Előbb azt hitte, játék ez is, ahogy a labda, a gazda elbújt, de előkerül, nem váratja sokáig. De az a busz csak nem akart jönni.

Nyakörv nem volt rajta, csak a nyoma látszott a szőrén, és az még, hogy emberhez szokott, a mérete miatt mégis megijedtek, féltek tőle. Takarodj innen, kiabáltak rá, akadt, aki kővel is megcélozta. Hamar tanult, ember közelébe már nem ment. Két hete talán, hogy eltűnt. Még távolabb húzódott, autó ütötte el, éhen halt, megfagyott, vagy még rosszabbul járt, senki se tudja. Igaz, nem is foglalkoztatja az itt élőket a kérdés, egy gonddal kevesebb. Látszólag gazdátlan kutya maradt még Eger külterületén. Talán ezért is döntött úgy február 15-én a város jegyzője, dr. Kovács Luca, hogy utasítja a mezőőröket: külterületen, ha falkába verődött kutyákat látnak, melyek emberre támadnak, azokat a mezőőr sörétes fegyverével lelőheti. Le kell lőnie! Na, ez az, ami kiverte a biztosítékot, ami az egrieket vitára csábítja, és persze meg is osztja.

Muszáj volt lépnie, már az utcára se merünk kimenni, így az egyik oldal. Érvül bizonyos Pista bácsit emlegetnek, akit Eger határában, úgy négy éve kóbor kutyák véresre harapdáltak. Itt volt az ideje a cselekvésnek, mondják. – Hová jutottunk? Már a kutyafuttatóban sem merem elengedni! – méltatlankodik egy indulatos kutyás hölgy, a másik oldal. – Ha a szomszédot zavarja az ugatása, fogja a puskáját, és lelövi, aztán majd járunk a bíróságra, hogy ő veszettnek, támadónak látta? – sorolja.

Annyit még elárul, hogy anno Pista bácsira tényleg kutyák támadtak. Sajnálja is őt, vérzékeny volt, emiatt ronthattak rá a kutyák. De régi bűn miatt nem bűnhődhet mindenki, emeli fel a hangjával együtt az ujját is, mi lesz itt, Vadnyugat? Nem hagyjuk, folytatja, és elújságolja, ő is csatlakozott a tiltakozáshoz, hogy a jegyző a határozatot vonja vissza. Egy hét alatt 5400 aláírás gyűlt össze.

Jegyzők se lennénk Egerben. Ha dönt, az a baj, ha nem dönt, az is baj. Ő így döntött. Mindent megfontolt, vagy ma már másképpen fogalmazna? – kérdeznénk tőle, de csak a titkárságáig jutunk. – Házon kívül van. Ha visszajön, feltétlenül hívja önöket! – kapunk egy határozott ígéretet. A hívását azóta is várjuk.

– Ha ennyire drámai a helyzet, ami a döntést indokolná, akkor azt jelenti, az állatvédők és a gyepmesterek rosszul végzik a dolgukat – fogad Botka Tímea, az egri Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület vezetője. – Mert mi az üzenete? Ha valami gondot okoz, jelen esetben a kutyák, akkor azokat lőjük le? – már kérdezni se kell, dől belőle a szó. Bár nem feladatuk, de tavaly 312 kutyát fogtak be, és kerestek nekik gazdát. Szerinte az a baj, hogy a gyepmesterek délután kettőig dolgoznak, a kutyák sötétedés után jönnek elő, így nem is találkoznak.

– Mi lenne a megoldás?

– A lelövöldözgetés biztosan nem! Tavaly ivartalanítottam a kutyámat, 16 ezer forintot fizettem a műtétért. Nyolcezer forint volt a bőr alá juttatható chip. Hányan fognak ennyit fizetni? Hatósági árakat kell bevezetni, az ivartalanításra és a chipbeültetésre. Ivartalanított állat nem támad, a chip személyi igazolványként szolgál, a gazdája nem hagyhatja magára az állatát napokra. Nem hiszem, hogy többe kerülne, mint a mostani módi, hogy az állatot befogják, 30 napig etetik, ápolják, s ha nem jelentkezik új tulajdonos, elaltatják. Arra kértem a jegyzőt, az utasítását vonja vissza, mert törvénybe ütközik, nem mezőőrök, legfeljebb szakemberek kábíthatnák el az állatot altatólövedékkel, ha kiderül róla, hogy veszett, vagy valóban emberre támadt.

Miért kellene a jegyzői döntést visszavonni? Indokolt és jogszerű! – ezt már Melegh Tibor vezető közterület-felügyelő mondja, miután engedélyt kapott, hogy az egri városháza hivatalos álláspontját „kutyakilövési” ügyben ismertesse. A vezető mosolygós, de határozott ember, amikor a város két mezőőre az ő vezetése alá került, elvégezte a féléves mezőőri tanfolyamot. Másképpen, hogy irányítsam őket, mondta. Most térképet tesz elénk, azon mutatja: „kutyaszempontból” három egri külterületi rész is veszélyes. A mezőőrök kétóránként körbejárják a területeket, lakossági bejelentésre is kiszállnak, mint ahogy a gyepmesterek is, akár este, szolgálat letelte után is dolgoznak. Úgy magyarázza, a város környéki nyaralókba, présházakba sokan kiköltöztek. Akadnak, akik csak hetente egyszer ugranak ki, a kutyájukat sajnálják kikötni. Ezek a kutyák aztán a kerítésen kimásznak, élelmet keresnek.

Melegh Tibor készségesen az autójába ültet, keressük meg a szolgálatban lévő mezőőrt, Deutsch Attilát. Ő már 17 éve mezőőr, nem büszke rá, de négy éve neki kellett végeznie Pista bácsi kutyagyilkosai­val. Látjuk, a nyaralók tetején vidáman füstölnek a kémények, a kapuk előtti járdák lepucolva, csak az út sáros, ott emberek lábnyomai mellett kutya- és vadnyomok. Egy nagy testű kutyát pillantunk meg, valamit piszkál. Az autó hangjára eliszkol. Egy őz fekszik ott. A nyaka sebes. Hurokból menekült? Kutya kapta el?

– Na, látják, erről beszéltem – mondja a Melegh Tibor. A mezőőr az őz mellé guggol. Kutyaharapás lesz ez, mondja csak úgy maga elé. Elbúcsúzunk, még csak a városközpontban járunk, amikor halljuk a hírt, Fegyverneken egy idős emberre támadtak a kutyák. Már szinte látjuk is, hogy a helyi jegyző a felelős kutyatartásról sietősen új határozatot fogalmaz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!