A kialakult munkaerőhiány fő oka a demográfiai tényezők mellett az oktatás hiányosságaiban keresendő.Sem a magyar alapfokú oktatás, sem a felnőttképzés, sem a közfoglalkoztatás nem alkalmas arra, hogy a piaci munkavégzésre vagy egy esetleges váltásra felkészítse a hátrányos helyzetből induló gyerekeket, illetve felnőtteket, mert holt tudást ad Molnár György, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint.

Rengeteg szakértő véleményét foglalja össze, amikor arról beszél: olyan kompetenciaalapú képzésre lenne szükség, ahol képességeket és készségeket sajátítanak el – akkor bármilyen konkrét munkát meg lehetne tanítani nekik gyorsan. „Nyilvánvaló, hogy a magyar munkavállaló semmivel nem rosszabb, mint bármely más országé. De tény, hogy a tartósan munkanélkülieket rehabilitálni kell, erre pedig az értelmes munkavégzés lenne a legjobb mód. Erre a közmunka nem alkalmas” – mondja. Úgy gondolja, a közfoglalkoztatás és a tartós nyomor sokakat olyan helyzetbe hoz, hogy pillanatnyilag valóban nem lennének képesek ellátni bizonyos munkaköröket, de ez nem jelenti azt, hogy segítséggel, képzéssel, rehabilitációval ne lehetne szinte bárkit megfelelő munkaerővé tenni. Ezért a jelenlegi közfoglalkoztatási programoknál sokkal értelmesebb lenne, ha az állam átvállalná a beruházóktól a munkaerő kiképzésének költségeit.

Molnár György nem csak kutatóként foglalkozik a kérdéssel, aktivistaként szerepet vállal a Kiút nevű programban, amely többek között mikrohitelezéssel és képzéssel igyekszik visszavezetni a tartósan munkanélkülieket a jövedelmező, termelő munka világába. A kis összegű hiteleket a résztvevők elsősorban mezőgazdasági őstermelői vállalkozások beindítására kapják. A program egy előkészítő képzést is nyújt, amely a gyakorlatban mutatja meg, hogy hogyan kell az adott területen helytállni. „Azt látjuk, hogy amint van egy értelmes munka, azok az emberek, akikről azt tartják, hogy nem alkalmasak semmire, néhány hónap leforgása alatt kiváló termelővé válnak. A végén eljutunk oda, hogy a nyolc általánost végzett ember simán kiszámolja, milyen koncentrációban kell alkalmaznia a különböző permetezőszereket. Míg ha ezt egy szöveges matematikapéldaként kellene megoldania, biztosan komoly gondot jelentene neki.”

A munkába integrált képzés támogatása magától értetődően hangzik, a magyar felnőttképzés mégsem tesz lépéseket ebbe az irányba. A fő gond, hogy a képzések alapvetően a nagy lobbierejű képzők érdekeit szolgálják. Ők jelentős pályázati pénzeket nyernek el az oktatások levezényléséért, de az eredményességüket már senki nem nézi. „Nem annak kellene lennie a mércének, hogy hányan végeztek el egy kurzust. Azt lenne jó nyomon követni, hogy a tanfolyam elvégzése után három hónappal mennyien dolgoznak. Ha senki, akkor azzal a képző intézménnyel egyszerűen nem szabad többet szerződést kötni” – mondja Molnár György.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!