demeter Éva.
Az érintettek most az Alkotmánybíróságban bíznak. Az egyszer már elhalasztott döntés november végére várható. Az alapvető jogok biztosa még júliusban fordult a testülethez a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása miatt. A biztos megállapította, a jelenlegi eljárás sérti az emberi méltósághoz, a tisztességes eljáráshoz és a szociális biztonsághoz való jogot. Az átalakításakor nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munkavállalás lehetőségének korlátozása miatt sérül az esélyegyenlőség elve – mondta ki Szabó Máté.
A rokkanthadművelet állásáról
A rokkanthadművelet az Orbán-kormány egyik legtipikusabb, kudarcot kudarcra halmozó vállalkozása: a nagy dérrel-dúrral beharangozott intézkedéssorozat hátrányos helyzetű emberek tízezreit lökte még lehetetlenebb körülmények közé, viszont a remélt kiadáscsökkenés messze elmarad a várakozásoktól.
A hadművelet a lélektani hadviselés szabályainak megfelelően a közvélemény megdolgozásával kezdődött: 2011 elején a jobboldali sajtó megrajzolta a társadalmon élősködő rokkantnyugdíjas figuráját, akinek kutya baja, csalással, orvosok lefizetésével jutott ellátáshoz, ráadásul a nyugdíj mellett még feketén dolgozik is. A Széll Kálmán-terv ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Magyarországon rendkívül negatívan hat a foglalkoztatásra a rokkanttá nyilvánítás rendszerét körülvevő számos csalás és visszaélés. A következmény: régiónk többi országához képest hazánkban kétszeres a rokkantak aránya. Ekkora különbséget semmilyen valóságos körülmény nem indokol, nincs tehát ennyi magyar ember, aki ne tudna valamilyen betegség vagy fogyaték miatt munkát vállalni.” Ebben az volt a csúsztatás, hogy a nyilvántartott rokkantak fele már túl volt az öregségi nyugdíjkorhatáron és csak a statisztikai besorolás szerint számított megváltozott munkaképességűnek.
A propaganda annyira sikeres volt, hogy végül a kormány saját maga is bedőlt neki: erre az évre 88 milliárd forintnyi költségvetési megtakarítást remélt az intézkedések nyomán. Már akkor akadtak kritikus hangok, amelyek szerint nem reálisak a kormány számításai, már csak azért sem, mert ennyi rokkant felülvizsgálatát a rendelkezésre álló idő alatt képtelenség elvégezni. Most is, mint annyiszor, megint csak a kritikusoknak lett igazuk; a program az eredeti tervekhez képest több évet csúszni fog. Felülvizsgálatra végül is csak az 55 évnél fiatalabb leszázalékoltakat kötelezték, ők összesen 195 ezren vannak. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) az idén szeptember végéig csak mintegy 34 ezer fogyatékkal élő felülvizsgálatát tudta elvégezni, pedig elvileg ennél gyorsabb tempóra is képes lenne, hiszen például 2010-ben 92 ezer leszázalékoltat minősített. A jövő év végéig jelentősen fokoznia muszáj az iramot, mert addig 110 ezer rokkant egészségi állapotáról kell még ítéletet mondania.
A kormány a felülvizsgálattal hármas célt akar elérni: egyrészt ki akarja szűrni a rendszerből a nem odavalókat, a maradókat pedig két részre osztja: olyanokra, akiknek az állapotában nem várható pozitív változás és olyanokra, akik rehabilitálhatók, tehát van remény arra, hogy – kormányzati megfogalmazás szerint – visszavezethetőek legyenek a munka világába. Az eddigi felülvizsgálatok nyomán a rokkantak 12 százalékának szüntették meg a járandóságát, 60 százalékukról kiderült, hogy nem várható javulás az állapotukban, tehát továbbra is a korábbi ellátást kapják, és 28 százalék került a rehabilitálhatók kategóriájába. Az utóbbiak pénze drasztikusan csökkent, a korábbi átlagosan 75 ezer forint helyett 30 ezret kapnak havonta. A hivatalos magyarázat szerint azért, hogy ezzel is ösztönözzék őket az elhelyezkedésre. Miközben nem olyan egyszerű az elhelyezkedés. Még akkor se, ha a kormány által kiadott rehabilitációs kártyák tulajdonosainak alkalmazásával kedvezmény jár a munkáltatóknak: nem kell fizetniük a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a minap diadalmasan jelentette ugyan, hogy már 6400-an éltek a rehabilitációs kártya nyújtotta elhelyezkedési lehetőségekkel, de ez csak azok számára jelent pozitívumot, akik nincsenek tisztában a számokkal. Hiszen eddig mintegy 64 ezren kaptak rehabilitációs kártyát, tehát csak a tizedük tudott elhelyezkedni, a többiek a korábbihoz képest felére-harmadára csökkent ellátásukból kénytelenek tengődni.
Ami a kiadások tervezett csökkenését illeti, szintén kudarcról számolhatunk be: nem sikerül tartani a rokkantsági és rehabilitációs ellátásokra idén előirányzott 342 milliárd forintot. Az év végére 10 milliárd forintos túllépés várható. A túlköltekezés hivatalos magyarázata az, hogy lassan halad a felülvizsgálat.
Katalinnak előrehaladott sclerosis multiplexe (gyógyíthatatlan, izomsorvadással járó idegrendszeri betegsége) van, és számos más betegsége mellett agyi infarktuson is átesett már. Az 50 éves asszony alig tud beszélni, komoly egyensúlyzavarokkal küzd, jobb keze teljesen erőtlen, alig mozog, öltözködni, fürdeni önállóan nem tud és a látása is rossz. 1996-ban 67 százalékos munkaképességcsökkenéssel százalékolták le, majd 2002-ben 100 százalékkal. Az első felülvizsgálatok után, 2009-től ez év tavaszáig 86 százalékos rokkantnyugdíjon volt. Most viszont a szakértők 32 százalékos egészségkárosodást állapítottak meg nála, azaz munkavállalás szempontjából egészségesnek számít. 40 és 69 százalék közötti mértékben az illető rehabilitálhatónak minősül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!