Ha feszül a lánc - Mostantól kutyát nem lehet láncon tartani? Helytelen értelmezés

„Ez a törvény ott a leggyöngébb, amiben a legerősebb” – így summázza véleményét Imre, dunántúli gazdálkodó, indokolása is van hozzá: „Jó szándékkal született, de a több százezer forintos büntetés réme semmit nem ér, ha nincs olyan, aki betartassa az állattartási szabályokat, és sokan nem is akarják betartani azt.”

Imrének öt kutyája van, terelők és őrzők, főként a birkák miatt. Morzsi, akit olykor Bogárként is füttyentenek, nem éppen vadállat. Mintha egy pumit és pulit kereszteztek volna, olyan az ábrázata, de bármilyen vér csorog is benne, az szemlátomást éppen megfagyni készül.

Téli szél fúj, remeg az eb, mintha ráznák. Nyakán lánc, a láncon karika, a karikában újabb lánc, hosszú. Imre megvakarja az állat buksiját. Szíve szerint hagyná futni Morzsit, de ez most a jószág pihenőideje. Láncon, kutyaházban. Így nem csatangol el, és nem fut a társai közé, akik tán neki is ugranának. A gazda tudja, hogy ha a hatósági ellenőr csak ezt a képet látná, a törvény szerint máris nyálazhatná büntető ceruzáját.

De Imre úgy van ezzel, hogy aki csak a láncot akarja látni, azt úgyis csak a törvény betűje érdekli. Akik pedig megszavazták ezt a törvényt, azok közül kevesen tudhatják, milyen az élet vidéken.

Mennének végig egyszer szép ruhában a faluvégi házak között, ahol egyszerű a szabály a kutyás házaknál: ha nincs kerítés, akkor lánc van.

A törvény világosan fogalmaz: minden állatot megillet a jól és tisztán tartás joga – de ez csak papíron hangzik szépen. Négy éve még úgy szólt a tervezet, hogy kistestű kutyának 10 négyzetméteres kennel vagy 4 méter lánc a megengedett, közepes testűeknél 15 négyzetméter vagy 6 méteres lánc, a nagytestű ebeknek pedig 20 négyzetméter kennel vagy 8 méteres lánc – ha tartósan zárva vagy kötve tartják. Ma már azonban kerítést kell építenie annak, aki nem akarja láncon vagy kennelben elzárva tartani kutyáját. Mert kutya állandóan láncon nem lehet.

Szélmalomharc

„Fölösleges” – ez Som Marianna, az Árva Lelkek Gödöllői Állatvédő Egyesület alelnökének tömör véleménye az állatvédelmi törvényről, ráadásul érvelése is rövid: „Betarthatatlan és ellenőrizhetetlen. Bármerre mozdulunk, bárhová fordulunk, azt látjuk, semmilyen retorzió nem éri a gonosz gazdákat. Még azokat sem, akik fejszével ölnek kutyákat. Az ok pedig egyszerű: senki nem kontrollálja, senki nem ellenőrzi azt, hogyan és milyen körülmények között tartanak kutyákat az emberek. Másrészt, nem csak az a baj, ha állandóan láncon van egy kutya, hanem az is, ha folyamatosan kennelben.”

Mariannáék elkobozott ebeket menekítenek Németországba. Legutóbb rendőrökkel mentek egy olyan házhoz, ahol saját ürülékében tartották az ebet, és egykori gazdái úgy gondolták, azzal fegyelmezik legjobban a láncon tartott házőrzőt, ha levágják a fülét. Az állatvédők azonban hiába kértek végleges állateltiltást az ingatlanra, az illetékes hivatal főtanácsosa ezt nem tudja megadni, mert a kutyát életben találták. A feljelentést – állatkínzásért – mindenesetre beadták Mariannáék, jóllehet tudják, ennek sincs sok értelme, ha a „gazda” nem tudja azt kifizetni, nem százötvenezer forintot, tízet sem; ha pedig a büntetést rá akarnák terhelni fizetésre, ingatlanra, a legtöbbször kiderül, nincs is mire terhelni.

„Magyarországon ez szélmalomharc – mondja Marianna. – És ezért is szerez örömöt a tudat, hogy Németországban legalább jó helyre kerülnek az állatok. Ott ugyanis a legtöbb gazda betartja a törvényt. Chipet tetet az állatba, jelezve, hogy van gazdája; gondoskodik róla, ivartalanítja, hacsak nem tenyésztő; és pórázon sétáltatja, figyel a közösségi élet szabályaira, nehogy másnak kárt okozzon azzal, hogy kutyát tart. Ha pedig megszegik a törvényt, első körben azonnal kiszabnak rá kétezer eurós bírságot. Nálunk meg mi történik? Sokszor még a veszettség elleni védőoltást sem kapják meg az ebek. Ha ugyanis nincs chip az állatban, az állatorvos nem kötelezhető arra, hogy beoltsa.”

Az állatvédők attól félnek, hogy sok gazda csak azért, hogy elkerülje a büntetést, inkább leveszi a láncról az ebet, a rossz tartási körülmények miatt azonban megszökik az állat. S ha valami igazán nagy gondot okozhat és veszélyt jelenthet, az éppen a kóbor kutyák falkája.

Szétkap, odabújik

„Rendben van, leveszem a láncról Roxyt, ha ezt írja elő a törvény. Kerítésem is van – kóstolgatja szavait Sándor a Gödöllői-dombság közepén álló házának ajtajában –, de ha átugrik egy tolvaj a kerítésen, a kutya pedig jókedvében szétkapja, akkor mit szól a rendőrség? És Roxy még a nyugodtabb fajta. Kíváncsi vagyok, mit mondanak majd a törvényhozók, ha egy gyereket kap szét az eb, csak azért, mert le kellett venni a láncról. Nem ilyen egyszerű ez, kérem. Külön kellene választani azokat, aki bár láncon tartják a kutyát, de erre jó okuk van, és futóra téve, hogy legyen mozgásterülete az ebnek; valamint azokat, akik kínzásból, hanyagságból kötik ki az állatot, s hagyják magára a tűző napon vagy a fagyban. Ez utóbbiakat kellene elővenni.”

Pintér István valkói gazda szabadon tartja Bundást házának udvarán. Pedig nem nagy a telek, Bundás viszont annál hatalmasabb, lévén közép-ázsiai juhász, hogy csak könnyedén balettozzon a virágágyások között. István éppen ezért arra kényszerül, hogy villanypásztorral védje növényeit. Mint mondja, Bundásnak nem okoz sérülést, ha nekibillen a vezetéknek, neki viszont nyugalmat jelent, hogy biztonságban tudhatja növényeit is. „Bundás békés jószág – inti magához a kismedvényi állatot, és Bundás bújik hozzá, akár egy gyerek. – Egyszer kötöttem meg, még kölyökkorában, mert felborította édesanyámat, de nem tűrte a láncot. Feszített rajta, majd elpattant, mintha nem is lett volna.”

István azóta szabadon tartja, és már el sem tudja képzelni, hogy Bundás láncok között éljen. Ennek, mondjuk, a postás örül a legkevésbé. Mert ha vannak olyanok, akik nem feltétlen örömmel fogadják az új állattartási törvény hatályba lépését, azok talán a levélhordók és a pénzespostások.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!