Európa még adhat életjelet

A csapból is folyik hetek óta, köszönhetően a rég látott intenzitású kormányzati médiazajnak, hogy Brüsszel és Soros György hálózata a magyar embereken áll bosszút a Sargentini-jelentéssel, mert Magyarország nem enged be illegális bevándorlókat az országba. Ha valaki magyar állampolgárként nem kómában vagy a Fidesz nevű bolygón töltötte az elmúlt nyolc évet, már nem tud se köpni, se nyelni a hasonló csúsztatások miatt. Mi azonban most próbáljunk meg ismét jelentést adni a szavaknak, és nézzük, mi vezetett az európai értékek válságához. Mert abban Európa intézményeinek elévülhetetlen érdemei vannak, hogy Magyarország egy demokratikus országközösség tagjaként illiberálissá válhatott, és jobb kapcsolatot ápol Türkmenisztánnal és Azerbajdzsánnal, mint Brüsszellel.

Orbán Viktor új Európájának nincs köze a háború utáni, közös gazdaság- és külpolitikát is hirdető schumani eszmékhez, és ha a nemzetállami populista szólamok nyerik a jövő évi európai választást, abból nagy eséllyel lassú, de biztos széthullás lesz. A  migráció elleni harcon túl aligha ért majd egyet bármiben is a magyar, a német, a francia vagy a román nemzeti populista. De amire észbe kapnak, akik nem ezt akarták, Magyarország nyomát bottal üthetik az eurázsiai úton.

Pénzt vagy életet

A szocialista–liberális kormányok után Orbán Viktor besöpörte a létező összes protestszavazatot, és kétharmadával azonnal nekilátott hatalma bebetonozásához. Mindent megtehetett, és mindent meg is tett: egyedül a nemzetközi és uniós pénzügyi függőség okozott kényelmetlenséget. Az IMF és Brüsszel fiskális szorításából a magánnyugdíjpénztárak 3000 milliárd forintjának rekvirálásával jutott levegőhöz, a hiánycélt a szektorális adókkal csinosította.

Ez azonban nem ment azonnal, 2010-ben még a tágabb mozgástér jegyében utazott az Európai Bizottság (EB) akkori elnökéhez, ahonnan Barroso határozott nemével távozott. A görög válság után az unió nem kért még egy hasonlót, így egy évvel később a portugál levélben kérte a magyar miniszterelnököt a jegybankról és a pénzügyi stabilitásról szóló törvény visszavonására, mondván, ez az újabb hitelek feltétele. A már körvonalazódó alkotmánymódosítás, melynek a fentiek részei voltak, a hatálybalépésekor újabb általános európai elhűlést okozott.

„Magyarország akkor kerülhet ki a túlzott-deficiteljárás alól, ha a kormány teljesíti, amit a bizottság előír neki.”

Ezt mondta Olli Rehn pénzügyi biztos 2013-ban. Brüsszel akkor, kilenc év után szüntette meg az eljárást. A magyar kormányok ez idő alatt egyszer sem tudták hitelesen bemutatni, hogy a költségvetés hiányát hogyan szorítják tartósan a GDP 3 százaléka alá. Az akkor tárgyalt 2014–2020- as költségvetésből végül kedvező pozícióval jött ki az ország. „Mondjuk úgy, hogy még a végén összemértük a fegyvereinket valamikor éjszaka” – fogalmazott annak idején a miniszterelnök.

A hazahozott pénzt aztán olyan rendszerben és felfogásban kezdte el költeni a kormány, kitermelve az új magyar feudalizmus Mészáros Lőrinc-i karaktereit, amiből számos bonyodalom, kötelezettségszegési eljárás, OLAFjelentés (Európai Csalás Elleni Hivatal) lett. Az EB egyebek között 2016-ban jelezte kételyeit, például szerinte kérdéses volt, tud-e független döntést hozni egy irányító hatóság, ha egy minisztériumon belül működik, és a kormány előre eldönti, az egyes területeken mely állami intézmény és szereplő indulhat egy pályázaton. Az EU-t joggal aggaszthatta a közös pénzek elköltése, pláne, hogy Orbán milliárdokból kampányolt Brüsszel ellen.

Nemzeti oligarchizmus

Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – a fenti Reding-aggályok után pontosan négy évet kellett várni arra, hogy ezt megtudjuk. Akkor nyilatkozta e csodát Lánczi András, a Századvég vezetője, kifejtve: a Fidesznek fontos, hogy a hazai vállalkozói réteg megerősödjön. Ez a megerősödés számos rendkívül gyanús ügyben (vagy éppen nyilvánvaló gengszterségben) lett tetten érhető később. Itt tegyünk egy megjegyzést: nincs kőbe vésve, hogy egy nemzetközi közösséggel csak meghunyászkodva lehet üzletelni, csak pipogyaként lehet hozzá kapcsolódni. Woody Allen filmjei zseniálisak, de ne ő alkudjon az új autónkra, nem? Ugyanígy igaz, hogy az energiaszektorba, a dohányiparba, a kaszinóbizniszbe aligha hoz annyi innovációt a külföldi tőke, mint amennyi pénzt korábban kivitt belőle.

De nemcsak hogy nem elegáns vadkeleti stílusban szorítani ki a befektetőket, és a mi kutyánk kölykeit ültetni a helyükre, ez vissza is üthet. Ahhoz, hogy ne ez történjen, életbevágók voltak a kétharmados választási sikerek, amihez olyan törvényt kellett írni és olyan nyilvánosságot kellett vásárolni közpénzből, mint amit most látunk magunk körül.

Brüsszeli toporgás

„Az, hogy Moszkva alá rendelten élte Magyarország az életét, kialakított egy reflexet, egy deformáltságot, egy torzulást a közgondolkodásban… De Brüsszel nem Moszkva” – mondta a miniszterelnök pár nappal az alaptörvény hatályosulása előtt. Ugyanakkor Viviane Reding alapvető jogi EU-biztos szót emelt, mert nem értette, miért akarja leszállítani a bírók nyugdíjkorhatárát a kabinet, és miért szüntetik meg idő előtt Jóri András adatvédelmi ombudsman mandátumát. Az sem nyugtatta meg az EB-t, hogy az Országos Bírósági Hivatal vezetője Szájer József fideszes politikus felesége, Handó Tünde lett. A független hatalmi ág körüli káoszhangulatot talán nem lehetett előre látni.

Az EP 2013-ban fogadta el az első jelentést – ezt a portugál zöldpárti Rui Tavares tette le az asztalra –, melyben „súlyos aggodalmát” fejezte ki a magyarországi demokráciával és az alapvető jogok érvényesülésével kapcsolatban. Az állásfoglalás meglebegtette az úgynevezett 7. cikk bevetését is. Orbán Viktor jelezte: a jelentés egyfajta büntetés a konzervatív kormánynak, mert a bankokat és a nagy profitot felhalmozó közműszolgáltatókat megadóztatta. Két évvel később már a migráció volt a tematika. Az EB a magyar menekültügyi jogszabály-módosításokat vizsgálta, és a röszkei eseményekről is tájékoztatást kért. Az aggályokat civil jogvédő szervezetek, köztük a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International is jelezte már.

Az EP korábban felkérte az Európai Bizottságot, „haladéktalanul kezdje meg a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok mélyreható nyomonkövetési eljárását”. Az európai szocialisták Ujhelyi István szocialista EP-képviselő javaslatára a szavazati jog felfüggesztéséről szóló 7. cikk elfogadása helyett azt sürgették, hogy e jelentést kérjék számon a bizottságon. Párttársa, Szanyi Tibor így reagált: „az Európai Parlament nagyfokú bölcsességről tett tanúbizonyságot, amennyiben most nem vette napirendre a magyar kormánnyal szembeni szankciókra vonatkozó liberális kezdeményezést, és ezáltal nem teremtett rendszeres fórumot Orbán Viktor gusztustalan törekvései reklámozására”.

Orbán 2016-ban mondta ki először: az Európai Unió politikai vezetése, az Európai Bizottság megbukott. Idén nyáron már a centiket is vágni kezdte. 2017- ben CEU-ügyben volt csörtéje a kormányfőnek az EP-ben, akkor a liberális Guy Verhofstadt idézte föl: ’89-ben egy SZDSZ-bulin találkoztak először, amikor Orbán még liberális volt és épp Soros támogatta. Ebben az évben egyébként öt év után ismét felfutott a kötelezettségszegési eljárások száma, a legtöbbjük régóta húzódó ügy volt, sok közülük egy résztvevős, lepacsizott közbeszerzés gyanújával indult.

„Meglesz az EP-kétharmad”

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) a nyáron fogadta el a Sargentinijelentést, amely a többi között az EB, az EBESZ, a Velencei Bizottság és az OLAF korábbi értékelését szedte csokorba 12 pontban. A  LIBE két magyar tagja közül Gál Kinga (Fidesz–KDNP) alelnök nem tudott időt szakítani kérdéseinkre. Niedermüller Péter (DK) úgy fogalmazott: a jelentés széles körű kritikája a magyar kormány politikájának, és az ellenvetésekkel szemben olyan problémákat tárgyal, amelyek nem oldódtak meg. „Az Orbánkormány 2010 óta szisztematikusan, rendszerszerűen megsérti az Európai Unió alapelveit jelentő értékeket, lebontja a demokratikus intézményeket, a jogállamiságot súlyosan sértő intézkedéseket hoz” – mondja a képviselő, hozzátéve, hogy a Fidesz az elmúlt nyolc évben folyamatosan veszítette el a támogatottságát a saját politikai családján, az Európai Néppárton belül. Amikor a kormányfő megszellőztette a halálbüntetés visszaállításának a lehetőségét, akkor is érezhető volt ez, majd felerősödött a migrációs politika és a Stop Soros! miatt, a civil szervezetekkel, az MTA-val és a CEU-val szembeni támadások után. Ezek az ügyek azokat a képviselőket is elgondolkoztatják, akik mélyen konzervatív meggyőződésűek.

„Nagy bizonyossággal mondhatom, az EP-ben meglesz a kétharmados többsége a Sargentini-jelentésnek. Minden ismeretem szerint a Néppárton belül is nagyon sokan ellenzik Orbán politikáját, és egyre többen vannak, akik szerint muszáj a pártcsaládnak is jelzést adni, hogy ez a magatartás elfogadhatatlan. Azt mondani, hogy mindez a magyar kormány, netán az emberek megbüntetéséről szól a migráció elutasítása miatt, rendkívül olcsó és primitív propaganda” – fogalmaz.

Weber: nincs pardon

Emmanuel Macron francia államfő csütörtökön felszólította a konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppártot, hogy – mint fogalmazott – tegye világossá álláspontját, szerinte ugyanis az EPP-nek választania kell, hogy Angela Merkel német kancellárt vagy Orbán Viktor magyar miniszterelnököt támogatja.

Ki fognak állni az európai uniós alapjogokért, és ebben a tekintetben „semmilyen engedményt” nem fognak tenni Orbán Viktor pártjának – ezt már Manfred Weber, a Fidesz-pártcsalád Európai Néppárt (EPP) parlamenti frakcióvezetője, Juncker utódjelöltje mondta. „Én egy erős Európát akarok, egy egyesült Európát”, tette hozzá, komoly vitaalapot adva ezzel magyar pártvezető kollégájának.

Judith Sargentini a héten elmondta: szerinte nem helytálló a feltételezés, miszerint az Európai Néppárt a szavazási bizonytalanságok miatt – leadott voksnak számít-e a tartózkodás? – trükközik, és halasztást akar. Úgy nyilatkozott: meglesz a szavazás, és szoros eredmény várható. A holland zöldpárti képviselő a hvg.hu-nak elmondta: a jelentés 12 pontjából csak egy foglalkozik a migrációval, így a magyar kormány által erőltetett, menekültválságról szóló vita a többi megállapítást igyekszik eltakarni.

Szerinte az általa készített jelentés (amely mintegy 40 uniós nemzetközi szervezet, civil szervezet, közte magyarok) a magyar polgárok jogait védi, hogy sokszínű demokráciában éljenek, amelyben tisztességes igazságszolgáltatás ítélkezik felettük, a tájékoztatás teljes körű, szabadon gyakorolhatják vallásukat és nem korlátozzák gyülekezési jogukat.

Ezeket a mondatokat ne keressék a kormánymédia címeiben. És jól nézzék meg Európát, mert lehet, hogy jövőre rá sem ismernek. Bár igaz, ami igaz, ráfér a változás, hogy komoly, erős, következetes dolognak tűnjön, akivel packázni lehet, de nem érdemes.

FOTÓ: JOHN THYS, AFP

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!