Választójogi szempontból sokkal egyszerűbb az ellenzéki összefogás 2014-re, mint amilyennek elsőre tűnik – derült ki a héten napvilágot látott szakértői javaslatokból. A gát egyelőre nem is ez, hanem az LMP.

 
Fotó: Ujvári Sándor, MTI

Megtorpanni látszik a demokratikus ellenzéki erők összefogása, miután az LMP kongresszusa úgy döntött: nem kíván részt venni a Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) munkájában. Ha nem lesz széles körű összefogás, a DEKA-t kezdeményező Szolidaritás mozgalom akár maga is kész önálló erőként megmutatkozni, és egy újonnan megalapítandó párt mögé felsorakozni – jelentette ki erre Kónya Péter, a szervezet társelnöke. Bár a mozgalom létrehozásában szakszervezetek és civilek is közreműködtek, mára az egyértelműen a magánemberek közösségévé vált: a csatlakozók száma átlépte a tízezret, de ennél jóval magasabb a szimpatizánsok aránya, és már több mint 200 városban vannak szervezői a Szolidaritásnak.

Közben egyre több szakértői javaslat érkezik az elsőre bonyolultnak tűnő választási összefogás elősegítésére.

A valasztasirendszer.hu-n László Róbert, a Political Capital elemzője azt tanácsolta a demokratikus erőknek: ne állítsanak közös országos listát, mert bár a választójogi törvényből ez következne, nem lesz rá szükség. Ugyanis könnyítettek a jelöltállítás feltételein: korábban minden hatvanegyedik választókorútól kellett megszerezni az ajánlószelvényt, mostantól elegendő lesz minden hetvenötödiktől, az országos lista állításához pedig az eddigi 36 750 kopogtatócédulával szemben 27 ezer is elegendő. „A Fidesz minden bizonnyal arra bazíroz, hogy a könnyített feltételeket önállóan igyekeznek majd teljesíteni a megosztott ellenzéki erők. Kétségtelen: a Fidesz jelöltjei minél több ellenféllel néznek szembe az egyéni kerületekben, annál nagyobb eséllyel nyerhetnek” – írja az elemző, aki szerint viszont más logika működik a pártlisták tekintetében: ha csak egy közös balközép lista van, az választói tömegeket tarthat otthon, ugyanis egy LMP-s biztosan nem fog Gyurcsány Ferenc vagy Szekeres Imre nevével fémjelzett listára szavazni. A dilemma tehát: hogy lehet megoldani, hogy egyéniben a Fidesz és a Jobbik jelöltje mellett csak egyetlen balközép aspiráns álljon, de országos listája több pártnak is lehessen? A válasz: szoros együttműködéssel, de közös jelöltek és listák nélkül. László Róbert szerint három-négy politikai erő feloszthatja egymás között a 106 egyéni választókerületet úgy, hogy minden egyes körzetben csak egyikük gyűjt szelvényeket. Arra kell csak figyel­niük, hogy 27 jelöltje minden pártnak legyen, és hogy azok lefedjenek Budapest mellett legalább 9 megyét. Ha sikerül, mindegyik országos lista felkerül minden választókerület szavazólapjára. Egyé­niben viszont nem harcolnak egymás ellen, hiszen ha minden jól megy, mindenhol csak egyiküknek lesz jelöltje. Ez azonban szintén hatalmas belátást és lemondást feltételez a pártoktól. További hátulütő, hogy a pártok jóval kevesebb töredékszavazatra számíthatnak, ha nincs mindenhol egyéni jelöltjük. Ezt a hatást némileg ellensúlyozza, hogy azokban a kerületekben, ahol csak nekik van jelöltjük, azokat a töredékeket is begyűjthetik, amelyek nagyobb kínálat esetén más pártoknak jutnának.

Az előbbi problémára megoldást adhat Tóth Zoltán választási szakértő javaslata: a demokratikus erők tartsanak előválasztást, amellyel megmérhető a valódi társadalmi súlyuk; így könnyebb megegyezni a jelöltállításról. A 6 hónapos előkészítést és 6 hónapos lebonyolítást igénylő előválasztáshoz nincs szükség állami részvételre vagy engedélyre, és 2013-ban meg kellene tartani a 106 egyéni választókerületben. Minden párt több saját jelöltet indítana egy-egy körzetben, és külön-külön országos listát állítana. A szavazók nem X-szel, hanem sorszámmal szavaznának: az lesz az egyéni jelölt, akit a legtöbben jelölnek első helyen. Ugyanez történne az országos listával is, vagyis nem a pártok döntenének a „biankó” helyek kiosztásáról, hanem a választók. A visszaéléseket az elektronikus szavazás – amelyre minden lehetőség adott – gyakorlatilag kizárná. Mindez azonban szintén rendkívül nagy belátást és anyagi áldozatot is követelne a pártoktól.

Van racionalitása László Róbert és Tóth Zoltán javaslatának is – nyilatkozta lapunknak Szigetvári Viktor politikai tanácsadó.

Szerinte ugyanakkor az előválasztás nem alkalmas politikai eszköz arra, hogy a civilek és a pártok együttműködésének alapproblémáját megoldja: a politikai összehangolást még az előválasztás előtt el kell végezni. Az egyeztetett jelöltek és külön listák állításáról szóló forgatókönyv politikailag idegenebb, de lehetséges megoldást tartalmaz: azt, hogy egy párt elfogadja, hogy bizonyos helyeken egyáltalán ne legyen saját jelöltje – mondta Szigetvári, hangsúlyozva: amíg nincs választási eljárási törvény, addig nincs jó megoldás sem. Az LMP kongresszusi döntését úgy kommentálta: bár a párt nem tudta egyértelműen megoldani a politikai dilemmáját, még nem lehetetlenítette el a demokratikus ellenzéki erők választási együttműködését, a bekövetkezett személyi változás (Schiffer András frakcióvezetőt Jávor Benedek váltotta – a szerk.) pedig szintén inkább a későbbi könnyebb együttműködést segíti.

A Medián felmérései szerint egyébként a szavazópolgárok másodlagos preferenciái és ellenszenvei alapján nincs túl nagy távolság az ellenzéki pártok között. Persze az MSZP és a DK szavazótáborai elsősorban egymáshoz állnak közel, de mindkettőnek viszonylag elfogadható az LMP is – mondta lapunknak Hann Endre ügyvezető igazgató. Ennél talán meglepőbb, hogy a Lehet Más a Politika szavazói is sokkal kevésbé utasítják el ezt a két baloldali pártot, mint pártjuk mértékadó vezetői. Az LMP egyébként a Jobbik támogatói számára is viszonylag kevéssé ellenszenves, itt azonban nem beszélhetünk kölcsönösségről. A Jobbik egyértelműen a Fidesz szavazóinak a leginkább elfogadható.

 

Terjedelmes választ intézett Gyurcsány Ferenchez az LMP frakcióvezetője. A DK elnöke azt kérte Jávor Benedektől: ha a 2010 előtt folytatott politikájuk néhány eleme az oka annak, hogy Jávor elutasítja a demokratikus ellenzéki pártok együttműködését, akkor ezt beszéljék meg. Gyurcsány részletezte, hogy nem miatta nem változott meg a pártfinanszírozás rendszere, és visszautasította a 2006-os őszi események miatt őt ért vádakat is. Válaszában Jávor megismétli: a volt miniszterelnöknek is része van a harmadik köztársaság bukásában, ezért akinek a demokrácia erkölcsi alapjainak a helyreállítása is a céljai között szerepel, azt nem segíti a vele való együttműködést, hacsak a volt kormányfő nem néz nyilvánosan szembe a felelősséggel. Ennek részeként említi szocialista politikusok korrupciós ügyeit, hogy a 2006-os őszödi beszéd legsúlyosabb állítása („végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”) Gyurcsány és a neki bizalmat szavazó MSZP és SZDSZ szerint elfogadható volt és hogy egyes szocialista politikusok különbségtétel nélkül ítélték el az „utcai politizálást”, azaz a gyülekezési jog gyakorlását. A demokratikus normák megsértése mellett Jávor azt is felrója, hogy miközben három ciklusban is a szocialisták kormányoztak, nem teljesült az igazságos, méltányos társadalom ígérete.

Címkék: kormány, Fidesz, Jobbik

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!