Rendszerpumpálás – ez a szó fedi leginkább a 2017-es költségvetés lényegét. A kevésbé sűrű definíció pedig úgy hangzik, hogy a kabinet – uniós pénzből – rohamtempóban erősíti a lenyúlt ágazatokat, szavazatmaximálási programot indított a nyugdíjasok és a dolgozói szegénységgel küzdők körében, sportbékét kötött a bankszektorral, illetve részben felpörgette a családi adókedvezményeket.

Ha úgy tetszik, a rezsim a saját szükségleteire és a miniszterelnök hobbijaira/ hóbortjaira szabta a költségvetést.

Emlékeztetőül: a kormány épp most motiválja ezerrel az adminisztrációt, melynek tagjai akár a kétéves fizetésüket is megkaphatják pluszban (egy helyettes államtitkári besorolásban lévő kormánytisztviselő esetében ez 18 millió forintot, egy 300 ezer forintos fizetésű fogalmazó esetében pedig mintegy 7,2 millió forintot jelent), ha sikerrel menedzselik az uniós pályázatokat. A sikert pedig az jelenti, ha a kormány a 2020 végéig járó összes támogatást le tudja hívni 2018 első felében. A sietség nem véletlen.

Ugyanis a jövő évi büdzsé csak akkor életképes, ha dől a közösségi pénz. Itt van például a gazdasági növekedés: a kabinet 4,3 százalékkal kalkulál, ami annyit tesz, hogy a most mintegy 35 ezermilliárd forintos GDP körülbelül 1500 milliárd forinttal hízik.

A növekedést többek között az autóipartól, az idegenforgalomtól, illetve az építőipartól várja a kormány. Míg az első ágazat profitja a világpiac változásának (értsd: miképp alakulnak a megrendelések) alakulástól függ, az utóbbi kettővel már más a helyzet.

A mintegy 3 ezermilliárdos forgalmat produkáló idegenforgalmi piac állami segítség nélkül is szépen termel, ám a kormány növekedését nem bízza a véletlenre: a turisztikai részterületet idén még csak 6 milliárd forintból pezsdíti a kabinet, jövőre viszont már 37 milliárd forintból teszi ezt.

Hogy mitől nőtt meg ennyire a turisztika lobbiereje, az egyértelmű: Mészáros Lőrinc épp most vásárolta be magát (a Balatontourst nyelte be) egy tucatnyi kempinget birtokló cégbe, illetve ő birtokolja a Hunguest Hotels üzletláncot is. Magyarán: övé az ország legnagyobb turisztikai cége.

Amit a kabinet idegenforgalomra költ, nos, az csak aprópénz ahhoz képest, amennyit az építőiparba pumpál. Ugyanis itt majdnem 600 milliárd forintról van szó (lásd táblázatunkat) – és ezt a summát fejeli meg a Modern Városok Programra szánt 150 milliárd forint egy része. Az állami bőkezűség oka egyértelmű: az építőipar a klientúra talán legfontosabb helye, itt van jelen többek között Garancsi István, Mészáros Lőrinc vagy épp Szíjj László (utóbbi a Dunaaszfalt tulajdonosa). Csakhogy az építőipar állami megrendelések híján beroskadna – a kormányzat pedig uniós pénzekből finanszírozza ezeket a projekteket.

Hogy világos legyen a képlet: uniós pénzek híján nincs építőipar- és klientúrafinanszírozás, az építőipar nélkül viszont nincs meg a gazdasági növekedés. Azaz a Nemzetgazdasági Minisztérium gyakorlatilag Brüsszelre alapozta a 2018-as büdzsét.

És egyben a Fidesz újraválasztását is.

Politikai közhely, hogy a függőségben élők „kvázi érzéketlenné” válnak a korrupciós ügyekre – amennyiben nekik is jut egy kicsi. A kormány pedig ad. Elsősorban a nyugdíjasoknak, akikre mintegy 242 milliárd forinttal költ többet a kormány. Ők ugyanis a 3 százalékos kötelező emelésen (ez egyenlíti ki az azonos mértékű 2018-as inflációt) kívül úgynevezett nyugdíjprémiumra számíthatnak. A szabályok szerint ez akkor jár, ha a gazdaság növekedése átlépi a 3,5 százalékot (ezért nagyon fontos az említett 4,3 százalékos bővülés) – egy átlagnyugdíjasnak jövőre ez a tétel mintegy évi 18 ezer forintot jelent. Ami persze a maga havi 1500 forintjával nem túl sok, de ha a kormány egy összegben utalja, akkor már alkalmas a hála felkeltésére.


A másik célcsoport a dolgozó szegényeké.

A nettó minimálbér 2018-ban majdnem 92 ezer forintra kúszik, és ezzel párhuzamosan a garantált bérminimum is emelkedik.

Szintén a „szegény dolgozóknak” kedvez, hogy nő a családi adókedvezmény – 15 000 forintról 17 500-ra, ami két gyermek esetében 35 000 forint. Ez a summa még akkor is érvényesíthető, ha a családban egy kereső van, és az is minimálbért visz haza. Az állami cégek azon alkalmazottai, akik e két fizetési kategóriában voltak eddig, automatikusan részesülnek az emelésben, ám a piacon már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A kis- és középvállalkozások azonban gyakorta képtelenek kitermelni a bérjobbításhoz szükséges összeget. Így vagy sunnyognak, és részmunkaidőben jelentik be a dolgozót, vagy hosszabb távon kénytelenek elbocsátani.

És ezt a bajt a társasági nyereségadó csökkentése se orvosolja. E sarc 2018-tól csak 9 százalék lesz, de ez zömmel a multiknak és az oligarchaérdekeltségeknek jelent könnyebbséget, ezek esetében a társasági nyereségadó 19 százalék volt, míg a kicsik – értsd: 500 millió forintnál kisebb éves bevétel – viszont csak 10 százalékot fizettek egy évben. Magyarán: a munkavállalók mintegy 70 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozások „adónyeresége” mindössze 1 százalék lesz.

Mindenesetre a kispénzű polgárok helyzetbe hozása adekvát válasz az MSZP „Fizessenek a gazdagok!” kampányára, ugyanis megfoghatja a „szociális transzferszavazókat” – akik úgy gondolhatják, hogy jobb a biztos kispénz, mint a bizonytalan kimenetelű kormányváltási kísérletből sikere esetén befolyó „nagypénz”.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!