Egy jól működő rendőrségben a vesztegetés veszélyese kisebb, mint egy rosszul működőben. Ezért a mostani rendőrségi korrupciós ügynek, ahogy a kriminológia nevezi: a kékkabátos bűnözésnek kell, hogy szervezeti következményei is legyenek. Dr. Finszter Géza kriminológust, egyetemi tanárt, a botrány következményeiről kérdeztük.
– Ha valaki magát ez ügyben szakembernek tekinti, jobban teszi, ha meg sem szólal, ennyi információ alapján csak vaktában lehetne találgatni. Valószínűleg mellé. A pletykákat igyekszem meg sem hallani. Az ilyen típusú nyomozások soha, sehol nem a nyilvánosság előtt zajlanak, ez rendjén is van. De egy jogállami igazságszolgáltatásnak kutya kötelessége ezeknek az ügyeknek a végére járni, és ha nem is nyilvános tárgyaláson, de nyilvánosan megalapozott ítéletekben tájékoztatni arról a magyar közvéleményt, hogy mi történt itt. Ez valószínűleg csak több év múlva következik majd be.
– Hogyan hat hosszú távon az, ha kitudódik, hogy a rendőrök egy része szerepel az alvilág fizetési listáján?
– E bűnügyeknek a kapcsán konkrét személyek felelősségét kell tisztázni. A vesztegetésekben mindig jelen van a gyenge lábakon álló erkölcs, a személyes felelősség és a felróható magatartási hiba is. Az egyik következmény bizonyára az lesz, hogy ha törvényes eljárásban elmarasztaló ítéletek születnek: „ezek aljas gazemberek voltak”. A második következtetésnek viszont annak kell lennie, hogy a jövőben erkölcsi hibákkal, ilyen ingatag személyiséggel ne kerüljenek emberek a testület tagjai közé, és főleg: ne tudjanak vezetői karriert befutni. Ezen persze majd hosszas vita indul. De az nem lehet vita tárgya, hogy a szervezetre nézvést is le kell vonni a következtetéseket. Egy jól működő szervezetben kisebb a vesztegetés veszélye, mint egy rosszul működőben. A rendőri korrupció a fejlett demokráciákban is visszatérő bűncselekménytípus, a szakirodalom külön nevet adott neki: „kékkabátos bűnözés”. A hazai viszonyainkat az jellemzi: a magatartáshibával, az „aljas gazemberek” leleplezésével szívesen foglalkozunk, de kevésbé vagyunk képesek feltárni a szervezet működési hibáit.
– Pedig a rendőrség vezetői máris szervezeti változásokat helyzetek kilátásba. Ön min változtatna?
– Először is: kellene egy rendészeti stratégia, amelyik legalább másfél évtizedre meghatározza, hogy Magyarországon milyen rendvédelmi szervezetet kell létrehozni, hogy annak elemei a társadalmi rendeltetésüket betöltsék. A rendvédelem ugyanis közigazgatás, és a feladatait vissza kellene adni a közigazgatásba. Nem lehet általában és definiálatlanul beszélni a rendészeti tevékenységről. A közigazgatási tevékenységnek pedig három feltétele van: álljon a jog uralma alatt, legyen szakmailag kellően felkészült és működjön társadalmi kontroll alatt.
– A mai magyar rendőrség nem ilyen?
– Nem. Konzerválta az 1990 előtti, végletesen centralizált, militarizált, a civil közigazgatástól elkülönített, a jog által nem kellő szigorral lefedett és a társadalom által nem kellően kontrollált állapotokat.
– És mi lesz a bizalommal? Egy ilyen ügy után az állampolgár honnan tudja majd, a rendőrhöz fordulhat-e segítségért, vagy inkább a maffia védelmét fogadja el?
– Nem hiszem, hogy ettől az ügytől teljesen elolvadna a bizalom, ha a korrupciós históriát korrekten és okosan kommunikálják. A korrektséget úgy értem: ami történt, azt el kell mondani. Az okosságot pedig úgy: a szervezet az erejét mutatja azzal, ha képes az ilyen ügyeket feltárni és szembenézni a történtekkel. Egy komoly rendészeti modernizáció győzhetné meg a társadalmat arról: mindent megtesznek, hogy megerősítsék a most megroppant erkölcsi alapokat.
– De a Nemzeti Védelmi Szolgálat tagjaira máris vérdíjat tűztek ki és a családtagjaikkal együtt védeni kell őket…
– Azt, hogy ebben mennyi a realitás és mennyi az ostoba, komolyan nem vehető fenyegetés, most még nem tudom eldönteni. De ebben a totálisan fenyegetett világban jobb, ha minden hasonlót komolyan vesznek…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
