Hogy ki miért nem áll párjával az oltár és a házasságkötő elé? Van, aki fél, túl sok rossz példát látott, van, akinél ez anyagi akadályt jelent – a legtöbben pedig a házasságot csupán egy papírnak tekintik. És nagyon szomorúnak azt, hogy ezzel kéne igazolni összetartozásukat.
András és Tekla 11 éve élnek együtt, három gyereküket nevelik a közös otthonukban, a házasság sosem volt központi kérdés a családban. „Én már voltam házas, az is nagy butaság volt. Gondoltam, jó hecc lesz, de már az esküvő napjáig is folyton összevesztünk. Még az oltár előtt is, úgy volt, hogy a násznépnek meg is mondjuk, minden lefújva, menjenek szépen haza. Aztán kibékítettek minket, na, az még nagyobb hülyeség volt” – kezdi történetüket a férfi. „Igazán Tekla sem nagyon szorgalmazta, én meg pláne nem, és így is békében, boldogságban jöttek sorra a gyerekek. Emma már 10 éves, Jakab 7, Barnabás pedig most lesz 3, de soha semmilyen gondot nem okozott, hogy nincs papírunk a kapcsolatunkról. A gyerekek épp elég összetartó erő, na meg a lakásra felvett 20 milliós hitel is »összeláncol« minket ahhoz, hogy tudjuk: nincs nagyon hová ugrálnunk” – meséli mosolyogva András. Mostanában azért kicsit érzik a nyomást.
Annáékról mindenki úgy hiszi, házasok. Nem csoda, hiszen tíz éve vannak együtt, egy kilencéves kisfiút nevelnek. „Gyakran kell helyesbítenem, még a szűkebb környezetemben is, de ilyenkor csak legyintenek, nem tartják fontosnak” – meséli Anna. Azt mondja, túl sok körülöttük a rossz házasság, a rossz példák. Ők, bár megtehetnék, ezért nem házasodnak: félnek, akkor elromlana a kapcsolatuk. „Már a házasság sem visszatartó erő: ha valaki menni akar, az úgyis menni fog” – von konklúziót a nő.
Barbara viszolyog mindenféle hivatalos dologtól, de különösen egy esküvővel együttjáró felhajtástól. „Számunkra nem fontos a papír, a külsőségek. Már tizennégy éve, hogy úgy döntöttünk: nem házasodunk. Szeretjük egymást, odafigyelünk egymásra és ez a legfontosabb. Nem tudnám más férfival elképzelni az életem. És ha bemutat valakinek, vagy beszél rólam, a feleségeként emleget, ezért tudom, hogy nincs benne tüske azért, mert nem mentem hozzá. Két gyerekünk született, 4 és 7 évesek” – meséli Barbara. Számára a fura éppen az, hogy valaki komolyan veszi az esküvő intézményét. „Az önkormányzatira gondolok, nyilván, ha valaki vallásos, akkor isten áldása fontos számára. De az állam áldása? Jó, persze, értem én, hogy fehér ruha, síró szülők, ez egy tradíció, de biztos vagyok benne, hogy nem ezen múlik a boldogság” – teszi hozzá.
Az övénél vannak azért sarkosabb vélemények is – a világhálón nem nehéz ilyenekre lelni.
„Érdemes azt is figyelembe venni, hogy jó ideig a házasságok a legtöbb esetben nem szerelemből köttettek ám. Mind hallottunk már történeteket arról, hogy milyen anyagi, hatalmi indokok húzódtak meg a házasságok mögött régebben. Azonban a világ változik, az emberek már jobbára szerelemből házasodnak, és azt gondolják, nem a papíron fog múlni, együtt maradnak-e. Hiszen a papír birtokában is elválnak, ha kiderül valami nagy galiba. Ami lehet jó, lehet rossz, szerintem kultúrafüggő leginkább” – írja az egyik fórumozó, aki szerint, akinek jólesik, házasodjék – lehet ez egy biztosíték, de ha a kölcsönös szeretetet tekintjük egy kapcsolat alapjának, akkor elég kiábrándító szerinte, ha ilyen biztosítékra van szükség.
„Mi, amikor összejöttünk a párommal elterveztük, hogy a második évfordulón eljegyzés, és 2 éven belül lagzi. Az eljegyzés megvolt még az előző évezredben, 1999-ben, de a lagzi azóta sem. Mindig volt valami, amire kellett a pénz. Autó, építkezés, gyermek. Több mint 12 éve élünk együtt boldogan, van egy gyönyörű kisfiunk, egy házunk, egy autónk és tervben a kistesó. Mindenünk megvan. Tele a fiók mindenféle papírral, kacattal, nem hiányzik onnan még egy papír” – summáz egy másik weboldal látogatója.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!