Betörtek az intim szférába – Okosabban nyomul a rezsim, mint ahogy a bolsevikok tették

A vasárnapi boltzár, a multik megrendszabályozása, a vörös csillag kereskedelmi célú hasznosítása, az olimpia megrendezésének terve, a netadó ötlete, a CEU és a civilek elleni törvény – mind olyan „patronok”, amelyekkel a kormánypárt teszteli a társadalom tűrőképességét. Az ellenállás elmaradása – sőt néha megléte – esetén is megvalósítja elképzeléseit.

Időnként ugyanakkor fontos, komoly érvekkel körülbástyázott ügyek is mennek a süllyesztőbe – attól függően, mi a Fidesz érdeke. Sokszor érdemi vagy érthető magyarázat sincs.

„Folyamatosan megfigyelhető Magyarországon a szolidaritás aláásása, a jobboldali ideológiák erősítése, a félelmek gerjesztése, a szorongások táplálása, a szabadsághiányhoz szoktatás. Nincs olyan határ (még az emberek intim szférája sem), ami megállítaná a kormányzati ötletelést” – értelmezte lapunknak Ferge Zsuzsa szociológus az emberek mindennapi életét, szokásait, meggyőződését vagy akár privát szféráját érintő ötletek áradását.


Vadászat a vörös csillagra

Az egyik legutóbbi példa az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról tervezett jogszabály, közismertebb nevén a lex Heineken, amelyet tavaly márciusban nyújtott be Lázár János és Semjén Zsolt a parlamentnek. Annak ellenére, hogy azóta csaknem egy év telt el, és ősz elején ismét azt ígérték, napirendre tűzik a kérdést, máig nem fogadták el a „vörös csillagos” jogszabályt.

„A kormány nem tűrheti az áldozatok védelmében sem, hogy a mindennapok része legyen egy olyan jelkép, amely önkényuralmi rendszer jelképe volt” – hangzott a kormányzati érv a Heineken ellen.

A Miniszterelnökséget vezető Lázár János pedig még azt is előhúzta, hogy a sörgyártó 1951-ben, önkorlátozó jelleggel negyven évig fehérre cserélte a vörös csillagot a termékein a Szovjetunió áldozatainak méltóságát védve, és a kormány ehhez a gyakorlathoz szeretne visszatérni.

A valódi ok persze nem ez volt, amiért a jól bejáratott brandtől elzárták volna az embereket, legalábbis azokat, akik az ominózus terméket fogyasztották.

A kérdést ugyanis alig egy nappal azután máris „jegelték”, hogy tavaly tavasszal megegyezett a Csíki Sör márkanév használatáról a Heineken Románia és az Igazi Csíki Sört levédő Csíki Sör Manufaktúra. (Az Igazi Csíki Sör gyártója eredetileg elvesztette a Heinekennel szembeni névhasználati pert Romániában, erre volt válasz a Heinekenre szabott törvényjavaslat, ami viszont lényegében okafogyottá vált a két vállalat alkuja után.) Végül tavaly szeptemberben Szatmáry Kristóf, a Miniszterelnökség kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztosa jelentette be, hogy pontot tesznek a „vöröscsillag-ügyre”. Ez viszont a választások előtt aligha történik már meg, ha egyáltalán hajlandóak előhúzni ismét ezt a kérdést.


Ködbe veszett elképzelés

Converse cipőmárka, San Pellegrino ásványvíz, Milky Way csokoládé – néhány termék azok közül, amelyeken ugyanúgy megtalálható a vörös csillag, mint a Heinekenen. Sőt, ha törvény lenne a javaslatból, akár több budapesti kocsmának is változtatnia kellene üzletpolitikáján.

„A szabálynak mindenkire kell vonatkoznia” – fogalmazott még tavaly a tavaszi „szabadságharc” idején a KDNP-s Hollik István. Amikor pedig újságírók azt vetették fel, hogy mit tegyen az a söröző, amelynek címerében vörös csillag van, úgy válaszolt: Vegye le! A célkeresztben viszont mindvégig csak a Heineken állt, más gyártók nem. Arról pedig mélyen hallgattak, hogy felbontják-e azt a stratégiai együttműködési megállapodást, amit a kormány 2014-ben kötött a sörgyártóval.

Vagyis a vörös csillaggal kapcsolatos küzdelem csak a nyilvánosságnak szólt.

Lapunknak a Heinekennél azt mondták, hogy a kormány mindeddig semmilyen konzultációt, egyeztetést nem kezdett velük, és csak a sajtóhírekből jutnak némi információhoz. Nem volt konzultáció más gyártókkal sem. A Nestlénél – amely a San Pellegrino ásványvíz, illetve az azon lévő vörös csillag miatt lehet érintett – a Vasárnapi Hírek kérdésére annyi válaszoltak, hogy „a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem szeretnénk a törvénytervezetet és annak lehetséges következményeit kommentálni”. Hozzátették ugyanakkor, hogy a vörös csillag jóval a kommunizmus hatalomra jutása előtt, a 20. század eleje óta megtalálható a San Pellegrino címkéken.

Bár a kormánypártok jelképkérdésnek állították be a törvénytervezetet, az ügy mögött sokan már tavasszal nem ezt (vagy a névhasználati vitát) látták, hanem azt, hogy a kormány végső célja a hazai  piac átrajzolása. Szatmáry Kristóf egyébként később el is oszlatta a találgatásokat, amikor kifejtette: rövidesen érkezhetnek olyan piaci intézkedések, amelyek a multinacionális gyártók pozícióját rontanák a magyar sörfőzdék javára.


Tesztelik a tűréshatárt

„Ezek a kormány hatalma és pénze szempontjából valójában jelentéktelen ügyek, és minden ilyen kezdeményezés csak próbálgatja a társadalom tűrőképességét.

Azaz tesztelik, hogy az emberek meddig tűrnek, egy-egy kérdésben meddig lehet elmenni. Ha kiderül, hogy valamilyen javaslattal átléptek egy határt, akkor könnyű visszavonulni, és helyette előszedni a sorosozást a maga legfelháborítóbb és gyűlöletkeltőbb módján” – fogalmazott Ferge Zsuzsa. Szerinte nagyon sok, kisebb jelentőségű ügynél van ilyen próbálkozás, de ha komoly kérdésről van szó, akkor az ellenállás ellenére végigviszik, amit akarnak.

Például az iskolák „egyháziasításával” (vagyis hogy egyházi fenntartásba kerüljenek bizonyos intézmények) szemben is van ellenállás, de ott „törnek tovább”.

Arra a felvetésre, hogy a nagyobb boltok kötelező vasárnapi zárva tartásából mégis kihátrált a kormány, amikor a Nemzeti Választási Irodánál történt „kopaszbalhé” után népszavazásra engedte a bíróság a boltzár ügyét, a szociológus azzal válaszolt: ezt a kérdést nem hatalmi szempontból tették fel, ráadásul gyűlöletkeltésre sem igazán alkalmas, azaz nincs benne a „profilban”, nem tartozik a mainstream célkitűzésekhez.

Az elsősorban a KDNP által favorizált vasárnapi boltzár esetében amúgy szintén nagyon gyors volt a visszavonulás.

A boltzár eltörléséről szóló törvényt 2016 áprilisában fogadta el a parlament, néhány nappal azután, hogy elindulhatott volna a kérdésben a népszavazási aláírásgyűjtés.

Akkor a fideszes Gulyás Gergely úgy fogalmazott: a társadalom szabadságkorlátozásként élte meg, hogy nem lehet vasárnap vásárolni, és a „társadalmi szolidaritás és polgári Magyarország is vereséget szenvedett ebben a kérdésben”. Bár a visszavonulást ideológiai köntösbe öltöztették, nem sokkal később voltak olyan nyilatkozatok, hogy adott pillanatban mégis visszahozhatják az eredeti tervet. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a Magyar Időknek nem titkolta: vissza kellene állítani, sőt kiterjeszteni a vasárnapi boltzárat, és el kell érni, hogy a szakszervezetek is tűzzék végre a zászlajukra a kérdést.

„Ellentétben az ’50-es évekkel, amikor a hatalom nyomulása azonnali volt és mindent elsöprő, most ez szép fokozatosan történik. Részben észre sem vesszük, részben pedig már nem nagyon vagyunk felkészülve ellenállásra. Például megszüntették egy tollvonással a korábbi társadalombiztosítási rendszert, ami tragikus lépés volt, de szinte senki nem vette észre” – fejtegette Ferge Zsuzsa.


Sok-sok nyitott könyv

Nem követte különösebb visszhang azt sem, amikor tavaly a Belügyminisztérium egyik tervezete az állampolgárok alaposabb, szorosabb megfigyelését akarta elérni. Ez arról szólt, hogy a polgárok személyi adatairól szóló törvény változtatásával központi helyen tárolhassák az egyes szervek által készített kép- és hangfelvételeket. Ennek alapján a rendőrség, a közterület-felügyelet, a személyszállítási szolgáltató, a közút kezelője vagy éppen az útdíjellenőrzésre jogosult szervezetek felvételeit egy, a kormány által rendeletben kijelölendő szervezet ellenőrizte volna. Az elképzelések ellen a Péterfalvi Attila vezette adatvédelmi hatóság is felszólalt, és több problémát is jelzett, például azt, hogy a javaslat szinte automatizálná a hozzáférést az egyes hatóságok által készített felvételekhez, így létrejönne „egy olyan, titkos információgyűjtéshez felhasználható képi megfigyelőrendszer”, amely nagy földrajzi területet fed le. Bár az eredeti elképzelés nem valósult meg, sokat elárul a kormány szándékáról, hogy a javaslatot egy salátatörvény-tervezetben bújtatták el.

Ferge Zsuzsa felhívta a figyelmet arra, hogy napjainkban rengeteg lista készül, amelyek összekapcsolhatóak, így mindent lehet tudni az emberekről. „Tökéletes profiljuk van mindenkiről, és az új technológiák segítségével valójában mindenki élete nyitott könyv, és bármilyen anyag bármikor felhasználható. Telefonbeszélgetéseink, e-mailjeink sem jelentenek titkot.”

Eközben a gyűlöletkeltés a szociológus szerint szokatlanul erőteljes, a kormány mindent bevet annak érdekében, hogy különböző gyűlöletekkel megossza az országot. Erősödik a cigánygyűlölet, a migránsok elleni gyűlölet, az antiszemitizmus, a szegényekkel és a munkanélküliekkel szembeni előítéletek. Ilyen sikeres gyűlöletpolitika kevés volt eddig Magyarországon, miközben az intim szférát szép lassan felszámolja a hatalom.

– Nincs egyértelmű határ a magánélet védelménél, így nehéz a határ átlépését kimutatni és ez ellen lázadni. Ha valamilyen lépések esetleg a középosztálybelieket érintenék, akkor még lenne némi felháborodás. De a társadalom alsó, kétmilliós rétege esetében nem. Ott naponta történik meg minden, ami megtörténhet: gyerekelvétel, kilakoltatás, vagy épp az, hogy különösebb ok nélkül őrizetbe vesznek valakit. Ebből ugyanakkor Ferge Zsuzsa szerint nem következik az, hogy ne lehetne változás, mert a társadalmak kiszámíthatatlanok, ezért „bármikor bármi megtörténhet”.


Rögtönzésből következetes irány

Annak, hogy a társadalomban egy-egy ötletelés után nincs felháborodás, oka az is, hogy sokan nem is tudják, mi történik. A média 90 százalékában nincs hír vagy álhír van, és nincs is kifejezett igény arra, hogy ez változzon – vélekedett Ferge Zsuzsa. (Ahogy arra nemrég az Index is felhívta a figyelmet, a kormányfő rendszeresen kifejti, hogy többségében nemzeti kézben szeretné tudni a médiát, sőt minél nagyobb ez az arány, annál jobb. Ez azért lenne jó a Fidesznek, mert a magyar tulajdonos könnyebben befolyásolható politikailag, mint a külföldi. A hatalom nemcsak az állami médiát ellenőrzi, hanem a hirdetéseken keresztül eltartja a baráti kézben lévő médiát, ami lényegében kormányzati propagandaeszközeként működik.)

A különböző, idővel ejtett vagy az ellenkezések ellenére is végigvitt javaslatokkal kapcsolatban kifejtette: nem lehet általános képet festeni arról, hogy mi az, amitől visszavonul a hatalom és mi az, amitől nem. A legérdekesebb pedig ebben a politikában az, hogy csupa rögtönzésből áll össze egy rendkívül konzisztens (egységes, következetes) irány. Sőt 1990 óta a legkövetkezetesebb politika állt össze így, amelynek a lényege a populizmus, a gyűlölet, a hatalom és a pénz megtartása. Ha ma reggel eszükbe jutna, hogy nincs szükség például műemlékvédelemre, akkor kis túlzással délben már nem is lenne műemlékvédelem. De az, hogy ez mikor, melyik pillanatban, milyen kérdésben valósul meg, teljesen ötletszerű.

„Ilyen konzisztens politika a sztálinizmus óta nem volt. A spanyoloknál vagy az olaszoknál a különböző krízisek idején ugyanilyen rögtönzéseket lehetett látni, de ott nincs egy »vezérfonal a cselekvéshez«. Nálunk van. Ennyiben teljesen bolsevik jellege van a politikának – fogalmazott lapunknak Ferge Zsuzsa.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!