Az egyszer használatos egészségügyi eszközök újrafertőtlenítéséről és mindennek lehetséges következményeiről szóló cikkünk nyomán a Társaság a Szabadságjogokért olyan ügyfeleket keres, akik érintettek a kórházi fertőzésekben. A TASZ betegjogi szakértője állítja: rendszerszintű a probléma, amelyhez az ÁNTSZ is asszisztál. A jogorvoslat elméletileg lehetséges, de a gyakorlatban nem sok esély van pert nyerni.
( A botrányos viszonyokat leleplező cikkünk itt található: Mindennapos bűncselekmények a kórházakban )
– Izolált esetek a kórházi fertőzések, amelyek jelenlétét a média felkapta, vagy minden kórház érintett és rendszerszintű a probléma?
– A rendszerszintű az jó kifejezés. Minden egészségügyi intézményben jelen vannak a komoly, sokszor halált okozó fertőzések, csak más-más arányban. A kórházi fertőzések száma mindenhol emelkedik, ez világjelenség, nem magyar sajátosság.
– De az hungarikum, hogy nálunk az alkoholos kézfertőtlenítő szerből hat liter fogy ezer betegnap alatt, míg Svédországban negyven liter.
– A szuperbaktériumok terjedését a kézfertőtlenítés hiánya, a rossz higiénés viszonyok és az antibiotikumok rendszertelen, túlzott használata okozza. Mindezek Magyarországon különösen jellemzőek.
– Mi az, ami ebből pénzzel orvosolható lenne?
– Ha lenne alkoholos kézfertőtlenítő, pelenka, szappan, és nem kellene újrasterilizálni az egyszer használatos eszközöket, az már nagyon sokat jelentene.
– Mennyivel javulna a helyzet, ha minden résztvevő rendszeresen és alaposan kezet mosna?
– Nem múlna el attól a baj, de egy kis szegmensben kétségkívül javulást okozna. Ráadásul ez is egy problémaspirál: sokszor hiány van alkoholos kézfertőtlenítőből, nincs mosdó, szappan, nem tud az orvos helyben kezet mosni, csak mondjuk egy emelettel lejjebb, de mivel állandóan rohannak, minden másodperc számít, a kézmosás idejével is spórolnak. Sok helyen pedig olyan képzetlenek és alulmotiváltak az ápolók, hogy nem tartják be a szabályokat, előírásokat. Kéz a kézben jár a probléma: rossz a felszereltség, kevés a pénz, kevés a kórházi dolgozó, kénytelenek mindenen spórolni. És nem csak a szegényebb régiók, a fővárosi kórházak közül is sok van katasztrofális állapotban, holott Budapest a legfejlettebb régiója az országnak.
– Pedig a miniszterelnök szerint 21. századi, korszerű és jól működő kórházaink vannak.
– Kétségtelen, hogy infrastrukturális fejlesztés, kórházi épületek felújítása volt az elmúlt időszakban, persze EU-s pénzből. De ez önmagában kevés, annyira sok sebből vérzik az egészségügy, hogy attól, hogy egyet begyógyítunk, nem lesz egészséges. Például egy tökéletes állapotú műtő mit sem ér, ha nincs megfelelő mennyiségű orvos, ápoló, ha a kórterem szörnyű állapotban van, ha nem lehet elkülöníteni a fertőzött betegeket, ha nincs pénz szappanra sem stb. Az általános állapot katasztrofális szakemberek és infrastruktúra tekintetében is.
– Melyik kórház mennyire érintett a fertőzések ügyében?
– Erről kellene szólnia az ÁNTSZ jelentésének. Elvileg ők gyűjtik a számokat, amelyeket nyilvánosságra kellene hozniuk. Abból kiderülne, hogy melyik megye melyik kórházában mit mutatnak a számok, hol milyen kórházi fertőzéseket, járványokat regisztráltak és milyen eredménnyel zárultak az egyes ellenőrzések. Törvényi kötelezettségük, hogy ezeket az adatokat gyűjtsék.
– Nem védem a hatóságot, de tény, hogy sok kórház nem is értesíti az ÁNTSZ-t a fertőzésekről, járványokról.
– Ez is igaz. Sok kórház pénzspórolásra hivatkozva nem tenyészti ki a baktériumokat. Tehát a halál okaként szívmegállást állapítanak meg, de hogy azt mi okozta, sokszor ki sem derül. Ha az ÁNTSZ-hez el is jutnak ezek az információk, akkor sem hozzák nyilvánosságra.
Egy özvegy édesanya sírva mesélte el fia történetét. A 39 éves, budapesti férfi két éve hunyt el. Egyik nap a munkahelyén rosszul lett, a legközelebbi kórházba vitték, onnan pedig a lakhelye szerint illetékes intézménybe, ahol 5 hétig feküdt különböző osztályokon, majd a boncolási jegyzőkönyv szerint szívelégtelenségben hunyt el. Holott előzőleg egy infekciós főorvos megállapította az MRSA-fertőzést és a súlyos szepszis következtében fellépő magas lázat és eszméletvesztést is. „Az orvosok kerültek a folyosón, nem is álltak velem szóba. Megkerestem a betegjogi képviselőt, de annyira összezárnak, hogy esélyem sem volt” – mondja megtörten az édesanya.
– Mit tehet a TASZ mint jogvédő szervezet?
– Közérdekű adatigényléssel fordultunk az ÁNTSZ-hez, erre 15 napjuk van válaszolni, amit meg lehet hosszabbítani ugyanennyivel. Ez a 30 nap fog most lejárni április 2-án. Ha nem adják ki addig a közérdekű adatokat, akkor bepereljük őket.
– Két hete érkeznek a TASZ-hoz a „rémtörténetek”. Milyen következtetések vonhatóak le belőlük?
– Nagyjából 20-25 esetleírásunk van eddig az ország minden részéről. Az esetek felében akkor kapták el a kórházi fertőzést, amikor az alapbetegségből már jobban lettek, azaz 7-10 napos kórházban tartózkodás után. Akik megkerestek minket, azoknál jellemzően haláleset történt és a hozzátartozók jelentkeztek. De többségük nem akar pereskedni. A tájékoztatás hiánya miatt, az orvosok őszintetlensége és bujkálása miatt haragszanak. Sokan mondják, hogy a hibázó orvos nem állt eléjük, másra kente a felelősséget. Elmaradt a legelemibb bocsánatkérés is.
– Senki nem akar perelni?
– Nehezen lehet jogot érvényesíteni, ugyanis a betegnek, azaz hozzátartozójának kell bizonyítania a kórházi fertőzést, ami igen nehéz, hiszen a zárójelentésben sok esetben nincs benne. Pedig csak az ilyen dokumentációkra tudunk hivatkozni. A bíróság ki tud kérni adatokat a kórházból, de kérdés, hogy ott megvan-e. Lehetnek olyan információk, amelyeket sehol sem rögzítettek. Csak kártérítési pert lehet indítani, de sokaknak nem a pénz kell, hiszen az nem kompenzálja a fájdalmat. Próbaperekre készülünk, nem az a cél, hogy egyéni esetekben jogorvoslatot adjunk, hanem rávilágítani a figyelmet a problémára. Szakértőkkel is rosszul állunk: az igazságügyi orvos szakértők szinte sosem adnak olyan véleményt, amely szembemegy az orvosokkal vagy a kórházakkal.
– Összezár a rendszer?
– Valószínűleg. Orvos is csak név nélkül áll velünk szóba. Mindenki fél. Ezért leginkább az ÁNTSZ-t kellene rávenni, hogy vizsgálják meg a kórházakat, de ez nem érdekük, mert akkor sok osztályt és kórházat be kéne zárni, hiszen megbuknának az ellenőrzéseken. Ezt a hatóság előző vezetője elismerte. Ha nyilvánosságra hoznák az adatokat, kiderülne, hogy tömeges jelenségről van szó. Holott az nem megoldás, szemet hunynak azért, hogy ne kelljen bezárni a kórházakat. Az ÁNTSZ feladata, hogy jogszerű működést kényszerítsen ki. Ha erre nem képes, akkor őt kellene bezárni.
Asbóth Márton
1987-ben született, az ELTE Jogi Karán diplomázott. A közigazgatási jogi tanszéken tanít, ott is PhD-zik, január óta pedig a TASZ betegjogi szakértője. A PhD-jét az állam jogszerű működésének civil eszközökkel való kikényszerítéséből írja.
2006-ban az akkor 43 éves dél-alföldi beteg térdműtét miatt feküdt be a helyi kórházba. A beavatkozás közben valami hiba történt, majd utána 17-szer újraműtötték. A mezőgazdasági vállalkozóként dolgozó illetőnek négy évig volt nyitva a lába, amely tíz centivel rövidebb, mint az egészséges. Azt mondja, azt volt a legnehezebb megemésztenie, hogy örökre beteg marad. „Már a legelső műtétet elrontották, állandóan lázas voltam, de a lázlapon nem szerepelt semmi, pedig volt, hogy az eszméletemet is elvesztettem a láztól – meséli a panaszos. – Egyetlen kórházi dolgozó volt, aki bevallotta, hogy műhiba történt, de azt az embert soha többé nem engedték a közelembe. Vért nem is vettek, pedig ha azt kitenyésztették volna, rájöttek volna a fertőzésre és a gyulladásra. Sorozatban műtöttek, volt, hogy hetente háromszor. Az orvost, aki műtött, hiába kérdeztem, kerestem, sosem ért rá, egyszer beszélt velem, akkor latin szavakkal dobálózott és idegesen otthagyott, amikor szóvá tettem, hogy nem értem. Soha egyik műtétem előtt sem kaptam semmilyen aláírandó papírt, utólag kellett aláírnom. Két évig félrekezeltek, nem ismerték fel a fertőzést, ezért rossz gyógyszereket kaptam. Nem hívtak infektológust, azt mondták, nincs a kórházban. Közben a gennyes sipolyok ellepték a lábamat, lejött a bőr a térdemről. Több kórházat is felkerestem az évek alatt, de sehol sem fogadtak, a magánintézményekben sem, mert féltek, hogy befertőzöm a műtőt. Mindenhol azt mondták, menjek vissza az eredeti kórházba, az eredeti kezelőorvoshoz.”
A súlyos beteg mindenáron ki akart kerülni a kórházból, ezért vállalta, hogy egyik lánya ápolja otthon, közben az egészségügyi minisztériumnak írt levelet 2008-ban és kérte, hogy találjanak egy kórházat, ahol meggyógyítják. Így Budapestre került, és az OEP finanszírozott egy életmentő beavatkozást. „Több ember lábát is tönkretette ez az orvos, aki azóta is ugyanúgy ott dolgozik a kórházban. Egyszer ez a párbeszéd zajlott köztünk:
– Mi lesz velem, doktor úr? – Azt csak a jóisten tudja. – Fel fogom magát jelenteni. – Haha, csak nyugodtan, más is fenyegetőzött már ezzel.
Akkor határoztam el, hogy ügyvédhez fordulok. A bíróság kimondta, hogy a kórház felelős, műhiba és fertőzés is történt, de most egy másik bírónőnél van az ügy, új tárgyalás lesz.
Közben saját maga donora lett, a teste más részéről pótolták a térdéről hiányzó bőrrétegeket, ma már a teljes térde eltűnt, felfalta a baktérium. Csak mankóval tud járni, de azt is csak a lakáson belül. „Tízévnyi elképesztő fájdalomról van szó, rengeteg gyógyszerről, volt, amiket külföldről hozattunk, örökre kötözni kell a lábamat, soha többé nem tudok dolgozni. Ezt pénzzel nem lehet kárpótolni” – teszi hozzá.
Minden 20. beteg elkap valamilyen fertőzést a kórházakban
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!