A független bíráskodás utolsó bástyáit döntheti le a Fidesz kétharmados pörölye. A közigazgatási ügyek felsőbírósága ugyan nem ördögtől való intézmény, sőt eredetét tekintve kifejezetten polgárbarát, a kormány szándéka – ismerve a joghoz és az ítéletekhez fűződő viszonyát – mégis aggályos.
A független bíráskodás utolsó bástyáit döntheti le a Fidesz kétharmados pörölye. A közigazgatási ügyek felsőbírósága ugyan nem ördögtől való intézmény, sőt eredetét tekintve kifejezetten polgárbarát, a kormány szándéka – ismerve a joghoz és az ítéletekhez fűződő viszonyát – mégis aggályos.
Azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket Trócsányi László, az igazság- ügyi tárca vezetője e heti parlamenti bizottsági meghallgatásán, hogy a bírói függetlenség a „demokrácia állócsillaga”. Ez azonban nem megnyugtató, hiszen a Fidesz-kormány az elmúlt nyolc évben számos alkalommal, s egyre bátrabban bírálta a bíróságok döntéseit. Legutóbb épp a kormányfő kelt ki a Kúria ellen az érvénytelennek nyilvánított levélszavazatok, és ezzel az elbukott 134. mandátum miatt.
Korábban a bíróságok megregulázásáról szólt a kinevezési gyakorlat megváltozása, amiben Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke került az elmúlt hónapokban egyre kínosabb, belső kritikákat is eredményező helyzetbe. A héten a hivatalát felügyelő Országos Bírói Tanács (OBT) lengette be a felmentését, miután az új OBT-tagok szembefordultak Handó különös pályázati döntéseivel.
Tüske a köröm alatt
A bíróságok függetlensége tüske a köröm alatt a kormány számára. Különösen médiahatósági és választási ügyekben nem szeretnek veszíteni, de a közadatok nyilvánosságáról szóló vitákból jöttek ki a legrosszabbul. Az MNB-alapítványok és a tao-pénzek közpénz jellege, a Civil Összefogás Fórum MVM-támogatásának kiperelése gyomorrúgásként érte a kabinetet. Ezek az ügyek mind a közigazgatási felsőbírósághoz tartozhatnak majd, melyet a visszatérő kétharmad birtokában ismét elővesz és megvalósít a Fidesz.
Bencze Mátyás jogszociológus egyetemi tanár, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet tudományos munkatársa lapunknak elmondta: van példa arra jogállamokban, hogy történeti okból két szálon fut a bíráskodás. Az általános hatáskörű bíróságok tárgyalják a büntető- és polgári ügyeket, és külön működik a közigazgatási bíróság, például Franciaországban. Ezeknél a közigazgatási szervek döntéseinek felülvizsgálata áll a fókuszban, egyebek között adó- és építési, önkormányzati hatósági témákkal. A kulcskérdés: kikkel töltik föl a közigazgatási felsőbíróság személyi állományát.
Kormányzati irányvonal
„A hagyományos bíróságokon megkérdőjelezhetetlen a bírói függetlenség kérdése, természetes, akár a levegő. A probléma az lehet, ha a közigazgatási bíróságok állományát másfajta rendszerből töltik fel, például közigazgatási tisztviselőkből, ahol a hierarchia, a főnöki utasítás súlya nagy, és a függetlenség eszménye nincs meg” – mondja Bencze Mátyás. A jogszociológus szerint megvan a kockázata és a lehetősége annak, hogy a jelenlegi bíróságokon kívülről érkeznek az új bírák. A kinevezéshez szükséges rendszert ugyanis úgy alakította át a kormány, hogy ilyen esetben több pontot kapnak azok, akiknek közigazgatási gyakorlatuk van. Nem látni ugyanakkor, milyen mértékben tudják közigazgatási tisztviselőkkel feltölteni a különbíróságot, hiszen a rendszeren belül jelenleg is dolgoznak közigazgatási bírák. Nehéz lenne megindokolni, ha kihagynák őket vagy a Kúria közigazgatási kollégiumának bíráit a rendszerből. Bencze Mátyás szerint: ha átveszik őket, azzal a bírói függetlenség alapelvét importálják, és ekkor bízhatunk a kormánytól független döntésekben.
Pinochet is megcsinálta
„Attól nem félnék, hogy az új közigazgatási bírákat telefonon utasítják, ezzel amúgy is könnyű lebukni, attól inkább, hogy az ilyen bírák sokkal érzékenyebbek lehetnek a közhangulatra vagy a kormány aktuális irányvonalára. A közhangulatot könnyen lehet befolyásolni, ezt láttuk a migránskérdésben, ahol új nyelvet erőltettek a társadalomra. Jó példa Pinochet 1973- as hatalomra kerülése, amikor az épülő chilei autoriter rendszerben a diktátor alig nyúlt hozzá a bíróságokhoz. A bírák nem kérdőjelezték meg a tekintélyt, utasítás nélkül is tudták, miként kell a rendszer érdekében dönteniük” – hoz példát az egyetemi tanár.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
