Elzárhatják a pénzcsapot

Javában tart a 2020 utáni uniós költségvetés előkészítése. A magyar kormány ugyan mindent megtett azért, hogy keletről (Oroszországból vagy Kínából) pótolja a brüsszeli pénzt, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Moszkva és Peking sokszorosan megkéri az egyes támogatások árát. Minden gazdasági megállapodást úgy kötnek, hogy azzal ők járjanak a lehető legjobban, legyen szó akár az Oroszországból érkező gázról, a Paks II megállapodásról vagy a Budapest– Belgrád vasútvonalról.

Az EU másik rebellis állama, Lengyelország olyan terveket nem is dédelgetett, hogy az EU-s forrásokat máshonnan pótolja, Varsó számára az orosz segítség már csak a történelmi szembenállás miatt sem jöhetett volna szóba, Kína pedig sosem mutatott igazán nagy érdeklődést a lengyel piac iránt. Ezért Lengyelország nemrégiben kénytelen volt módosítani a rengeteget bírált, a kormányzat számára lényegében teljhatalmat biztosító igazságügyi törvényt, hogy jobban megfeleljen az uniós elvárásoknak. Varsó mindenáron el akarja kerülni azt, hogy újabb szakaszba kerüljön a vele szemben indított, nukleáris opciónak is nevezett 7-es cikkely szerinti eljárás, amely akár a szavazati jog megvonását, azaz de facto az ország kizárását jelentené az unióból.

Mind Budapest, mind pedig Varsó számára kivételesen fontos az EU következő hosszabb távú büdzséje, hiszen egy főre számítva ez a két állam a mostani hétéves költségvetési időszak legnagyobb haszonélvezője. Ezért is értetlenkedik nyugaton sok politikus: miért épp Magyarország és Lengyelország akarja folyamatosan kihúzni a gyufát Brüsszelnél? Az Ifo német gazdaságkutató elemzése szerint 2014-től mostanáig Magyarország mintegy 16 milliárd eurónyi nettó EU-forrásból gazdálkodhatott.

Spórolni kell

Az EU büdzséjéből évi 12 milliárd euró nettó befizetés esik majd ki a Brexit miatt. Egyelőre még mindig csak körvonalazódik, milyen feltételekkel távoznak a britek a közösségből, végleges megállapodásról egyelőre távolról sem lehet beszélni. Brüsszel azt tervezi, hogy a kieső összeg felét „megspórolja”, a másik részt pedig a tagállamok megnövelt befizetéseiből fedezi. Januárban Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője jelezte, szívesen fizetnénk többet az EU büdzséjébe: a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 1,2 százalékát.

Természetesen szó sincs még arról, hogy nettó befizetők legyünk. Az Európai Bizottság május 2-án hozza nyilvánosságra a 2020 utáni büdzséjéről szóló javaslatát. A végső döntést azonban a tagországok hozzák meg. Az EU több pénzt szán a közös határvédelemre, e célra összesen akár 150 milliárd eurót költhet. Jelentősebb összeget fordíthat továbbá a közös védelmi politikára – derült ki a Bizottság egy előzetes, februárban nyilvánosságra hozott papírjából. Emelik a fiatalok unión belüli mobilitását célzó Erasmus+ program támogatását is.

Igen ám, de a két legfontosabb, Magyarország szempontjából is jelentősebb uniós programra, a kohéziós politikára, valamint az agrárpolitikára, amelyekre a büdzsé mintegy 70 százaléka megy el, jóval kevesebb pénz jut majd. Várhatóan a mezőgazdasági kiadásokat 15-30 százalékkal csökkentik, és ami Magyarország számára különösen aggasztó: a kohéziós kiadások 25-33 százalékkal apadhatnak. Ezért is merül fel Berlin és Párizs részéről már kifejezetten komolyan az, hogy az uniós kifizetéseket az egyes országok szolidaritásától teszik függővé – vagyis attól, hajlandóak-e kvóták szerint menekülteket befogadni –, s attól, hogy tiszteletben tartják-e a demokratikus alapjogokat.

Kínos helyzet

A magyar kormány roppant kínos helyzetbe kerülhet, hiszen az egész választási kampányt a „migránsok” befogadásának elutasítására építette. Ha azonban pénzt akar kapni a közös büdzséből, lényegében el kellene ismernie, hogy hazugságokon alapult mindaz, amit éveken át szajkózott, amivel az embereket szüntelenül etette.

Magyarországgal kapcsolatban azonban más gondok is felmerülnek. Miközben ugyanis a kormány éveken át a teljes kudarcba fulladt keleti, illetve az orosz nyitással azon mesterkedett, hogy elvágja a Brüsszelhez fűződő szoros pénzügyi szálakat, ennek épp az ellenkezője történik, még inkább az uniós kifizetésekre vagyunk utalva a kalandor befektetések, az EU-s támogatások „lenyúlása”, illetve a 2018-as választási költségvetés miatt. Bár a kormányzat azt állította, a parlamenti voksolás évében nem folytat költekező politikát, a számok egészen mást mutatnak. Az államháztartás 871,9 milliárd forint hiánnyal zárta az év első három hónapját a Nemzetgazdasági Minisztérium adatai alapján. Csak márciusban 345 milliárd forint volt a hiány. A kormány mindent beleadott a kampányba, veszélybe sodorva ezzel a költségvetés egyensúlyát.

Azért sem várható, hogy Brüsszel 2021től a korábbi lelkesedéssel szórja a pénzt Magyarországnak, mert az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) számára is egyre jobban szemet szúr, hogy itthon sorozatban nyúlják le az uniós pénzeket. Mind több, a kormány számára kellemetlen jelentés készül, Először a Wall Street Journal hívta fel a figyelmet az Elios-üggyel kapcsolatos OLAFjelentés főbb megállapításaira. Az uniós hivatal eddig összesen 36 igazságügyi ajánlást és négy jelzést tett a Legfőbb Ügyészség számára. (Az ajánlás az OLAF saját közigazgatási vizsgálata alapján bűncselekmény gyanújára utal, a jelzés bűncselekményre utaló adatok, iratok továbbítása, ajánlás nélkül.) Az OLAF feltárásai szintén befolyásolhatják az uniós kifizetéseket. Ha ugyanis az Európai Bizottság arra a következtetésre jut, hogy Magyarországon rendre visszaéltek az uniós támogatásokkal, és ezeket az ügyeket az igazságszolgáltatás még csak meg sem próbálta feltárni, Brüsszel megtagadhatja a pénzek kifizetését.

Nem hátrál a kancellár

A német Spiegel szerint készpénznek vehető, hogy Berlin a jogállamisághoz köti majd az uniós kifizetéseket a következő költségvetési időszakban. Angela Merkel ugyanis úgy véli, mindenképpen szükség van valamilyen visszatartó erőre a populisták számára. Berlin attól tart, ha meg sem próbálják visszafogni Orbán Viktor kormányfőt vagy Jaroslaw Kaczynskit, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elnökét, akkor más uniós országokban is győzhet az illiberalizmus.

Az EU kohéziós támogatásait illetően a Spiegel szerint három variáció képzelhető el. Az egyik – kevéssé valószínű – forgatókönyv, hogy célzott támogatásokkal a hétéves időszak alatt összesen 350 milliárd eurót költenek fejlesztésekre. Ez esetben azonban alig változna az eddigi támogatás mértéke, azaz nem „spórolnának”. A második, hogy csak azokat a régiókat támogatnák, amelyek GDP-je nem éri el az EU átlagának 75 százalékát (ez nálunk a kelet-magyarországi régiókat jelentené). Így a kiadás 95 milliárd euró lenne, és tíz ország számíthatna kevesebb uniós mannára. A  harmadik esetben pedig az EU nem régiókat támogatna, hanem országokat, amelyek GDP-je nem éri el az EU átlagának 90 százalékát. Ez azt jelentené, hogy Portugália kivételével csak Kelet-Európába folynának a pénzek, nyugaton ugyanakkor 320 millióan esnének el a fejlesztési támogatásoktól. Természetesen ezek a forgatókönyvek csak akkor valósulnának meg, ha mindegyik ország tartaná magát a demokratikus alapértékekhez.

A német gazdaság viszont mindenképpen rosszul járna, ám most olyan helyzet állt elő az EU-ban, amikor a gazdasági érdekeket felülírják a politikaiak. Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski ugyanis már az EU egységét fenyegetik. Politikájuknak pedig a lakosság ihatja meg a levét a várhatóan jelentősen csökkenő uniós támogatások miatt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!