Hoffmann Rózsa napokban tett kijelentéseire Galló Istvánné, a szakszervezet elnöke reagált lapunknak. Időközben az is kiderült, bár az oktatási államtitkár tagadta, hogy ismerné a titkos hatástanulmányt, mégis szerepel rajta az aláírása. Az oktatási bizottsági ülésen azonban mégsem ő maga magyarázkodott, helyettese, Gloviczky Zoltán szerint Hoffmann Rózsa „talán rossz választ adott", amikor tagadta a melléklet létezését. 

„Az érdekképviseletek nem tudják alátámasztani az állításaikat a törvény szövegével, az új jogszabályból ugyanis nem következik sem intézménybezárás, sem pedagóguselbocsátás, így hamis állítással nem tud vitába szállni.” (2011. október 26., kormányszóvivői tájékoztató) 

Tény, hogy az új köznevelési törvény szövege nem tartalmaz olyan konkrét adatokat, amelyekből kiderülne, hány elbocsátásra kell számítani. A sorok között viszont lehet olvasni: ha az intézmények államosítása után lehetővé válik a különböző intézmények kis létszámú felső évfolyamainak összevonása, egyes iskolákra nem lesz majd szükség. Vagyis összevonások, bezárások jönnek, tanári állások szűnnek meg. Azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy a tankötelezettség felső korhatárának 16 évre csökkentésével kevesebb gyerek, az osztálylétszám megemelésével pedig kevesebb osztály lesz, azaz ismét csak nem lesz szükség a pedagógusokra sem. Emellett nő a tanárok kötelező óraszáma, azaz többet kell dolgozniuk. Tehát kevesebben is el tudják látni a feladatokat. 

„Azok az adatok, amelyek az új nemzeti köznevelési törvény »titkos« mellékletében szerepelnek, olyannyira titkosak, hogy ő maga sem tud róla.” (2011. október 27., Megújul a magyar tanügy címmel rendezett sajtótájékoztató) 

Mindez annak tükrében meglepő állítás, hogy a törvénytervezet mellé készített hatásvizsgálatokat kötelező bemutatni. És el kell juttatni őket a szakszervezetekhez is. Ez ugyebár nem történt meg. Elképzelhető, hogy Hoffmann Rózsa nem ismeri azt a hatástanulmányt, amely 633 iskola bezárásával, 8 ezernél is több pedagógus elbocsátásával és milliárdos megtakarításokkal számol, de előbb-utóbb ki kell majd állnia a nyilvánosság elé, és ismertetni a törvény bevezetésének következményeit. 

„Több mint 5 ezer oldalnyi véleményt kapott az államtitkárság, ezek egy részét – többek között a szakszervezetek mintegy húsz javaslatát – beépítették a koncepcióba.” (2011. október 27., Megújul a magyar tanügy címmel rendezett sajtótájékoztató) 

Jól mondta Hoffmann Rózsa: a koncepcióhoz a szakszervezetek írtak véleményt. Először december elején, másodszor februárban. Áprilisban azonban új irányt vett a koncepció, és az addigi tervek átdolgozásra kerültek egy új irányítási és finanszírozási filozófia szerint. Ezt a tervet a szakszervezetek már nem látták, hiába jelezték, hogy szeretnék megismerni. Aztán október elején megjelent maga a kodifikált szöveg. Véleményezésre nagyon rövid idő volt. Valóban voltak olyan kisebb javaslatok, amelyeket az államtitkárság figyelembe vett, de az alapoknál (mint az államosítás, vagy a tankötelezettség kérdése) figyelmen kívül hagyták az érdekképviseletek véleményét. 

„A szakszervezeteknek elégedetteknek kellene lenniük, hiszen a kormány a pedagógus-életpályamodell bevezetésével kiszámíthatóvá teszi a pályát, egyértelművé teszi a pedagógusokkal szemben támasztott elvárásokat, és végre méltó módon rendezi bérüket.” (2011. november 1., az MTI-nek nyilatkozva) 

A pedagógusokkal szemben támasztott elvárások jelenleg zavarosnak tűnnek. Az életpályamodell kötött, többlépcsős szerkezetében nem biztos, hogy szerencsés megoldás a meglehetősen szubjektív szempontok szerinti minősítési rendszer bevezetése. Természetesen fontos, hogy a tanárok kapjanak visszajelzést a munkájukról. De mi alapján?

A szempontok között szerepel az etikus magatartás, a megbízhatóság. Ezek nagyon szubjektív elemek. Ha viszont valaki nem felel meg a „vizsgán”, az elveszítheti az állását. 

„Minden tanár érezhetően többet fog keresni.” (2011. október 26., kormányszóvivői tájékoztató) 

A Pedagógusok Szakszervezete üdvözli a tanári fizetések emelésének tervét. Az államtitkárság jelenlegi kommunikációja azonban félrevezető. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a közalkalmazotti bértábla 2008 óta be van fagyasztva. Ez azt jelenti, a tanárok keresete évek óta nem emelkedett. A pedagógus-életpályamodell természetesen hoz változást. Korábban a kötelező órán felüli pluszmunkáért pénz járt. Most tervezik a fizetések emelését, de nem nagyon beszélnek arról, hogy ehhez a munkaterhek jelentős növekedése párosul. A megemelt pedagógusbérek fogják ellentételezni a pluszmunkákat, tehát nem beszélhetünk valódi keresetnövekedésről. 

„A pedagógusbérek »karbantartásának« garanciája az, hogy azokat a mindenkori minimálbérhez kötik. A kormány annak tudatában mondott igent a koncepció ezen részére is, hogy tudta, elő kell teremteni a százmilliárdos nagyságrendű összeget erre a célra.” (2011. október 27., Megújul a magyar tanügy címmel rendezett sajtótájékoztató) 

Ez ebben a formában igaz lehet. Az viszont már más kérdés, hogy azt a több mint százmilliárdos nagyságrendű összeget az oktatási államtitkárság honnan teremti elő. A PSZ feltételezései szerint az elbocsátott pedagógusok béréből fogja finanszírozni. Ezt azért gondolják, mert az ország gazdasági helyzetét ismerve nem látják máshol ennek a fedezetét. 

„Abból, hogy a szakszervezetek a tervezet visszavonását követelik, arra lehet következtetni, hogy a tiltakozás mögött politikai szándékok húzódnak. Másképp érthetetlen, hogy miért nem támogatják a pedagógusok lényegesen magasabb fizetését.” (2011. november 1., az MTI-nek nyilatkozva) 

A PSZ visszautasítja, hogy politikai indíttatásból nem támogatja a tervezetet. Úgy látják, hogy szakmailag hibás és nem a gyerekek érdekeit szolgálja. A pedagógusok magasabb fizetésemelését természetesen nem utasítják el, de nem ilyen áron. Azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy szakszervezet visszautasítja a pedagógusok keresetemelkedését. 

„Államosításnak nincs közvetlen költségvetési vonzata, a források átcsoportosítására van szükség.” (2011. november 1., az MTI-nek nyilatkozva) 

Ha azonban a kormányhivatalok felállítására szánt összeget inkább az önkormányzatok kezébe adnák, az intézmények, iskolák bezárása helyett lehetne ezeket tovább finanszírozni. Az államosítással az államnak lehetősége nyílik arra, hogy az önkormányzatok helyett döntsön arról, egyes intézmények fennmaradnak-e, vagy bezárják őket. Az eddigi rendszerben erről a helyi önkormányzatok döntöttek, s százszor meggondolták, hogy ilyen lépést tegyenek. A közoktatási intézmények állami fenntartásba vételét a PSZ csak abban az esetben támogatja, ha az intézményben a szakmai színvonal nem megfelelő.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!