Ideért a fizetős egészségügy – kettészakadhat az ellátás
? A kormány szép lassan vonul ki a gyógyító szektor finanszírozásából
? Kézi vezérlésre állítják át a kórházakat, mindjárt építenek is hármat.

 
Illusztráció - Fotó: Ujvári Sándor, MTI

Átrendezheti a fizetéseket és kettészakíthatja az egészségügyet a kormány új javaslata. A kabinet lépésről lépésre hátrál ki az egészségügy finanszírozásából. Most éppen a cafeteria-rendszer átalakításának örvén próbál magánpénzt pumpálni a gyógyítórendszerbe.

Az új szabályok szerint a költségvetési szektor dolgozói 100 ezer forintnyi készpénzt kaphatnak, amit 100 ezer forintnyi, a SZÉP-kártyára feltöltött juttatás fejel meg. Az állami vállalatok és a versenyszféra dolgozói esetében a készpénz ugyanennyi, ám a SZÉPkártyás részesedés akár 350 ezer forint is lehet. Az említett cafeteriaelemeket 34,51 százalékos adó terheli. Csakhogy a kormány egy új cafeteriafajtát készül bevezetni: a jövőben a munkáltatók értékhatár nélkül (értsd: bármennyi) és adómentesen adhatnak alkalmazottaiknak egészségügyi szolgáltatásokat.

Következésképp a munkaadók számára ez a legkívánatosabb cafeteriatípus, hiszen nem jelent pluszköltséget. Ezért forrásaink szerint várhatóan tömegesen elterjed. Így egyrészt több százezer alkalmazott esik el a készpénzes, illetve leginkább élelmiszerre és üdülésre váltható juttatásoktól.

Ráadásul a fizetések összege is csökkenhet, hiszen sokkal kifizetődőbb kisebb bért és jóval nagyobb összegű egészségügyi cafeteriát adni (utóbbit se adó, se járulék nem nyomja). Bár egyelőre csak becsülni lehet az intézkedés hatását, forrásaink szerint öt százalékkal is lejjebb nyomhatja a nettó béreket. Viszont abban az érvelésben is van igazság, hogy azt egészségügyi cafeteria készpénzes kiadásokat vált ki – hiszen az egészségügyben forgó pénz 62 százalékát adja csupán az állam, 38 százalékát az emberek szurkolják le (utóbbiban benne van a hálapénz, a magánorvosi kezelés, illetve a gyógyszerköltés is). Azaz az emberek évente mintegy 600 milliárd forintot tesznek bele a gyógyító rendszerbe.

A jövőben ez a summa 150–250 milliárd forinttal nőhet. Ráadásul kétszintűvé teheti a magyar egészségügyi rendszert.

A jelenlegi szisztémában az alkalmazottak befizetik a bruttó bérük 7 százalékát az egészségbiztosításnak, a munkáltatók pedig a bruttó járandóság 27 százalékát szurkolják le szociális hozzájárulásként (ennek mintegy 40 százaléka az egészségügyé). A járulékokért cserébe pedig minden jár: a fülzsír-eltávolításától a csípőprotézis-beépítésig. Azaz hivatalosan minden jár, csak éppen nem jut: egy vizsgálatra hónapokat kell várni, a képalkotó gépek sokszor nem működnek, a vécépapírt és gyógyszert a betegek maguk viszik, illetve a kórházak nyakig állnak az adósságban. Az egészségügyi cafeteria juttathat pénzt a rendszerbe, ám a nagy tömegeket szorít kijjebb belőle. Ugyanis a szolgáltatási szerződések kötelező ellátási idővel számolnak, azaz előre kell majd venni a „cafeteriásokat”, így aki „csak” a járulékokat fizeti, annak markánsan tovább romlanak az esélyei. Ráadásul nemcsak a várakozási idő nő, hanem a szolgáltatás minősége is romlik, hiszen a kabinet nem fejleszt, hanem a jelenlegi rendszerre enged rá sok százezer cafeteriást. Ennek az egyik következménye, hogy általánosságban majdnem elviselhetetlenné nő a terhelés, a másik pedig az, hogy a kis kapacitású gyógyítóágazatokat pedig teljesen lekötik a „kedvezményezettek”.

Egyelőre ugyan csak fű alatt szakad az ellátás, de szakemberek szerint hamarosan eljön az ideje, amikor a kormánynak ki kell mondania: a járulékért csak bizonyos szolgáltatások járnak, a többi ellátás fizetős.

És hogy az állam nem akar több pénzt tenni a rendszerbe, azt bizonyítja, hogy a pénzhiányt a kancellári rendszer bevezetésével kívánja kompenzálni. A szisztéma lényege: hogy az oktatáshoz hasonlóan az egészségügyi intézményeket is kancellárok irányítanák 2017-től. Egy kancellár alá 8-10 kórház tartozna, és megszűnne az intézmények gazdasági önállósága, mivel az új vezetők feladata az adósságok újratermelődésének megakadályozása, a gazdálkodási egyensúlyának megteremtése, de ők döntenek a kórházi beszerzésekről is. Magyarán: a közvetlen gyógyítási feladatokon kívül minden hozzájuk tartozna, a jelenlegi főigazgatók jog- és feladatköre a minimumra csökkenne, a kórházak tehát „kézi vezérlésűvé” válnának. Szakértők szerint tovább nőne az egyenlőtlenség a hozzáférésben és az ellátás színvonalában.

Ám a kabinetet ez nem érdekli, csak a számokat nézi, és arra hivatkozik: a kórházak csak az utóbbi elmúlt öt évben 160 milliárd forintot kaptak adósságrendezésre, de „kintlévőségeik” most is meghaladják az 50 milliárdot. (Nem csoda, egy alulfinanszírozott rendszer újratermeli adósságait.) A kancellároktól évi tízmilliárd forintos megtakarítást remél a kormány.

 


Szeptember elsejétől fizetésemelést kapnak az egészségügyisek:
a szakdolgozók fizetése bruttó 10–30 ezerrel, az orvosoké pedig bruttó 107 ezerrel nő. (Utóbbiak 2017 szeptemberétől újabb 100 ezer forintos emelésre számíthatnak.) A fizetések feltornászásának költsége mintegy 167 milliárd forint, ez a Miniszterelnökséget vezető Lázár János szerint benne van a rendszerben.


Három-négy szuper
Öt éven belül megszűnne az aktív betegellátás a fővárosi Péterfy és a Szent János kórházban. Viszont újranyitnák a lipótmezei OPNI-t és három új, éjjel-nappal működő sürgősségi centrumot, egyfajta szuperkórházat építenének. Lantos Gabriella, a Róbert Károly magánkórház szakmai vezetője ésszerűtlennek tartja, hogy a 700 ágyas Szent Imre kórháztól 600 méterre egy szuperintézményt húzzanak fel. Ónodi Szűcs Zoltán ugyanis az Etele térre álmodott egy 800-1000 ágyas centrumot, ami nonstop ügyeleti ellátást adna. Az egészségügyi államtitkár szerint vidéken legalább öt – minden területen helytálló – szuperkórház van, míg Budapesten egy sincs. Ezért a fővárosi kapacitásokat újraszervezné a három említett intézménnyel, melyek költsége 200-350 milliárd. (A Miniszterelnökséget vezető Lázár János négy szuperkórházat emlegetett – a különbség oka az, hogy még zajlik a tervezés, és nincs konkrét döntés a beruházásokról.)


Márpedig sztrájk!
Hiába kapnak átlagosan 26,5 százalékos béremelést az egészségügyben dolgozók szeptembertől, mégis sztrájk lesz. Az elégedetlenség oka: a háttérszolgáltatásokat nyújtó munkatársak (például orvosi műszerészek, karbantartók, sterilizátorok, konyhán, mosodákban dolgozók) kilenc éve nem kapnak béremelést – most sem. Így Sándor Mária, a fekete ruhás nővér a Magyar Egészségügyért Civil Társasággal sztrájkot szervez a Kossuth térre, július elsejére, 12 órára.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!