Hogyan tudnak eligazodni a betegek a mutyik és kiskapuk világában, a diszkrimináció mikor nem akkora probléma, mint azt sokan hiszik, és hány orvosnak mindennapos rutin a hálapénz? A többi között ezekben a kérdésekben segít eligazodni Kovácsy Zsombor orvos, jogász, egészségügyi szakmenedzser most megjelent kötete.

  -
  -
- – Kép 1/2

Ha valakitől azért akarnak pénzt kérni egy intézményben, mert annak ellenére látják el, hogy nem oda tartozik, ragaszkodni kell ahhoz, hogy mutassák meg ennek a jogszabályi alapját, ugyanis ilyen nincsen. Sőt ha valakinek más a bejelentett és az ideiglenes lakcíme, ráadásul ezek egyike sem az általa választott háziorvos körzetébe tartozik, akár három helyre is beutalható területi alapon – derül ki Kovácsy Zsombor orvos, jogász, egészségügyi szakmenedzser könyvéből. A szakember a hazai ellátórendszer útvesztőiről, a hátrányos megkülönböztetésekről, a panaszkezelésről és kártérítési perekről írt könyvet Beutaló címmel.

Előnyös diszkrimináció

Ritkábban, mint máshol, de esetenként az egészségügyben is előfordulhat diszkrimináció. Ko vácsy Zsombor kifejti: gyakran felmerülő gondolat egy beteg esetében, hogy vajon a másik pácienssel azért tűnnek figyelmesebbnek az ellátók, mert fizet az orvosnak, nővérnek. Ez azonban nem csak ettől függhet. „Az emberek megkülönböztetése nemhogy velejárója az egészségügynek, de fontos erénye a jó orvosnak, amikor eldönti, hogy kivel milyen hangot kell megütni, mennyire részletes tájékoztatást kell adni annak érdekében, hogy a lehető legjobban sikerüljön a kezelésben együttműködésre bírni az illetőt… a tapasztalatok, az előítéletek alapján próbál lavírozni az orvos, a nővér” – írja Kovácsy Zsombor.

Kiskapuk és hálapénz

A kötetben számtalan példa van az egészségügyben tapasztalható mutyikra. Arra, hogy a betegek milyen módon próbálják megtalálni a kiskapukat és hamarabb ellátáshoz jutni – például ismerősök segítségével vagy pénzzel. De arra is kitér, hogy a magánrendelőben is dolgozó orvosok miképpen használják ki az állami intézmények nyújtotta lehetőségeket, és operálnak vagy végeznek vizsgálatokat a fizetős betegeiknek a társadalombiztosítás számlájára.

Kovácsy Zsombor egyik fontos állítása, hogy ugyan valóban hosszúak a várólisták, kevés az orvos és a nővér és sokan halnak meg kórházi fertőzések miatt, de ez nem csak magyar sajátosság. Sőt ezek az egész világon problémát okoznak. A leküzdésükhöz pedig nem csak az egészségügyön, az emberek mentalitásán is változtatni kell. Ezt hajlamosak a betegek figyelmen kívül hagyni.

A hálapénz ügye is előkerül. A szakember szerint ez valójában arra jó, hogy az ország mindenkori vezetői úgy gondolják: az orvosok úgyis jól keresnek, ott van nekik a paraszolvencia. Valójában azonban csak egy részüknek jut belőle, másrészt a jelenség súlyos károkat okoz nemcsak az orvosok körében, hanem az egész társadalomban. Azonban arra is kitér, hogy a hálapénz milyen összefüggésben állhat például súlyos bírósági ügyekkel. Felidézi például annak a veszprémi onkológus orvosnak az esetét, aki daganatos betegektől kért pénzt, és végül nem kapott letöltendő szabadságvesztés büntetést, amit óriási felháborodás övezett.

„Tény, hogy különösen undorító az utolsó szalmaszálba kapaszkodó halálos betegektől pénzt bezsebelni, de ne felejtsük el, az, hogy Magyarországon valaki pénzt kér vagy vár el a betegeitől, mindennapos dolog” – szögezi le Kovácsy. Szerinte legalább kétezer olyan orvos dolgozhat a magyar egészségügyben, akik rendszeresen kérik, kikényszerítik az anyagiakat már előre, az ellátás feltételeként.

Egy éve lejárt beutaló

A felsoroltak mellett már az alapoknál is gond van, ugyanis a megfelelő ellátásszervezés hiánya is rákfenéje az egészségügynek. A szakember szerint gyakran nem jutnak el egyik orvostól a másikig a betegek, csak mikor már komoly baj van. Nincs senki, aki figyelemmel követné sorsukat. Nemrégiben épp egy fővárosi szakrendelőben zajlott a következő párbeszéd:

– Jó napot! A szakrendelésre jöttem, csak időpontot szeretnék kérni. 

– Jó napot! Rendben, azt fent tudja intézni, de előbb kérem a beutalóját. De hisz ez már egyéves! 

– Igen, kicsit megcsúsztam vele. Van ez így. 

Hát igen, „van ez így”. Kérdés, hogy akkor vajon mennyire komoly a beteg panasza, és ha az, mennyit romlott ennyi idő alatt. Arról nem is szólva, hogy az egészségpénztár megbüntetheti az intézményt, ha ilyen régi beutalóval fogad beteget. Kockázatot vállal tehát egyrészt a beteg, aki egy évig nem foglalkozik az állapotával, másrészt az intézmény, amely próbál neki segíteni. Már ameddig tud.

 

FOTÓ: ROSTA TIBOR, MTI

 

Dőlnek a dominók?

Izgalmas lehetőségek nyílnak meg a magyar kórházak előtt azután, hogy kiderült: azonnal magasabb bér és új eszközök érkeznek, ha egyszer csak felmond egy ismert vezető és beszámol a kialakult helyzetről a nyilvánosságnak. Legalábbis erre utalnak azok a drasztikus változások, amelyek Zacher Gábornak, a Honvédkórház sürgősségi osztálya volt vezetőjének felmondását követték. Zacher a többi között azt kifogásolta, hogy az a fajta személyügyi és tárgyi krízis, ami az évek során kialakult a kórházban, már a munkavégzést veszélyeztette. „Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, teljesen amortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni” – idézte a hvg.hu a felmondott osztályvezetőt.

Komoly eredmény, hogy kiderült az igazság, bár a helyzetre vetnek némi árnyékot a korábbi események. Például az, hogy amikor néhány hónapja a Honvédkórházban – állítólag a nem megfelelő ellátás, illetve annak késlekedése miatt – több beteg is meghalt, az osztályvezető kizárólag azt hangoztatta, hogy nem történt szakmai hiba, az ő és kollégái szakmai lelkiismerete tiszta. Akkor szó sem volt súlyos emberhiányról, se eszközbeli problémákról, csak arról, hogy túl sok a beteg.

Zacher felmondása előtt a kórház 112 orvosa mondta fel az önkéntes túlmunkáról szóló szerződéseit, mert az intézmény menedzsmentje júniusban megvonta az ezért adható pénzeket. Erről elsőként a Népszava számolt be, a hírt pedig cáfolni igyekezett a kórház. Persze később kiderült, hogy mégiscsak komoly gondok vannak. Most úgy tűnik, ez a helyzet is változik, ugyanis állítólag mégis megkapják a pénzüket az orvosok, legalábbis Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének (ReSzaSz) elnöke szerint.

Sőt, eszközöket is juttatnak az intézménybe, valamint a menedzsment azt ígérte, hogy felgyorsítja azokat a közbeszerzéseket, amelyekkel jelentősen javítható a betegellátás. Az intézmény vezetése állítólag ígéretet tett arra, hogy szeptember elsejétől a vezető sürgősségi szakorvosoknak az eddigi 5000 forintos óradíját 13 ezerre, a szakorvosok 4000 forintos óradíját 10 ezerre növelik, bár erről még nincs hivatalos tájékoztatás. Mindenesetre a helyzet kiváló példája annak, milyen változások történhetnek, ha nemcsak névtelenségbe burkolózó orvosok, hanem arcukat is vállaló vezetők borítják a bilit. Kérdés, ki lesz a következő.

Címkék: egészségügy

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!