Hoffmann Rózsát generációk emlegetik meg - nagy botránnyal búcsúzik

Már a választások előtt sejteni lehetett, hogy a rohamtempóban – és meglehetősen homályos körülmények között – államosított tankönyvkiadók bekebelezésével nem áll meg a kormány, ennél jóval alaposabban szeretnék kiélvezni a piacon megszerzett, önmaguk által kialakított egyeduralkodói pozíciót. Így jutott a választások után alig néhány nappal a pedagógusok tudomására, hogy a következő tanévben a megszokott tankönyveik helyett mely, az állam által kínált, általában tantárgyanként kettő (de van, hogy csak egy) lehetőségből „választhatnak”. Ahol két lehetőség van, ott az egyik egy úgynevezett „kísérleti” tankönyv lesz.

Ezekből az egyelőre (információink szerint befejezettnek korántsem tekinthető) könyvekből ugyan néhány oldalt már meg lehetett tekinteni, ám ezek finoman szólva sem nyerték el a szakma tetszését – elég talán csak a mára már hírhedtté vált „mintha az ember fölül okos lenne, alul meg oktalan állat” passzusra gondolni. Néhány esetben a tankönyvek szerzői (például az ideológiailag megkérdőjelezhető munkásságú Bánhegyi Ferenc, az erkölcstantankönyv szerzője), vagy éppen tartalmuk (mint a Hitler iránt rokonszenvet ébresztő történelemkönyv) okozott felzúdulást.

Rejtélyes szerzők, bizonytalan könyvek

Nem csupán ez baj a – pedagógusok szemével nézett  – könyveket tekintve. „Nem minden esetben tudjuk, hogy kik írták őket és azt sem, hogy kik fogadták el. Így viszont hogyan higgyük el, hogy szakmailag kifogástalanok?” – mutat rá egy általános iskolai tanítónő a problémára. Ráadásul több, nagy múltra visszatekintő tankönyv szerzője mesélte lapunknak, hogy a szerkesztői bizottságok, amelyekben ezek a tankönyvek készültek, valóban nem minden esetben tekinthetőek szakmailag felkészültnek, például azért, mert teljesen más tárgyat oktató tanár felügyeli a munkájukat vagy éppen tankönyvszerzői tapasztalatokkal nem rendelkező személyek írják őket. Ráadásul egyelőre senki sem látta őket teljes valójukban. Így viszont a tanároknak sem lesz elég idejük arra, hogy felkészüljenek a következő tanévre.

„Nekem ebből még tanmenetet kell készítenem, össze kell vetnem azzal, amit eddig tanultunk, felmérnem, hogy mennyiben más, mi az, ami hiányzik belőle, és mi az, amivel többet ad, mint az előző könyvsorozat, amiből tanultunk. Kísérletezni egy olyan, kissé problémás összetételű csoportban, mint az enyém, nem szívesen kezdenék, hiszen azzal csak a gyerekeknek ártok, pláne, ha én magam sem vagyok felkészült” – jelezte egy kisvárosi tanítónő, miért hatalmas probléma, hogy nem ismerik előre a megrendelhető tankönyvek egy részét.

Ehhez képest kissé cinikusnak tűnik az a válasz, amelyet Hegedüs István, a tankönyvellátással megbízott miniszteri biztos adott arra a kérdésre, miért volt szükség az állam által kiadott, szűkített listára. „Az ellátás biztonságát és hatékonyságát szolgálja, hogy az állami iskolák csak a nekik javasolt listáról rendelhetnek tankönyveket” – tudatta, ami már csak annak tükrében is érdekes megállapítás, hogy ezen könyvek egy része még nem fogható kézbe, másrészt már a mostani tanévben sem sikerült időre kiszállítani mindenhová a megrendeléseket.

Ki mit veszít?

Hogy akkor mégis kinek jó ez a hirtelen váltás? Néhány tucatnyi szerző, és természetesen az állam rengeteget nyer, hiszen milliárdos piacról van szó.

Azt viszont, hogy ezzel a rendelkezéssel mit veszít többgenerációnyi, most tanuló diák, mekkora nehézségeket okoz mindez a teljes pedagógustársadalomnak, és hogyan vérezteti ki a kisebb és nem államosított tankönyvkiadókat, egyelőre csak sejteni lehet. Beláthatatlan következményei lehetnek a felülről irányított tankönyvválasztásnak – figyelmeztetett a héten szinte minden elérhető fórumon minden szakmai szervezet, pedagógus, tankönyvkiadó.

Szinte minden szerző nekilátott átdolgozni a tankönyveit, amikor kiderült, akkreditálni kell majd őket ahhoz, hogy egyáltalán tanítani lehessen belőlük. Megfeszített munkájukat viszont nehezítette, hogy már akkor sem voltak teljesen tisztában azzal, milyen szempontoknak kell tulajdonképpen megfelelniük. Volt, aki bele sem kezdett tankönyvei átdolgozásába, mert úgy gondolta, ebben a versenyben nem nyerhet. De volt olyan is, aki nemzetközileg is elismert tankönyvcsomagját igyekezett az új igényekhez igazítani, ám csupán az ajánlott listára került fel. És olyan is akadt, aki frissen, több millió forintos támogatással készülő tankönyvét (némi bennfentes információ birtokában) már úgy készítette, hogy biztosan megfeleljen a kívánalmaknak – hiába, ugyanis szintén csak az ajánlott listán szerepelhet. Ez pedig, mindannyiuknak (és a kiadóknak is) hatalmas veszteséget jelent.

Egy évtizedes, bejáratott könyvcsomag szerzőjétől kérdeztük, mennyit veszít azzal, hogy még az ajánlott listára sem került fel. Ő úgy számolt, nagyjából 3 millió forintot évente. A tankönyvekért ugyanis többnyire nem a megírásuk után, egy összegben fizetnek nagy összeget a kiadók, hanem évről évre, az eladott példányok utáni jutalék az, ami miatt megéri elkészíteni őket.

A drágább biztos nem kell

Az átdolgozásnak tehát csak kevés esetben lett meg az eredménye, már ha az ajánlott listára való felkerülést bárki annak tekinti. Az általunk megkeresett szerzőknek viszont nincsenek illúzióik azzal kapcsolatban, mennyire fogy majd a kötetük. „Ha választani lehet az olcsóbb, de államilag javasolt és a drágább, minőségibb, de éppen csak ajánlott közül, vajon melyik lesz a vonzóbb?” – tette fel egyikük a költői kérdést.

„Természetesen a szűkített listáról választunk, hiszen egyeztetnünk kell a végeredményt az igazgatónkkal is, akinek egyeztetnie kell a KLIK-kel, és mindannyian tudjuk, hogy mit jelent mindez” – fogalmazott óvatosan, még neve elhallgatását is nyomatékosan kérve egy gimnáziumi tanár. Ráadásul többek szerint a szülők felé is nehéz lenne jól kommunikálni a drágább tankönyvek iránti elköteleződést, miközben afelől senkinek nincs kétsége, hogy valójában nem az ár határozza meg egy tankönyv minőségét. Mint ahogy abban is megegyezik mindannyiuk véleménye,  hogy átfogó tudást csak nyugodt körülmények között lehet adni a gyerekeknek. Nyugodt körülményekről viszont jelen esetben egyáltalán nem lehet beszélni. Az általunk megkérdezett tankönyvszerzők és pedagógusok azonban még mindig nem adták fel a reményt, még mindig bíznak valamiben. Hogy miben, nem tudják megmondani – talán a csodában.

Április végéig a tankönyvrendelésnek le kell zárulnia. Az idő tehát rövid, az eddigiekből kiindulva viszont a kormány vélhetően nem köt majd kompromisszumot most sem, hanem végigviszi azt, amit eltervezett.

 

Interjúnk Pethőné Nagy Csillával, az új rendszer egyik "nyertesével" itt olvasható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!