Műbalhé: csak nem áll össze a vád 

„Nagy Elszámoltatás” néven hivatalba lépése óta igyekszik a kormány, hogy egyes szocialista politikusokat (többek között személyes adattal való visszaélés, vagy az államadósság növekedése miatt) visszamenőleges hatállyal perbe fogja, és ezáltal elítélésükre jogalapot szerezzen. Bár újabban a miniszterelnök szóvivője szerint visszamenőleges hatályú törvény nem, csupán a zárszámadási, költségvetési és a számviteli törvény alaposabb vizsgálata lesz, mégis érezhető: a sejtelmes őrizetbe vételek kora ezzel még korán sem zárult le. Jó példa erre a Szilvásy György volt titokminiszter ellen folyó eljárás is, aki ellen még 2010-ben emeltek vádat személyes adattal való visszaélés miatt. Hamar rájöttek: a vádak és azok indoklásai több ponton ellentmondásosak és idén júliusban már államellenes bűncselekményért vették őrizetbe. Majd szabadlábra helyezték. Viszont konkrétumokat azóta sem mond senki. Az elszámoltatási bizottság 2089-ig titkosította az ülés jegyzőkönyvét, kiérdemelve ezzel összeállításunkban a nyár műbalhéja címet.

Á.J. 

 

A legnagyobb üzlet: visszavásárolják a a Mol-pakettet

A héten 5-6 ezer forinttal ért kevesebbet egy MOL-részvény annál, amennyit az Orbán-kormány fizetett az orosz Szurgutnyeftyegáznak májusban, amikor visszavásárolta az olajtársaság 21,2 százalékát. Az 1,88 milliárd eurós vételár azt jelenti, hogy darabonként 22 400 forintot adtunk a részvényekért. Az oroszok jól jártak, kerestek félmilliárd eurót. Persze, a privatizáció idején az olajtársaság utolsó 21,2 százaléknyi részért még átlagosan 12 ezer forintot sem kért az állam, vagyis az eladáshoz képest majd’ kétszeres áron vásároltuk meg azt, ami eleve a miénk volt. Más kérdés, hogy máig sem tudni, miért költötte MOL-részvényre a drága IMF-hitelt az Orbán-kabinet. Vajon mit kezdenek a nyugdíjkasszák államosítása nyomán közel 24 százalékosra duzzadt tulajdonrésszel? Ami egyébként a társaság belső szabályzata szerint csupán 10 százalékos szavazati jogot biztosít. Mit keres a magyar állam egy „regionális multi” cégben, amely már régen nem nemzeti társaság (a magyar, a horvát és a szlovák piacot uralja), ráadásul osztalékot se fizet? A tanácstalanságra jellemző: júliusban Varga Mihály államtitkár már úgy nyilatkozott, szükség esetén eladják a MOL-részesedést. A bizonytalanság már a tőzsdepánik előtt lejtőre tolta a MOL árfolyamát.

(F. J.) 

 

A nagy csalódás: az időjárás

„Az idei nyár legrosszabb esetben is olyan meleg lesz, mint amilyen a sokéves átlag” – ígérték április közepén az időjósok. Tévedtek. A május közepi nagy melegeket váltva júniusban kezdett el velünk kekeckedni az időjárás: a forró hétköznapok után beteges precizitással hétvégékre érkezett meg mindig a lehűlés. De júniusban legalább forróság volt. A július októberre emlékeztető, pulcsis hűvössel köszöntött be, majd egy hosszú hétvége kivételével szinte végig kitartott az esős, hideg idő mellett. Belföldi nyaralást jól időzíteni gyakorlatilag lehetetlen volt: a meleg – ha néha előfordult – gatyalohasztó, a hideg fenékbefagyasztó volt. A szélsőséges hőmérsékletekhez komoly anyagi károkat okozó záporok, jégesők és szélviharok is társultak. Július 29-én egy nap alatt 112,6 mm csapadék hullott le, ezzel megdöntve az 1969-ben jegyzett 77,8 mm-es rekordot. Csak júliusban több mint 52 ezer időjárás okozta kárbejelentés érkezett a biztosítókhoz, a kárérték az ötmilliárd forintot súrolta. Az augusztus kicsit még belehúzott, ezen a héten is hozott pár 30 fokos nappalt, és úgy tűnik, az évszak végére lesz igazi nyár.

(K. O.)

 

A nyár embere: az ismeretlen devizahiteles

Ismeretlen ismerősünk a szerencsétlen frankhiteles. Szomszédunk, barátunk, munkatársunk, sőt, a tükörből is ő néz vissza. A háza elől már elvitték a kocsiját, s most majd a lakása következik, ha nem tudja törleszteni az irgalmatlan ütemben növekvő részleteket. Aztán majd mehet Ócsára, vagy valamely más újabb keletű „gettóba”, amit a kormányzat biztosít a bajba jutottak töredékének, esetleg visszabérelheti élete munkáját. Akad azért, aki még bírja. A nyári 270 forintos frankárfolyam ugyan végsőkig próbára tette tűrőképességét, mégis kitart. Ő az, aki miatt veszteséges lett a Sziget, miatta kihalt a Balaton-part, neki aztán hiába hirdet torkos csütörtököt a vendéglős, és nincs az a bolti kedvezmény, ami vásárlásra bírná. A sokat emlegetett belső fogyasztás is miatta pang. Rajta buknak el a nagy ívű gazdaságélénkítési tervek. Mert mit csinál a még fizetőképes frankhiteles, ha az adóváltozások nyomán véletlen növekszik a nettó bére? Hitelt törleszt. Most, miután épp egy évet várt türelmesen a beígért kormányzati mentőcsomagra, csak idegeskedik, tipródik, hogy mit tegyen. Rögzítse az árfolyamot vagy sem? Ha nem, akkor mi lesz ősszel? Ha igen, akkor mi lesz három év múlva? És főleg mi van akkor, ha valami miatt nem is jogosult a védelemre? Jó megoldás nincs, s a feltételeket is bankja válogatja.

(F. J.)

Egy igazi szörnyeteg: Breivik

„A második világháború utáni legnagyobb (náci) szörnyetegnek fognak címkézni” – írta 1500 oldalas naplójában Anders Behring Breivik, aki Oslóban és a fővároshoz közeli Utoya-szigetén összesen 77 embert ölt meg. A kormányzó norvég Munkáspárt ellen követte el az általa „könyörtelen, de szükségesnek” tartott tettét, mert elege volt a bevándorlókkal – különösen a muszlimokkal – szembeni engedékeny politikából. A férfit összesen 40 órán át hallgatták ki, ezalatt megállapították, hogy a merényleteket a korábbi híresztelésekkel ellentétben egyedül hajtotta végre. A mészárlás bizonyos körülményei azonban még mindig nem világosak. Például Breivik legutóbb azt vallotta, hogy tízszer hívta a rendőrséget, hogy megadja magát, de csak kétszer csörgött ki a telefon, és a hatóságokat is sok kritika éri, amiért olyan lassan értek ki a szigetre. A norvég parlamentben tíztagú bizottságot állítottak fel, amelynek nemcsak a mészárlás körüli ellentmondásokat kell tisztáznia, hanem a szélsőjobboldali terrorista támadás politikai következményeiről is jelentést kell adnia egy éven belül.

(Sz. Á.)

 

A nagy vesztes: az idegenforgalom

A Balatonnál ilyen rossz szezon még sosem volt – mondják a helyiek. Volt olyan büfé, amelyik napokig ki sem nyitott. A strandokon az elmúlt két hónap alatt fordult meg összesen annyi vendég, amennyi egy igazi nyáron néhány hét alatt. Budapesten az uniós elnökség az első félévben tavalyhoz képest javuló forgalmi számokat hozott a szálláshelyeken, azonban júliusban és augusztusban megtört az emelkedő trend. Bár pontos adatokkal csak októberben közöl a KSH, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) reprezentatív felmérései csökkenést mutatnak. A vidéki szállodákban már az első félév sem volt rózsás, de az őszies időjárás még inkább elriasztotta a vendégeket. Erdei János, a Magyar Szálloda Szövetség elnöke szerint egy hosszan tartó „indián nyár” még javíthatna az összképen. A belföldi turizmus megtorpanásának okai a rossz időjáráson túl: a lakosság pénzforrásainak szűkülése, a belföldi turizmus motorjának is tekinthető üdülési csekkek vásárlásainak, beváltásainak csökkenése és a Széchenyi Pihenőkártya (SZÉP) vártnál lassúbb éledése.

(K. V.)

Az akciók akciója: bin Laden halott

Majdnem tíz évig vártak rá az amerikaiak, hogy elkaphassák a terroristavezért. Oszama bin Ladent tették felelőssé a tanzániai és kenyai amerikai követségek felrobbantásáért is az 1990-es évek végén, de az első számú közellenséggé csak a majdnem háromezer áldozatot követelő szeptember 11-i merényletek után vált. Bin Laden likvidálása csillagászati összegekbe került az amerikai adófizetőknek: nemcsak a több évig tartó megfigyelést és az akció előkészítését kellett megfizetni, de a Neptunusz lándzsája fedőnevű hadműveletben tönkrement több tízmillió dolláros lopakodó helikopter is Oszama számlájára írható. Ide vehetjük még a 2001 októberében megkezdett afganisztáni háborút is, melynek költségei jelenleg 450 milliárd dollárnál tartanak, de másodpercenként ezer dollárral nőnek. Májusban még úgy tűnt, hogy Oszama elfogásából Barack Obama elnök politikai tőkét tud kovácsolni, és jövőre megnyerheti a választásokat, de a – többek között emiatt is – finanszírozhatatlanná vált költségvetés aláásta az elnök népszerűségét.

(Sz. Á.)

 

Megdöbbentô ruhadarab: a kapucnis melegítőfelső

A nyár leghírhedtebbé vált ruhadarabja kétségkívül a kapucnis melegítőfelső, amelyet a brit fiatalok viseltek, miközben a nagyvárosok bevásárlóutcáit fosztogatták. Egy 13 éves fiú még a bíróságra is tetőtől talpig Adidasban ment el – feltehetően abban, amit lopott. Mert a zavargók nemcsak a randalírozás közben takarták el az arcukat a „csuklyával” (a ruhadarab neve angolul hoodie, ami ráadásul ironikus módon Robin Hoodot idézi), hanem a betörések első számú célpontjai is a melegítőket árusító sportszerboltok voltak. Egy ilyen üzletláncnak több mint 30 boltját fosztották ki, a kár a 10 millió fontot is meghaladja. A kétes dicsőség miatt a nagy márkák reklámszakemberei máris válságstábokat hoztak létre, hogy gengszter-stílussal és börtönviselt rapperekkel hirdetett termékeiknek új profilt találjanak, nehogy a vásárlók a rossz emlékek miatt elpártoljanak tőlük.

(Sz. Á.)

A nyár törvényjavaslata: az új Munka Törvénykönyve

A kormány csak külön-külön tárgyalt a Munka Törvénykönyve tervezetéről az érintettekkel, a munkaadók és a munkavállalók hiába kérték a háromoldalú, érdemi egyeztetést. A tervezet megfogalmazott célja a foglalkoztatás rugalmasabbá tétele, a versenyképesség javítása – a munkaadóknak kedvező pozíciót teremtve. A munkaadók és munkavállalók 150 írásos kifogáscsomagja alapján már kivették a védett kor megszüntetésére, a kismamák védettségének korlátozására és a szabadság csökkentésére vonatkozó passzusokat, további elmozdulásra azonban nincs sok esély. Január 1-jétől egyszerűbb lesz a dolgozók kirúgása, a végkielégítést nem az átlagfizetés, hanem a távolléti díj alapján fizetik. Ha a bíróság a szerint jogellenes a kirúgás, a dolgozót akkor sem kell visszavenni, legfeljebb 18 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítést kap. A magánéletet is szabályoznák: „a munkavállaló a munkaviszonyon kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, jogos gazdasági érdekének, illetve a munkaviszony céljának veszélyeztetésére”. Százezreknek csökken a jövedelme, mert elveszik a műszakpótlékot, a túlóra ellenértékét szabadidő-megváltássá alakítják. Nem lesz része a munkaidőnek a munkaközi szünet, nő a munkavállalók károkozói felelőssége. Kimaradt a munkaadó kötelezettségeinek felsorolásából az egészséges és biztonságos munkahely biztosítása, és egyértelműen kiolvasható a tervezetből a szakszervezetek ellehetetlenítésének szándéka. A nemzetgazdasági tárca előterjesztése már szeptemberben az Országgyűlés előtt lesz.

(K. J. E.)

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!