Meghátrált a kormány a diáktüntetések hatására, ám a diákok, a tanárok, de még a rektorok sem elégedettek az eredménnyel és folytatják a tárgyalásokat, tüntetéseket, fórumokat az ellenállás megannyi formáját. Összefoglaljuk, miért.
A tavalyi év végi tiltakozások hatására a korábbi mindössze 10 500 államilag támogatott hallgató mellett bevezetett tandíj helyett mégis 55 ezerre, más számítások szerint 70 ezerre növelnék a 2013-as tanévben az ingyenes felsőoktatási helyek számát. Míg számos, akár eddig lezártnak tekintett kérdésben az oktatási tárca újra nyitottá vált a tárgyalásra, addig hajthatatlan maradt 16 jogász, gazdasági, média és andragógia szak mindenki számára fizetőssé tételében. És ez a diákok számára elfogadhatatlan. A tavalyi felvételi adatok alapján ugyanis erre a 16 szakra jelentkezett a felvételizőknek a fele, azaz minden második diákot diszkriminál a rendszer, ami anyagi javakhoz köti ezeknek a szakmáknak a tanulását
Rövid távon, azaz a felvételi időszakig terjedő szakaszig sincsen megegyezés – tette világossá Nagy Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke. Füzessi Károly, a Hallgatói Hálózat (HaHa) egyik aktivistája szerint pedig a Fidesz cinikus oktatáspolitikája nem szolgál másra, mint önmaga elitjének újratermelésére. A tárca ezzel szemben a munkaerő-piaci folyamatokra hivatkozva kíván támogatni vagy nem támogatni szakmákat, miközben hangsúlyozza, a felsőoktatásnak önfinanszírozóvá kell válnia.
Az érvelés nem csak a diákokat, de az egyetemi oktatókat sem győzte meg. Így a Szegedi Tudomány Egyetem (SZTE) pénteken egész napos megakonferenciát rendezett, ahol önmeghatározásuk szerint a „nemsztrájk” módszerével akarták jelezni, hogy az utcai politizálás mellett egyéb eszközökkel is rendelkeznek. Az oktatással foglalkozó szekcióban délután egymás után rántották le a leplet a Fidesz által kedvelt és előszeretettel terjesztett felsőoktatási mítoszokról. Máthé András, az ELTE Logika Tanszékének vezetője és docense előadásában a Diplomás Pályakövetési Rendszer elnevezésű tudományos kutatás adatai alapján elmondta: nem igazolható az az állítás, hogy a bölcsészek ne találnának munkát, vagy rosszabbak lennének az eredményeik, mint a hiányszakmának tekintett és így támogatott képzések esetében. Azt pedig csak mi tesszük hozzá, hogy senki sem tudja megjósolni, hogy 5 év múlva, mikor ezek a fiatalok végeznek, milyen lesz a munkaerőpiac, milyen típusú munkaerőre lesz szükség. Így a legjobb egyetemekkel rendelkező országokban is inkább arra törekszenek, hogy a tanulási képességeket fejlesszék, hiszen ma már az sem ritka, hogy bölcsészből váljon jó programozó.
Csapó Benő, a SZTE Neveléstudományi Intézetének intézetvezető egyetemi tanára az önfinanszírozó oktatásról elmondta, hogy az OECD felmérése alapján azokban az országokban, ahol a felsőoktatást nagyobb mértékben támogatja az állam, ott a felsőoktatás nemhogy csak önmaga költségét, de hozamot is termel. Ráadásul minél nagyobb a befektetés, annál nagyobb a hozam. Ennek oka, hogy a felsőoktatás, az innováció és a kultúra motorja, ami gazdasági növekedéssel és fizikailag egészségesebb, esélyegyenlőség szempontjából kiegyenlítettebb társadalommal is együtt jár.
Nagyon leegyszerűsítve, nem tudományosan, a hasonlatokat kedvelők számára azt mondhatnánk: jól működő felsőoktatási rendszerekkel bíró országokban egy növekvő sajton kisebb különbségekkel osztozik a társadalom, míg a magyar irány egy apró, töpörödő és óriási különbségekkel elosztott trappistán marakodó nemzet rémképét festi elénk.
Mindeközben pénteken a középiskolás diákok és az egyetemi hallgatók Pécsett és Miskolcon is tüntettek, valamint hétfőn a HaHa tart fórumot az ELTE Bölcsésztudományi Karán, erre várják Orbán Viktort is, félő, megint hiába. Pedig az ördög ügyvédjeként a középiskolásokat arról kérdezgetve, mit akarnak még, hiszen ingyen tanulhatnak, meglepően értelmes válaszokat kaphatunk. Elsősorban a HaHa pontjait: átfogó felsőoktatási reformot, a forráskivonások leállítását, a röghöz kötés eltörlését, az egyetemi autonómia védelmét. Az esélyegyenlőség biztosítását nem csak hangoztatják, de értik is.
A Giró-Szász „tanárúr” állampolgári ismeretek óráján szolidaritást tanuló fiatalok, már csak dafke is biztosítanák a lehetőséget, hogy abból a bizonyos sajtból bárki egyenlő szeletet kaphasson. Valószínűleg egyetemi autonómia kérdésében is minden idők legtájékozottabb gimnazistáival van dolgunk, akik nem fogják hagyni, hogy a kormány által kinevezett kancellárok irányítsák az egyetemet. Nagy Dávid HÖOK-elnöktől megtudtuk, hogy ezen a területen elérték azt, hogy az egyetemi szenátus jogköreit csorbító intézkedéseket az előzetes tervek ellenére januárban ne vezessék be.
A röghöz kötésről pedig a tizenhat-tizenhét éves diákok a budapesti Múzeum kertnél tartott tüntetésnél decemberben pontosan úgy nyilatkoztak nekünk, ahogyan Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa tette a minap: „A kormánynak azt kellene meggyőzően bizonyítania, hogy a törvény nem ütközik az európai joggal, aminek garantálnia kell a munkaerő szabad mozgását.”
A Nemzeti Együttműködés Rendszere azzal a számára eddig ismeretlen helyzettel találkozott, hogy a könnyen megjegyezhető magyarázatokat és a légből kapott, minden demokratikus egyeztetést nélkülöző megoldásokat most már több jelentős társadalmi csoport sem hajlandó elfogadni, vagy abba beletörődni. A középiskolások, az egyetemisták, a szülők, az egyetemi oktatók és vezetők, a kultúra, szociális és egészségügy területén dolgozók először teremtettek olyan egységfrontot, amelyet nehéz lesz, a tandíj, nem tandíj problematikájára leegyszerűsített nyilatkozatokkal lecsillapítani. Az ellenállás folytatódik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!