Nincs már olyan európai intézmény, amely ne foglalkozna bírálóan az Orbán-kormány hazai ténykedésével és ebben nem lesz nyári szünet. Azt azonban a jelek szerint senki sem tudja, hogy a Magyarországra gyakorolt nyomás a szavakon túl milyen következményekkel járhat. Az Orbán-kormány egy dologtól tart: a látszólag következmény nélküli történések összeadódnak, és akadályozhatják Magyarország kikerülését a túlzottdeficit-eljárás alól.
Az Eurologus blog ironikus megjegyzése szerint, ha egyszer lesz a jogállamiságot és alapjogokat védő közösségi eljárás, azt Orbánnak „köszönheti” az EU. Ez összefügg azzal, hogy elsősorban a magyar kormánnyal való folyamatos konfliktusok ösztönözték a német, holland, dán és finn külügyminisztert közbülső uniós mechanizmus kezdeményezésére. Eszerint a szokásos kötelezettségszegési eljárásoknál erősebben, de az úgynevezett 7. cikk szerinti eljárásnál, amely végső soron az EU-ból való kizáráshoz is vezethetne, enyhébben – például forrásmegvonással és diplomáciai nyomással – kellene szankcionálni, ha egy tagállam megsérti az unió alapvető értékeit. Erről tanácskoztak az uniós külügyminiszterek a héten, nem sok sikerrel. Sőt immár a szankciók is eltűntek a javaslatból. Ráadásul kiderült: elfogadásához módosítani kellene az uniós szerződést, ami szinte kizárt.
A gond az, hogy az EU történetében még sohasem volt arra példa, hogy egy tagállam szisztematikusan leépítse a fékek és egyensúlyok demokratikus rendszerét. A jogállamiság volt a csatlakozás egyik alapvető feltétele, és a szerződések kidolgozásakor meg sem fordult az európai politikusok fejében, hogy egy ország visszafelé is haladhat. Úgyhogy az unió lényegében tehetetlen a magyar ügyekben.
Az Európai Bizottság (EB) tilalmi eszközrendszerének egyik véglete a kötelezettségszegési eljárás, amely mindennapos. Először finoman jelzik az adott tagállamnak, hogy valamilyen jogszabály ellentétes a közösségi joggal, ha az nem változtat a törvényen, megkezdődik a hosszadalmas jogi huzavona. A pálinkafőzés jövedékiadó-mentességével kapcsolatban például még 2011 elején indították meg az eljárást, az ügy most került az Európai Unió Bírósága elé, és az is minimum egy évbe telik majd, mire a testület ítéletet hoz. Amelyet Magyarország vagy végrehajt, vagy nem. Utóbbi esetben születik egy újabb döntés, ahol majd pénzbírságot szabnak ki ránk.
A másik véglet az EU alapdokumentumának, a Lisszaboni Szerződésnek 7. cikkelyére hivatkozó procedúra. Ennek lényege, hogy ha egy tagállam megsérti a közösség alapvető értékeit, akkor olyan eljárást kezdeményezhetnek ellene, amelynek végén megvonhatnák a szavazati jogát az uniós döntéshozatalban, és szélsőséges esetben ki is zárhatnák az EU-ból. De ehhez az Európai Tanácsnak (ET) négyötödös többséggel kellene döntenie: ekkora egyetértésre pedig nem lehet számítani.
Az Európai Parlament júniusban határoz Magyarországról, különösebb jogi következmények nélkül. A döntés alapja a Rui Tavernes portugál zöld párti képviselő vezette vizsgálóbizottság jelentése. Tavernes szerint Magyarországon valóban aggályos a helyzet, ha a demokráciát úgy definiáljuk, mint az államhatalmi ágak szétválasztása.
Jelentést készít a magyar jogállamiságról az EB jogi szolgálata is, de hogy mikor készül el, azt nem tudni.
Az ET júniusban dönt arról, hogy kezdeményezzenek- e monitoring eljárást Magyarország ellen. A monitoring eljárás, amelyet az ET bizottsága szoros szavazással javasolt, nem járna komolyabb következményekkel. Sokkal inkább presztízskérdésről van szó. Magyarországot a volt szocialista országok közül elsőnek vették fel az ET-be, és immár az első uniós tagállam lenne, amely ellen monitoring eljárás indulna. Így kerülnénk egy társaságba Azerbajdzsánnal, Albániával, vagy éppen Grúziával.
A „Fricska a magyar jogi változásoknak” című írásban az European Voice honlapján Andrew Gardner azt írja, hogy Magyarország egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy az első olyan uniós tagállammá váljon, amelyet különleges megfigyelés alá helyeznek. A monitoring bizottság észrevételei közül a brit szerző azt a bírálatot emeli ki, hogy a magyar Alaptörvényt „sietős és homályos módon” fogadták el, és „nem a magyar társadalom politikai erőinek lehető legszélesebb konszenzusával”. A cikk azt is ismerteti, hogy a bizottság szerint árthat a demokratikus elveknek az, hogy szerintük túl sok kérdést szabályoznak sarkalatos törvények vagy kétharmados előírások.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!