A cím olvastán az olvasó várhatóan kétkedően kezdi ismerkedését a szöveggel, mondván, ez mégis túlzás. Végtére is 2011-et írunk. Ám lehet, hogy amire a végéhez ér, nem az írásunkat, hanem a történteket fogja túlzásnak tartani, mármint, mondjuk, a hatályos jogrendhez képest.
Ezek után az OAS-ről és embereiről ennyit: 1961 szeptemberétől jutott az algériai gyökerű francia ultranacionalista szervezet arra a következtetésre, hogy mindenáron végezni kell de Gaulle-lal, aki az algériai függetlenségi erőkkel folytatott tárgyalások során arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a gyarmatokról most vissza kell térnünk Európába”. Ami Marton Lajosnak e társasághoz vezető útját illeti, bővelkedik a vargabetűkben, meg a kérdőjelekben is. Az egykori bencés diák – mint megírja – csak azért választotta 1952-ben a katonai pályát, hogy titkos adatokhoz jusson, és ezeket átadja a NATO-nak. Mi több, állítása szerint ezt meg is tette, váratlanul betoppant a budapesti amerikai nagykövetségre, és egy vonakodó USA-konzulnál otthagyta ellopott minősített katonai iratait. És noha a fogadtatása igen hűvös volt, ezt még több látogatás követte ugyanoda, és úgymond csak jó szerencséjének köszönhette, hogy nem buktatták le a követséget figyelők. 1956 októberében állítólag részt vett a szabadságharcosok küzdelmeiben, decemberben megtagadta a tiszti nyilatkozat aláírását, majd Nyugatra menekült és eljutott Franciaországba. Ott kapcsolatba került Pierre Sidos neofasiszta vezetővel, aki mozgalmának jelképéül a korábbi francia SS-hadosztály kelta-keresztes jelvényét választotta. (Sidos szervezete hajtott végre korábban több emberéletet követelő fegyveres támadást a Francia Kommunista Párt székháza ellen.) Martont 1962-ben keresték meg az OAS emberei, hogy „vegyek részt egy nagyon fontos fegyveres akcióban, amely sok mindent meg tudna változtatni”. Igent mondott, és így történt, hogy két másik magyarral és több fegyveres társával 1962. augusztus 22-én golyózáport zúdított a Petit-Clamarton keresztülszáguldó elnöki autókaravánra, amelyben de Gaulle, felesége és kísérete is ott ült. A terroristák elvétették, Marton géppisztolyából például idő előtt kifogyott a lőszer. A merénylők által leadott 150 lövésből összesen hat találta el de Gaulle gépkocsiját, a sofőr bravúrosan kivitte lőtávolból a Citroënt, és de Gaulle, akinek fejét beborították az autó belső burkolatának darabjai, teljes nyugalommal vette tudomásul a történteket. Néhány perc múlva – ezt már nem Marton beszámolóiból tudjuk – a közeli katonai táborban, ahol repülőgép várta, kilépett a kocsiból, megszemlélte azt, lesöpörte kabátjáról az üvegtörmeléket, és megállapította: „Ezek az urak egyáltalán nem tudnak lőni”.
Ezután odafordult vele utazó sógorához: „Nem bocsátom meg ezeknek a csirkefogóknak, hogy tüzet nyitottak egy hölgyre”. (Az epizód szolgált A Sakál napjában Forsyte által leírt hasonló történet alapjául.) Az összeesküvés vezetőjét, Jean-Marie Bastien-Thierry repülőmérnök alezredest halálra ítélték és kivégezték: ő volt az utolsó, akinek halálos ítéletét Franciaországban kivégző osztag hajtotta végre. Marton megszökött, egy évig bujkált, amíg elfogták. Első fokon halálra, másodfokon húszévi börtönre ítélték, 1968-ban kapott amnesztiát. Családot alapított Franciaországban, mint mondja, több foglalkozást is kipróbált, volt még fordító is.
A napokban idehaza a „hatvannégyesekkel” szimbiózisban élő Szent Korona Rádió munkatársának kérdésére, megbánta-e a de Gaulle elleni akciót, az egykori merénylő ezt felelte: „Nem, vagyis igen sajnálom, hogy nem jártunk sikerrel a merénylet során”. Szavaiból kitetszik, hogy még várja Magyarország és Európa „többi megbéklyózott nemzetének felszabadulását”, mivel országhatárokon átívelő harc folyik a globalizmus ellen.
A Jobbik, és elsősorban a párttal szövetséges hatvannégyesek szervezésében ebben a hónapban már több mint egy tucat magyarországi városba és néhány szomszéd ország magyarlakta településeire látogatott el, hogy könyvével házaljon és „az áruló de Gaulle elleni harcával” megismertesse a jelen levő aktivistákat. A találkozókon – mint megtudhattuk – a résztvevő „hatvannégyesek” kifejezésre juttatták, hogy „Magyarországnak, Franciaországnak és Európának szüksége van olyan hősies harcosokra, mint Marton Lajos”.
Az OAS (teljes nevén Organisation de l’armée secrète azaz a Titkos Hadsereg Szervezete) terrorszervezetet 1961 februárjában, Madridban alapította két algériai francia politikus, akik nem tudtak beletörődni Algéria elszakadásába. Az 1954-ben kitört függetlenségi háború ekkor már a végéhez közeledett, Charles de Gaulle elnök, aki korábban kiállt Franciaország oszthatatlansága mellett, ekkorra már beleegyezett abba, hogy népszavazáson döntsenek Algéria sorsáról. Ez nagyban sértette az ott élő mintegy egymillió európai telepes érdekeit, akik eddig az arabokat elnyomva vezető pozíciót töltöttek be. Főként ők, a „feketelábúak” közül kerültek ki az OAS tagjai. 1961 és 1962 között követtek el merényletet az általuk árulónak tartott politikusok és ártatlan civilek ellen. A plasztikbombától kezdve a lövöldözésekig mindent bevetettek, a legóvatosabb becslések szerint is 1700-2200 ember vesztette életét az OAS miatt, de vannak, akik 12 ezerre teszik az áldozatok számát. A francia rendőrség 1965-re teljesen felszámolta a szervezetet, 10 ezer embert tartóztattak le, ebből majdnem 4 ezret el is ítéltek.
(Sz. Á.)
A Sakál napja
Frederick Forsyth ’71-es bestseller regényének történetét 1973-ban dolgozta fel filmjében Fred Zinnemann. A sztori szerint a De Gaulle elnök elleni első sikertelen merénylet után az OAS terrorszervezet úgy dönt, profi bérgyilkost bérel fel a munkára, aki fedőnevéül a Sakált választja.
A francia hatóságok azonban tudomást szereznek a merényletről, nyomozást indítanak, élén a megszállott nyomozóval, Lebellel. Zinnemann filmje 1974-ben tizenkét díjat söpört be az amerikai díjátadókon. A Sakál szerepéért egyébként Michael Caine ácsingózott, ám a rendező fixa ideája az volt, hogy sztár nélküli filmet készítsen. 1997-ben Michael Caton Jones újabb adaptációt készített a regényből, A Sakál címen, ám a film a sztárparádé ellenére (Bruce Willis, Richard Gere, Sidney Poitier) is csúnyán megbukott.
(K. O.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
