Sok minden elhangzott ugyan a Köznevelési Kerekasztalnál, de egyvalami egyértelműen kiderült: a kormány csak olyan részletkérdésekről hajlandó egyezkedni, ami nem érinti az általa felépített rendszer lényegét. Egyelőre olyan elem sincs köztük, ami a gyerekekről szólna.
Az Orbán-kormány stratégiája nyilvánvaló: megosztani a tiltakozó pedagógusokat, leválasztani a kevésbé konfrontatív csoportokat a demonstrálókról, ezzel remélik kifogni a szombati tüntetés vitorlájából a szelet. Ha sikeres lesz a taktika, ha a pedagógusok megelégszenek azzal, hogy az őket érintő kényelmetlenségek mértékét csökkenti a kormány, az a gyerekek elárulását jelentené.
Bevált recept
Az oktatásban egyre masszívabbá váló elégedetlenség kezelésére a kormány stratégiát váltott. A tiltakozások gyengítésére és az indulatok csillapítására bevetette az egyik legtapasztaltabb emberét, a felsőoktatási egyeztetésekben már bizonyított, tárgyalási taktikában figyelemre méltó képességekkel rendelkező Palkovics Lászlót, aki átvette már Czunyiné Bertalan Judit hivatalát is, így most már a felsőoktatás mellett a közoktatásért is felel.
A személy kiválasztása nem véletlen: a kormány az eddigi lépések alapján nagyon hasonlóan próbálja kezelni a közoktatásban jelenleg forrongó indulatokat, mint ahogyan tette a felsőoktatást érintő tiltakozások idején. Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere most is összehívott egy kerekasztalt, amelyhez zömmel a kormánytól függő, illetve a kormánnyal baráti kapcsolatban lévő szervezeteket képviselőit ültette, azt demonstrálva, hogy kész tárgyalni a közoktatás égető kérdéseiről. Éppen ezért érdemes felidézni, mi történt 2013-ban a felsőoktatási kerekasztal tárgyalásokon, mert akkor megtudjuk, most mi következik.
Az Orbán-kormány programjának alapdokumentuma, a Széll Kálmán Terv megmutatta a célt: a gazdaság igényeihez kell alakítani az oktatást, ezért meg kell változtatni az érettségit adó iskolákban és a szakképzésben tanuló diákok arányát, mert „hiányzik az egészséges arány a gimnáziumok, a szakközépiskolák és a szakiskolák között”. Magyarul: csökkenteni kell a diplomások és az érettségizők arányát, a kétkezi munkásokét pedig növelni. A tervben jól kiolvasható volt az is, hogy rengeteg pénzt vonnak ki a felsőoktatásból.
A drasztikus forráskivonás, a tandíj bevezetésének terve és az ágazatot negatívan érintő átalakítások miatt a felsőoktatás minden szereplője az utcára vonult. Oktatók, rektorok, hallgatók. Az Orbán-kormány szembe találkozott az első jelentősebb tiltakozással 2010-es megalakulása óta.
A demonstrálók hat pontot követeltek: a köz- és felsőoktatás átfogó reformját, a keretszámok visszaállítását a 2011-es szintre, a forráskivonás leállítását, a hallgatói szerződés eltörlését, az egyetemi autonómia biztosítását, és azt, hogy a kormány segítse a hátrányos helyzetű családokból érkező diákok bejutását a felsőoktatásba.
A kormány egyből leváltotta az akkori államtitkárt, Hoffmann Rózsát és Klinghammer Istvánt küldte tárgyalni a létrehozott felsőoktatási kerekasztal résztvevőivel.
Az egyeztetésekre nem mindenki kapott meghívót: a kormány sikeresen megosztotta az addig egységben fellépő szereplőket. A kompromisszumpártiak belementek az alkudozásba, a radikálisabbak magukra maradtak.
A 2014-es választások után már Palkoviccsal folytatódtak az egyeztetések, aki, tökéletesen ráérezve a rektorok óvatos attitűdjére és a hallgatói érdekképviseletek erőtlenségére, mint kés a vajban vitte át azokat az intézkedéseket, amelyek felszámolták a felsőoktatás autonómiáját. Nézzük meg, mi történt az eredetileg követelt hat ponttal, mert tanulságos a mai tárgyalásokra nézve. Maradtak a keretszámok, csak most már kapacitásoknak hívják. Maradt a hallgatói szerződés, csak átkeresztelték állami ösztöndíjas szerződésre, igaz csökkentették a röghöz kötés idejét. A forráskivonást leállították, és némi pénzt vissza is csorgattak a rendszerbe, de az ágazat költségvetése még így is jelentősen elmarad a 2010-es állapottól. A kormány viszont kancellárokat ültetett a rektorok fölé, döntően a kormány által kiválasztott tagokkal létrehozott konzisztóriummal megtámogatva. A hátrányos helyzetű diákok nagy része előtt bezárult a felsőoktatás kapuja. Vagyis: teljesült a Széll Kálmán Tervben kijelölt cél. Csökkent a felsőoktatás mérete, amit elsősorban nem a demográfiai apály magyaráz, hanem az a tendencia, hogy csökken az érettségizetteken belül azok aránya, akik felsőoktatásba lépnek. Röviden: időhúzó-megosztó taktikájával három éve a kormány kiütéses győzelmet aratott. Palkovics a köznevelési kerekasztal első ülése után egy újságírókkal folytatott háttérbeszélgetésen fel is idézte, hogy a kerekasztalos módszer milyen jól működött a felsőoktatásban.
Kétszer ugyanabba a folyóba?
A közoktatásban most zajló tiltakozások akkor törtek felszínre, amikor a pedagógusok besokalltak a rájuk nehezedő adminisztrációs terhektől. A miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levele az orbáni oktatáspolitika egészét támadja, az értelmetlen központosítást, a felesleges tanulói terheket, a Nemzeti Pedagógus Kart. Az aláírók a tankönyvválasztás, a tanszabadság és az iskolai autonómia visszaállítását követelik. Ám a kormány a saját terve szerint halad: látszattárgyalást kezdeményezett egy maga által összeállított társasággal. A régi szocialista hagyományoknak megfelelően bizottságokat alakított a miniszter, ahol különféle témákat feldolgozva kellene a közoktatás problémáin heteken át gondolkodni és megoldási javaslatokat elkészíteni. Az alatt a tiltakozók majd megunják és hazamennek – mondta erre anno egy kormányfő. A bizottságokhoz elvileg bárki csatlakozhat, hiszen „mindenkinek a javaslataira nyitottak”. Ez jól bevált technika: mosolyogva invitálni, mindenre bólogatni, semmire sem mondani határozott nemet, de igent sem. A bizottságban megfogalmazott javaslatok nem kötelezik a kormányzatot semmire. Ráadásul az államtitkári nyilatkozatokból világos, hogy a rendszer alappilléreihez nem nyúlnak.
Vagyis marad a KLIK, csak tagoltabb verzióban (nem 198 tankerület lesz, hanem kevesebb, de nagyobb mozgástérrel. Palkovics a szakképzési centrumokat hozta példaként, szerinte az a jó méret az iskolák fenntartására). Az iskolaigazgatók bankkártyát kapnak, hogy egyszerűbb legyen a mindennapos apróságok beszerzése, érezhetően csökkenteni fogják a pedagógusok adminisztrációs terheit és felülvizsgálják az előmeneteli rendszert. A tanulói terhek csökkenése „diszkusszió tárgyát” képzi majd, bár Palkovics többször hangsúlyozta, a sok lexikális tartalmat nem a kormány, hanem a pedagógusok szuszakolták a Nemzeti Alaptantervbe.
A felsorolt elemek közül egyik sem függ össze azzal a problémahalmazzal, ami miatt a magyar diákok tanulmányi teljesítménye egyre rosszabb a nemzetközi felmérések szerint. Hogyan fognak a nem agyonstresszelt gyerekek korszerű tudást, örömmel tanulni jól megfizetett, szakmailag felkészült pedagógusoktól? Na, ez a kérdés még csak napirendre sem került.
A Köznevelési Kerekasztal résztvevői
Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke
Senki sem számított arra, hogy éppen a PDSZ legitimálja a kerekasztalt. „Magára valamit is adó szervezet nem vesz részt ebben a cinikus színjátékban. Bojkottra szólítunk fel minden felelős szervezetet, hogy tartsa távol magát a csonka és illegitim kerekasztaltól” – mondta Mendrey László, a PDSZ elnöke Miskolcon, a Herman Ottó Gimnázium nyílt levele nyomán szervezett demonstráción, február 3-án. Talán azért is fogalmazott ilyen keményen, mert felröppent a hír, hogy a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) fontolgatja a részvételét az egyeztetésen. Végül fordítva történtek a dolgok: a radikálisabb PDSZ ott volt, a PSZ távol maradt. Nem ül vissza.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a miniszterelnök régi, kedvenc tanácsadója. Komoly beleszólása van a közoktatást és a felsőoktatást érintő döntésekbe. Orbán Viktorral közösen sütötték ki, hogy a tankötelezettség korhatára ne 18, hanem 16 év legyen – a kétkezi munka becsületének helyreállítása címén. Parragh nézetei köszönnek vissza a szakiskolák oktatási tartalmának átalakításából is. Az iparkamara elnökének elképzelései nagyon rövid távú vállalkozói érdekeket szolgálnak ki: olcsó, betanított munkások nagy mennyiségben a pénzszűkében szenvedő magyar kis- és középvállalkozásoknál. Neki köszönhetjük azt is, hogy a szakiskolákban a diákok nem tanulnak közismereti tárgyakat.
A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) és elnöke
Teljesen mindegy, ki a szervezet elnöke. Most éppen Hanesz József. A KLIK alig tíz hónapos működése után már miniszteri biztost kapott. Rosszul megtervezett költségvetéssel a tanév közepén vett át több ezer iskolát és 120 ezer pedagógust. Az eredmény: káosz. Leváltották a KLIK első vezetőjét, Marekné Pintér Arankát, most Hanesz József elnök széke inog. Miközben a KLIK működésképtelen és alulfinanszírozott. Az iskolafenntartó- szörnyeteg felállítása Orbán Viktor döntése volt, annak ellenére, hogy minden szakértő előre figyelmeztetett a kudarcra. A felelősséget a miniszterelnök mindig áthárította valamelyik súlytalan beosztottra. A KLIK eddig maga alá temetett már két államtitkárt is. A törvény szerint a KLIK elnöke egyetlen döntést sem hozhat meg a minisztert hozzájárulása nélkül. Egymillió gyerekkel kísérletezgetnek.
Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke
A sikeres győri Révai Miklós Gimnázium vezetője. Sokak szerint érthetetlen, miért vállalta el egy olyan „érdekvédő” szervezet vezetését, amelyet a kormány azzal a céllal hozott létre, hogy a valódi szakszervezetek helyett ezzel a korporatív testülettel kelljen egyeztetnie. A Pedagógus Karnak minden pedagógus a tagja lett – akár akarta, akár nem.
Országos Köznevelési Tanács
Valamikor fontos testület volt. Működését törvény írta elő, egyetértési joga volt a közoktatást érintő alapvető döntésekben, folyamatosan közleményeket adott ki állásfoglalásairól. Legutolsó hírértékű eseménye az volt, amikor a Hoffmann Rózsa közoktatási koncepciója ellen tiltakozva lemondott a tanács tekintélyes elnöke, Lóránd Ferenc.
Janzsó Ádám, a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnöke
A 2012-ben alakult szervezet kevésbé aktív a közoktatás ügyeiben. A tanácskozás után kiadott állásfoglalásuk pedig csupán ennyi derül ki: „Priorizált témaként tekintünk a Diákparlament működésének és becsatornázottságának fejlesztésére.”
Madarász Péter, a tiltakozásokat kiváltó miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatója
Véletlenül sodródott a kerekasztal mellé, hiszen a pedagógusok nyílt levelének megfogalmazója az intézmény egyik tanára, Pilz Olivér volt. Madarásztól, aki optimistán beszélt a kerekasztal után a megegyezés lehetőségéről, a miskolci tanárok gyakorlatilag elhatárolódtak. Szerintük az igazgató nem a tiltakozók álláspontját, legfeljebb a saját véleményét hangoztatta.
Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet
Nem tudni, miért éppen ez a szervezet az érdekes a világnézetileg semleges, állami közoktatás szempontjából. Az Orbán-kormány viszont még a legínségesebb időkben is bőkezűen támogatta a katolikus iskolákat. Tavaly például kétmilliárd forintnyi uniós forrást nyitott meg elsősorban a katolikus iskolafenntartók számára.
Magyar Művészeti Akadémia
Senki sem hinné, hogy a Fekete György által vezetett, közpénzen kistafírozott, többségében jobboldali művészeknek létrehozott szervezet tesz majd kritikai megjegyzéseket a közoktatás működésképtelen rendszerével kapcsolatban. Még nem derült ki, mit keres a meghívottak között.
Liptai Kálmán, az Eszterházy Károly Főiskola rektora
Elméletileg nem lehet kifogásolni, hogy egy pedagógusképző felsőoktatási intézmény képviselője ott legyen a tanácskozáson. Az egri intézmény módszertanilag fejlett pedagógusképző központ, mégis okkal merül fel a kérdés, hogy miért éppen rájuk esett Balog Zoltán miniszter választása. A hamarosan alkalmazott tudományok egyetemévé fejlődő intézmény ugyanakkor sokat köszönhet a kormánynak.
Nagycsaládosok Egyesülete
A kormány figyelmével kitüntetett egyesület meghívását az új köznevelési államtitkár szerint az indokolta, hogy a sok gyerek miatt ezek a családok hosszan kapcsolatban állnak a közoktatási rendszerrel, így a tapasztalatuk is nagyobb.
Dr. Csépe Valéria, MTA Közoktatási Elnöki Bizottság
Egyéves munka után, 2008-ban jelent meg a Zöld Könyv a magyar közoktatás megújításáért elnevezésű javaslatcsomag, amelyet a tudományosan megalapozott szakpolitikai párbeszéd érdekében dolgoztak ki oktatással foglalkozó neves szakemberek, köztük Csépe Valéria pszichológus, akadémikus. A Zöld Könyv pontosan az ellenkezőjét javasolja annak, amit az Orbán-kormány az oktatásban megvalósít. Nem véletlen, hogy a könyv szerzői közül senkinek a véleményére nem kíváncsi a kormány. Csépe Valéria a kivétel.
ÓMD
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
